A kálváriám, még 2010 elején kezdődött.Kis pékség, egyedül dolgoztam. Hajnali órákban mellék helységbe kellett mennem, amit csak lifttel lehetett elérni.

Lift nyitott ajtóval áll, és az alja kb 20 cm-el lejjebb volt, és én belezuhantam. Lában dagadt, nagyon fájt, de "parancsba kaptam", hogy folytassam a munkát. Nagyon hülye voltam. Hideg vizes borogatást kötöttem a lábamra, és dolgoztam.

Kértem a baleseti jegyző könyvet és, hogy orvoshoz mehessek.  Ezt a lehetőséget nem kaptam meg. Kb 3. nap jutottam abba az állapotba, hogy nem bírtam tovább a fájdalmat, és a balesetire mentem. Azonnal kórház, műtét. Csigolya csuszamlás. Műtét után vittem a táppénzes papírokat...amit később megtudtam, hogy kukába került, és azután a munkaügyi felügyelethez fordultam. Ott tudtam meg, hogy visszamenőlegesen ki is lettem jelentve az ügyfélkapunk keresztül. Nem volt választásom, a Munkaügyi Bírósághoz fordultam. Ügyvéd szívességből vállalt, hiszen gyakorlatilag semmi jövedelmem nem volt.

A meglepetés az első tárgyaláson ért! A munkaügyi felügyelet olyan jegyzőkönyvet adott a munkáltatómnak, hogy ő semmi rendelleneset nem tapasztalt. Megjegyzem, 6 tanut vittem, hogy dolgoztam az nap, mikor a baleset történt. A jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy a rendkívüli felmondásra azért volt szükség, mert igazolatlanul elhagytam a munkahelyemet! (5 nappal a baleset előtt, és a mukáltatóm "jóindulattal" várta a jelentkezésemet)

A Munkaügyi pert első fokon megnyertem...némi bénázás után.

A per folyamán rengeteg disznóság kiderült, sajnos nem minden.

Számomra az igazi tanulság az, hogy a munkaügyi felügyelet nem megbízható. nem vizsgálják a bejelentést, illetve de...a munkáltató által diktálva!

A munkavállaló magára van hagyva!

Számomra fokozott teher volt, hiszen a műtét következtében szinte járásképtelen voltam. Kiszolgáltatva. Az ügyeimet nem tudtam intézni, és nem volt egy hely ahol a kérdéseimet feltehettem volna!

Ez az OMMF tiszte lett volna, de érdekesnek tűnik számomra, hogy szinte hergelt, hogy tegyek bejelentést, majd ő elintézi nekem, hogy az ilyen "disznók" megkapják ami jár nekik. Aztán a bíróságon azt olvasom a munkáltatónak adott jegyzőkönyvben, hogy nem talált semmi szabálysértőt.

Na kérem lehet gondolkodni!

És azóta is sűrűn gondolok rá, mert megfeküdte a gyomromat az eset.

Szia Despota, „örömmel” olvastam a munkát kereső Hölgy történetét, ezen felbátorodva én is leírnám a történetemet a munkakeresési pofára esésemről.

Pénzügyi-számviteli vonalon dolgozom, elsősorban Budapesten kerestem munkát, ezért örömmel olvastam a big 4 egyikénél tett felhívást, amiben pályakezdő audit támogató munkatárs pozícióra keresnek dolgozókat. Aki benne van a szakmában, az tudhatja, melyik cégről van szó, én nem szeretném megnevezni. Sem főiskolai, sem pedig szakmai végzettség, sem nyelvtudás nem nagyon volt kritérium, sőt sikeres felvételi esetén beígértek egy pénzügyi-számviteli ügyintézői tanfolyamot, ami engem pont nem érintett, mivel már mérlegképes végzettséggel rendelkeztem, és gondolkoztam, hogy önerőből könyvvizsgáló asszisztensi tanfolyamra jelentkeznék, ami ugyebár sokkal magasabb végzettséget, tudást jelent. Nagyon szerettem volna az állást, mivel illeszkedett az általam bejárni kívánt „útba”, sok utazással és elég komoly szakmai tanulással járt volna, és én nagyon akartam ezt.

Behívtak tesztírásra, ahol elmondták, hogy 2 körös felvételi eljárás keretein belül fognak pár embert kiválasztani. Ha jól emlékszem 3 tesztet is írtunk, időre. Mivel ezeken jól szerepeltem kb 2-3 hét múlva írtak, hogy akkor várnak egy HR interjúra, ahol az egyik hr segéd fogadott, és egy kötetlen beszélgetés keretén belül a végén közölte, ha itt megfelelek, akkor legközelebb már egy másik HR-sel és egy szakmai vezetővel fogok interjúzni (harmadik kör a kettőből). Természetesen oda is behívtak újabb 2-3 hét múlva, ott már előre közölték velem, hogy a szakmai rész elmarad, mert nem ért rá a kolléga, de nekem nem szóltak, hogy menjek máskor, mit lehet tenni, részt vettem ezen az interjún is. Úgy egy hét múlva bementem a szakmai részről is interjúzni, ahol úgy vettem észre, hogy ismét nem lehetett nagy problémájuk velem, ugyanis talán egy-két napon belül megint megkerestek, hogy behívjanak még egy interjús fordulóra, amikor is már ötödször mentem be hozzájuk, és már az executive directorral interjúztam. Ekkor már kicsit kezdett tele lenni a hócipőm velük, hiszen elvileg vidékről jártam interjúzni hozzájuk (ez kb 50-60 e ft-os kiadást jelentett számomra), mivel Budapestre akartam költözni, és előbb munkát szerettem volna találni, mielőtt ide is költözöm. Ezen az interjún aztán megkérdezték ugyanazt, mint előtte háromszor, mennyit szeretnék keresni, mikor, hol dolgoztam, tanultam, mit csináltam, mi a hobbim, stb, s látszólag egy jó hangulatú interjú után váltunk el egymástól.

