Tisztelt Mt!

Az a helyzet, amiről most nektek írok, nem közvetlenül engem érint, de részese vagyok, mert a légkör, ami kialakult az irodánkban engem is érint. Adva van két hölgy kolléga, egy 30-as évei elején és egy 40-es évek közepe-vége felé járó. Mindketten azonos pozícióban vannak a cégnél, ráadásul mindketten a feletteseim. A legfőbb probléma is ebből alakult ki, mert rendszeresen egymásnak ellentmondó dolgokat kérnek tőlem, ha pedig egyiknek, vagy a másiknak megpróbálom teljesíteni az elvárásait, akkor valamelyikük úgyis úgy érzi, hogy szembe mentem az ő akaratával, utasításával és természetesen én vagyok a hibás. Mindkettőnek megfelelni pedig szinte teljesen lehetetlen.

Amellett, hogy ez a folyamatos kettősség jellemzi a munkanapokat, el kell tudni viselni a folyamatos veszekedésüket, vitájukat. Egyfolytában zajlik a „véres” belharc, természetesen nem diszkréten, egymás közt, hanem a többiek előtt, előttünk. Úgy beszélnek egymással és azokkal is, akik közbe mernek szólni, hogy talán mégsem kéne, mint ahogy a kutyával sem szokás. Folyamatos az ordibálás, a káromkodás, komolyan csak azt csodálom, hogy még tettlegességig nem fajult a dolog. Már arra is volt példa, hogy az ügyfél szeme láttára mentek egymásnak verbálisan, szerencsétlen pedig azt sem tudta, mit csináljon, nagyon kellemetlen lehetett neki is, és nekünk is az volt.

Mi kollégák többször próbáltunk nyugodtabb pillanatokban beszélni velük erről a szituációról, de mindenkinek azt mondják, ne szóljunk bele, mert semmi közünk sincs a kettejük dolgához. Egyrészt ez sajnos a kialakult hangulat tükrében nem igaz, másrészt legalább az ügyfelekre tekintettel lehetnének, ha már ránk nem is. Igen kellemetlen így dolgozni. Sajnos a nagyfőnök nagyon ritkán van bent nálunk, és az ő filozófiája az, hogy az ilyenekbe nem szól bele, szerinte el kell tudni intézni házon belül. Sajnos nem látja be, hogy ez a helyzet már a munkánkra is rányomja a bélyegét.

A legidegesítőbb, hogy egyik, vagy másik hölgyemény mellett sem lehet állást foglalni, mert halvány lila gőze nincs senkinek, miből alakult ki az egész, és szemmel láthatóan egyaránt hibásak benne. Ha egymás közt, négyszemközt intéznék a belharcukat, akkor senkit sem érdekelne, de amikor ezt előttünk teszik és közben nekünk is odamondogatnak, a munkánkat pedig megnehezítik, akkor már nem magánügyről van szó. Ha valaki netán tudna javasolni valami megoldást, köszönettel venném.

Üdv,

Gábor

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.