Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Olvastam a közlekedésben dolgozó pénztáros levelét, s bár nem azonos munkakörben látjuk el feladatainkat, közös szálat fedeztem fel kettőnk munkáját illetően: kedvgyilkos hozzáállás mételyezi az én napjaimat is. Iskolatitkárként diákokkal, pedagógusokkal, szülőkkel és az intézményvezetésben érintettek kompániájával vagyok napi kapcsolatban. Optimális esetben reggeltől délutánig tartó lelkesedéssel végzem a munkámat, viszont kezdettől fogva azt érzem, hogy azon a helyen, ahol most dolgozom, a vezetés (2 fő) egyszerűen nem tud örülni annak, hogy nem fulladozok az íróasztalon tornyosuló papírhegytől (ó igen, használom a Poszeidont), mint az elődöm, aki pánikszerűen szabadult meg ettől a helytől (azt hiszem 2 év után).

Óriási szeméthalmot hagyott maga után (az irattárolóban egy pár széttaposott női szandál volt szagmintával ellátva, foltos terítő, 1 bontott üveg bor, avas bon-bon, tejfölös poharak), a legtöbb iratot pedig több miliméteres por fedte, a szekrényben már nem is lett volna helyük, oda nem fértek volna be. Kint lézengtek mindenfelé. Rendezetlenül bóklásztak boka-szinttől csípőig a létező összes irodai dimenzióban. Káosz volt az egész, 2 hónapomba telt, mire irodát varázsoltam a szemétdombból. S alighogy végeztem a nagy projektnek hitt rendrakással, beütött az igazi krach. Eltűnt cca. 100.000,- Ft az intézményvezető irodájából (felirat mentes sima C6-ös borítékba volt téve a pénz az int.vez. elmondása szerint). Egy boríték, ami közel 100E Ft-ot tartalmaz, de nincs ráírva semmi, és 5 napja még megvolt, de most észrevették, hogy eltűnt... Próbaidős voltam, ergo nem volt a hátam mögött X év, elsők között faggattak ki, mit tudok a borítékról. Mondtam, hogy semmit, de ez egyértelműen nem győzte meg őket. Kellemetlenül éreztetve volt. Onnantól kezdve több mindent zárni kezdtek, ami persze számomra hosszútávon kedvező lehet, hiszen további fennforgás esetén kizárható a nevem a gyanúsítottak listájáról. Ez némi megnyugvást jelentett. A nyílt kommunikáció nem vált be, ettől a ponttól fogva lélektani hadviselés vette kezdetét, elszaladt a ló.

Ha eltűnt egy papír, rajtam keresték, azt feltételezve, hogy még nem ismertem ki magamat kellően a helybeni ügyintézés bugyraiban. Ha azt veszem, a próbaidő első 2 napján kaptam segítséget, akár joggal felmerülhetett volna, hogy tényleg bénázok, de amennyi vért izzadtam az első 1-2 hónapban (utánajárni, nyomozni, kikeresni, feldolgozni) pont kizárható volt ez a felvetés (csak informatív érdeklődésre lett volna szükség - a nyílt kommunikációnak továbbra is lőttek). Az iroda több helyiségből áll, időről-időre mindig eltűnik valami, ilyenkor mennek a találgatások (szegény Derrick forog a sírjában). Legutóbb egy intézményi bélyegző tűnt el. Hallgattam, ahogy ezredjére is ugyanazt hajtogatják: ,,ilyet eddig itt nem tapasztaltunk, még a bankkártyánkat is odaadjuk egymásnak"... Képtelen voltam eldönteni, hogy szándékosan állítják az érkezésem időpontjával párhuzamba az eltűnések kezdetét, vagy csak szerencsétlen megfogalmazásról van szó. Váltottam néhány szót az int.vez.-zel, úgy tűnt, minden rendben, megköszöntük egymásnak a beszélgetést; aztán eltelt egy hétvége és hétfőn ugyanaz az int.vez., akivel a beszélgetést folytattam, hisztériásan közölte, miként adagoljam a tanáriba az A/4-es csomagokat nyomtatáshoz. Tudtommal eddig egy jól működő rendszert tápláltam, kifogás nem érkezett, tanárok elégedettek voltak, én elégedett voltam. Se szóbeli, sem írásbeli utasítást nem kaptam, amit megszegtem volna, mégis egészen hisztérikusra sikeredett a kiborulás. Nem gyakran látok ilyet. Mi történt? Miért változott meg a modora ennyire? Mit csináltam rosszul? Hol lent, hol még lentebb... 

Hogy miért nem lóhalálában sietek az álláskereséssel? Minden munkahelyen megvan/meglesz ugyanaz a karakter, aki mélyen beleszánt az ember lelkébe, és nem is sejti, mert ő csupán piszkálódásnak szánta. A szavaknak erejük van, furamód a felettesek hajlamosak erről megfeledkezni. Nem értem, miért bántják egymást az emberek. Mindenkinek megvan a nyomora/puttonya/keresztje és mégis, itt van ez is...

Valószínűleg nem innen fogok nyugdíjba menni. 

Üdv.