Nyilván az emberben felmerül, ha egy céghez már ötödször behívják, akkor félig-meddig elnyerte az állást, és valamilyen szinten boldog is, ha mindez egy neves cégnél történik. Én úgy gondolom, ha nem szimpatikus egy jelölt, akkor nem rendelik be ilyen sokszor, mivel tisztelik annyira, hogy figyelembe veszik, hogy mindez időt és pénzt vesz el Tőle, illetve a hitegetés okozta csalódás az egyik leggerinctelenebb érzés a világon. Nos, velem nem ez történt. A (szerintük) utolsó interjús kör után kaptam egy kurta e-mailt, amiben közölték, hogy nem ajánlanak szerződést. Mintha abban a pillanatban kiheréltek volna, kb úgy tudom leírni az érzést, s szerintem a mai napig sem hevertem ki ezt a sokkot., pedig a történet valamikor július elején véget ért. Nem értettem, hogy ez miért történt, ezért e-mailben rákérdeztem, hogy mi volt a probléma. Egyrészt azért, mert tudni akartam (úgy hiszem, ehhez jogom van) a döntés indokát, másrészt azért, ha legközelebb hasonló céghez mennék interjúzni, ne essek ugyanabba a hibába még egyszer. Azt a választ kaptam, hogy nem mondhatják meg. Értem én, hogy nem köteles megindokolni a döntését egyik cég sem, de úgy gondolom, hogy részemről, amikor kellett olyan hozzáállást tanúsítottam, ami alapján megérdemeltem volna egy böfögést, hogy öreg vagy (33), buta vagy, ronda vagy, stb., mert ezt el tudtam volna fogadni. Főleg úgy, hogy magukat igyekeznek munkavállaló barát munkahelyként beállítani, és mindenféle díjakat emlegetnek, amiket ezzel kapcsolatban elnyertek. Ehhez képest egy tipikusan begyöpösödött, balkáni típusú, amatőr multi benyomását keltették bennem, és talán jobb is, hogy nem mentem hozzájuk dolgozni., csak a válasz, az érdekelt volna.

Szerencsére sok időm nem volt ezen elmélkedni, mert a magánvállalkozásom elég sok feladatot adott a nyár végi, őszi időszakban, de azért mélyen érzem, hogy ott van, és vissza is vetett a munkakeresésben. Azóta mondjuk találtam már állást is, tehát nagyjából kezdek egyenesbe jönni.

Köszönöm, hogy leírhattam, és remélem, van azért tanulság az írásomban.

Sziasztok!

Elég hülye helyzet állt elő a cégnél, ahol dolgozom. Most pénteken, azaz 20-án karácsonyi bulit tart a vezetés nekünk beosztottaknak egy budapesti étteremben. Ezzel akarják megköszönni mindenki éves fáradozását, mondjuk ez alapvetően szerintem jó dolog, évek óta így megy ez, csakhogy idén kötelezővé tették a megjelenést. Persze lehet azt mondani, hogy ez nem nagy dolog, el lehet menni, lehet egy jót enni, iszogatni, de számomra mégis elég necces a szitu.

Mégpedig azért, mert én már szabadságon vagyok, az ünnepeket pedig kint töltjük a húgomnál Németországban, 19-ére vettük meg jó előre a repjegyeket. Amikor értesítettek bentről, hogy 20-án lesz a party, akkor jeleztem, hogy bármennyire is szeretnék részt venni rajta, nem tudok, akkor közölték, hogy ez nem egy szabadon választható dolog, hanem kutya kötelességem ott lenni, ellenkező esetben számíthatok rá, hogy jövő év elején bekerülök a munkakeresők amúgy is széles táborába. Mondanom sem kell, az egész család ki van bukva, a gyerkőcök már be vannak sózva, a feleségem is a készülődés lázában ég, és akkor derült égből villámcsapásként közlik, hogy nem mehetek velük. Tetessem át a jegyeket, szervezzem meg újra az utazást, borítsam fel mindenki életét, csak mert egy karácsonyi dínom-dánomon kell részt vennem kötelező jelleggel.

Próbáltam megértetni a vezetőséggel, hogy más programunk lenne, hogy már mindent leszerveztünk, ráadásul ugye szabin is vagyok, de hiába, süket fülekre találtam. Esetleg van valakinek valamilyen hasznosítható ötlete a helyzet megoldására? Csak mert vészesen közeleg a péntek, és nem szeretném a családom életét sem felborítani,de valahogy ahhoz sem érzek sok kedvet, hogy új munkahely után kelljen néznem. A szép szó és az értelmes párbeszéd sajnos nem vezetett eredményre. Egyébként pedig nem megy a fejembe, miért kell egy bulit kötelezővé tenni és miért nem lehet megérteni, hogy az embernek lennének ennél fontosabb, hasznosabb és kellemesebb elfoglaltságai is ilyenkor Karácsony idején.

Üdvözlettel:

R. József