Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Nem a saját történetemet küldöm önöknek, nálam szerencsére minden rendben van. A párom munkahelyén zajló eseményekről szeretnék pár mondatban beszámolni, nála nem ennyire rózsás a helyzet sajnálatos módon.

Középfokú kereskedelmi végzettséggel rendelkezik, lassan 5 éve ugyanannak a cégnek az alkalmazásában dolgozik. A cégről csak annyit, hogy a legnagyobb magyar tulajdonú hálózatról van szó. A lényeg, hogy 19 éves korában kezdte el a munkavégzést, még tanulóként, majd a képesítés megszerzését követően is ott tartották. Az eltelt évek alatt jó pár változást megélt, és sajnos ezek döntő többsége nem éppen pozitív.

Mára, a legújabb vezetés mellett eljutottak odáig, hogy teljes terrorban tartják őket, és napi rendszerességgel gyomorgörccsel járnak be a munkahelyükre. Mik ezek a problémák? Akkor kezdem is sorolni. Kezdjük azzal, hogy a törvényesen járó ebédidejüket megkurtították, a korábbi fél óra helyett csupán 10-15 percet kapnak a 8 órás munkavégzés ideje alatt, ennyi áll rendelkezésre, hogy gyorsan magukba tömjenek valamit és már rohanhatnak vissza. Nem árt, ha ebbe a rengeteg időbe egy mosdó látogatás is bejátszik, mert állandóan üvöltöznek velük, ha a munkaidő rovására járnak pisilni.

Az időbeosztásokat úgy állítják össze, hogy konkrétan senkinek sem legyen jó, aki inkább a délutáni műszakot preferálja, többnyire délelőttre osztják, aki pedig reggel szeretne kezdeni, az borítékolható, hogy estig bent lesz. Hogy mindez miért történik? Nehéz kérdés, párom elmondása szerint a legújabb boltvezetés szándékosan kínozza az alkalmazottakat, hogy a saját hierarchiájuk megfelelő helyen legyen.

Ami még kemény problémának számít, azon kívül, hogy a szabadságolásokkal is problémák akadnak, hogy a vásárlók szeme láttára alázzák őket porba szinte napi rendszerességgel. Nyilván csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, így előfordul, hogy valamit nem tökéletesen tudnak elvégezni, ezt árgus szemekkel figyelik és sokszor üvöltve, olykor káromkodva teremtik le őket bent a bolti területen, ahol „mindenki vidám” az alapfilozófiájuk szerint.

A kereskedelmi fizetésekről mostanság rengeteget lehet olvasni, hogy mekkora emelkedés történt, milyen jól járnak, akik ezt a foglalatosságot választják. A valóságban a juttatások a béka feneke alatt vannak, túlórával, hétvégi pótlékokkal együtt, 12 órák bevállalásával örülnek, ha a nettó 120-130 összejön. Ráadásul akit elküldenek, márpedig erre is van precedens, sokszor minden indok nélkül, a helyüket nem, vagy csak hónapok alatt töltik fel, így szinte kivétel nélkül mindenki több ember munkáját kénytelen ellátni, persze egy fizetés fejében. Az már csak hab a tortán, hogy a külön szakképesítést igénylő munkakörökre (pl. pék) is a képesítés nélküli munkatársakat tanítják be, így nekik bőven elegendő, ha a csökkentett fizetést kell folyósítani.

Hogy másik láncnál miként zajlanak, nyilván nem tudjuk mélységeiben, de már egy ideje beszélünk róla, hogy ideje váltani. A színvonal egyre alacsonyabb, az elvárások ezzel párhuzamosan nőnek, mindennapos a megszégyenítés, az alázás és akkor még meg sem fizetik őket. Ettől függetlenül próbálják a vevők előtt mindezt titkolni, hogy ők ebből a lehető legkevesebbet érezzenek, de ez persze nem sikerül minden alkalommal. Ilyen feltételek mellett nem is szabad csodálkozni, ha mosolygós alkalmazottak helyett citromba harapott, megnyúlt képű eladókkal találkozunk.

F.

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!