Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Azért írok Önöknek, mert a munkahelyemen, ami tipikus magyar vállalkozásnak mondható, a 2015-ös esztendőben odáig fajultak a dolgok, hogy szinte egyáltalán nem tudtam pihenni. összesen 23 szabadnap járt volna ebben az esztendőben, amelyből még augusztusban nagy kegyesen kiadtak 5, azaz öt napot, tehát így október végén még van, vagyis csak inkább lenne 189 napom. Na, most, abból kiindulva, hogy már csak 2 hónap van hátra az évből, elméletben viszonylag laza lenne az év vége. De a valóság sajnos nem ez. Jeleztem a főnököm felé, hogy a november közepe/vége felé és a két ünnep között kivenném a napjaimat, ha nem gond.

A válasz lesújtó volt, gyakorlatilag megmondta, hogy ne is számítsak rá, az év vége az az időszak, amikor semmiképp nem mehetek el pihenni, mert ilyenkor nagy szükség van a munkámra. Ebben csak az a visszataszító, hogy nyáron épp arra hivatkozva nem engedtek el hosszabb időre, csak arra az egy hétre, mert majd az év végén lesz rá lehetőségem. Hát most kiderült, hogy még sincs.

A főnököm persze próbálja a helyzetet azzal csillapítani, hogy majd anyagilag kompenzálja a dolgot és némi karácsonyi bónuszt is kilátásba helyezett és azt is mondta, hogy majd a következő évben jobban odafigyel a szabadságaimra, ugyanakkor ez engem egyáltalán nem boldogít. Hiszen egy teljes évet húzok le úgy, hogy csak a hosszú hétvégéken és az ünnepeken tudok némileg kikapcsolódni, pihenni, meg az az egy hét volt nyáron, ami baromi kevés. Iszonyatosan kimerültnek érzem magam, nem tudom, hogyan fogom átvészelni a maradék napokat az évből. Már azon is gondolkodtam, hogy elmegyek táppénzre, hogy legalább úgy tudjak egy keveset regenerálódni, de abban is biztos vagyok, ha így tennék, a főnököm átlátna a szitán és meglennének a következményei sajnos.

Önök mit tanácsolnak? Próbáljak valahogy kitartani, vagy próbálkozzak meg mégis a táppénzzel? Előre is köszönöm, ha időt szakítanak rám.

Tisztelettel,

Ádám