Tisztelt Munkahelyiterror.blog.hu!

Az általam és ismerőseim által tapasztalt jelenlegi diplomás piaci helyzet elszomorító.

A legnagyobb budapesti egyetemen végeztem mint. informatikus (programtervező), tavaly nyáron. A képzés 5 éves volt, és elég kemény, de nagyon szerettem, hiszen a programozásban létre kell hozni valamit ami működik, illetve kreativitás is kell hozzá, amit szeretek.

Az utolsó évben elhelyezkedtem egy gyakorlati helyen, gyakornokként, ahol mondták hogy a gyakornoki idő leteltével átvesznek teljes állományba. Sajnos pont mire diplomáztam a cég csődbe ment, és elkezdték felszámolni, így nekem mennem kellett. Utána jópár hónapig próbáltam elhelyezkedni, de mivel nem volt kapcsolatom, se túl sok szakmai tapasztalatom, kénytelen voltam alkalmi munkát vállalni. 

Az alkalmi munkák mellett, jelenleg másodállásban matematikát korrepetálok gimnazistáknak, de összességében el vagyok keseredve, nem csak az anyagiak, hanem a szakmai kihívások hiánya miatt is.

Az ismerőseim is ezeket tapasztalják, ők is diplomás pályakezdők, (közgazdászok, jogász, illetve infós mint én), és nagy(obb) részük hasonló helyzetbe került mint én.

Most próbálgatok külföldön valami szakmai állást összehozni, angolul beszélek folyékonyan, de nem akarok nagyon messzire utazni, inkább Ausztria, Németország jöhet szóba, így a munka mellett, erősen tanulom a németet. 

Mivel fiatal vagyok (26 éves) talán van még esélyem szakmai állást találni.

Üdvözlettel,

"infós"

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.

Tisztelt Mt!

Az a helyzet, amiről most nektek írok, nem közvetlenül engem érint, de részese vagyok, mert a légkör, ami kialakult az irodánkban engem is érint. Adva van két hölgy kolléga, egy 30-as évei elején és egy 40-es évek közepe-vége felé járó. Mindketten azonos pozícióban vannak a cégnél, ráadásul mindketten a feletteseim. A legfőbb probléma is ebből alakult ki, mert rendszeresen egymásnak ellentmondó dolgokat kérnek tőlem, ha pedig egyiknek, vagy a másiknak megpróbálom teljesíteni az elvárásait, akkor valamelyikük úgyis úgy érzi, hogy szembe mentem az ő akaratával, utasításával és természetesen én vagyok a hibás. Mindkettőnek megfelelni pedig szinte teljesen lehetetlen.

Amellett, hogy ez a folyamatos kettősség jellemzi a munkanapokat, el kell tudni viselni a folyamatos veszekedésüket, vitájukat. Egyfolytában zajlik a „véres” belharc, természetesen nem diszkréten, egymás közt, hanem a többiek előtt, előttünk. Úgy beszélnek egymással és azokkal is, akik közbe mernek szólni, hogy talán mégsem kéne, mint ahogy a kutyával sem szokás. Folyamatos az ordibálás, a káromkodás, komolyan csak azt csodálom, hogy még tettlegességig nem fajult a dolog. Már arra is volt példa, hogy az ügyfél szeme láttára mentek egymásnak verbálisan, szerencsétlen pedig azt sem tudta, mit csináljon, nagyon kellemetlen lehetett neki is, és nekünk is az volt.

Mi kollégák többször próbáltunk nyugodtabb pillanatokban beszélni velük erről a szituációról, de mindenkinek azt mondják, ne szóljunk bele, mert semmi közünk sincs a kettejük dolgához. Egyrészt ez sajnos a kialakult hangulat tükrében nem igaz, másrészt legalább az ügyfelekre tekintettel lehetnének, ha már ránk nem is. Igen kellemetlen így dolgozni. Sajnos a nagyfőnök nagyon ritkán van bent nálunk, és az ő filozófiája az, hogy az ilyenekbe nem szól bele, szerinte el kell tudni intézni házon belül. Sajnos nem látja be, hogy ez a helyzet már a munkánkra is rányomja a bélyegét.

A legidegesítőbb, hogy egyik, vagy másik hölgyemény mellett sem lehet állást foglalni, mert halvány lila gőze nincs senkinek, miből alakult ki az egész, és szemmel láthatóan egyaránt hibásak benne. Ha egymás közt, négyszemközt intéznék a belharcukat, akkor senkit sem érdekelne, de amikor ezt előttünk teszik és közben nekünk is odamondogatnak, a munkánkat pedig megnehezítik, akkor már nem magánügyről van szó. Ha valaki netán tudna javasolni valami megoldást, köszönettel venném.

Üdv,

Gábor

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.

Kedves blogger,

Szükségem lenne a segítségére. 

A munkahelyemen, az irodában annyira nincs levegő, hogy annak ellenére, hogy teljesen egészséges vagyok, többször rosszul lettem, és úgy éreztem majdnem elájulok. A levegőtlenség oka, hogy egy ablak nélküli folyóson ülünk rengetegen, szerintem jóval többen, mint ami jó lenne. Lehet, hogy a légkondi sem működik megfelelően. de ezt nem tudom megállapítani.

Tanácsot szeretnék kérni, i a teendő / hova érdemes fordulni ebben az esetben, ha a vezetőség többünk megkeresése után se tett semmit az ügyben? Felek a helyzet mar az egészségemet veszélyezteti.

Köszönöm, 

Sára

Kedves Sára!

1993. XCIII.tv. 18. § (2) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat.

33. § (1) A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani.

35§ (2) Az ablakoknak, tetővilágításoknak és szellőzőberendezéseknek biztonságos módon nyithatónak, zárhatónak, beállíthatónak és rögzíthetőnek kell lenniük, nyitott állapotban nem lehetnek olyan helyzetben, ami veszélyt jelent a munkavállalókra nézve. 7

§104 (1) A munkáltató az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekében köteles a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel tanácskozni, valamint biztosítani részükre a lehetőséget, hogy részt vehessenek az egészségre és biztonságra vonatkozó munkáltatói intézkedés kellő időben történő előzetes megvitatásában.  

Mindezekre tekintettel mivel munkáltatók kötelezettsége a tiszta, friss levegő biztosítása, ezért következő lehetőség: Munkavédelmi képviselőhöz, munkahelyi munkavédelmi bizottsághoz (ahol van, a helyi szakszervezethez) fordulhat. Sérelem esetén a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat.  

Erynnis

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.