Szia Despota, „örömmel” olvastam a munkát kereső Hölgy történetét, ezen felbátorodva én is leírnám a történetemet a munkakeresési pofára esésemről.

Pénzügyi-számviteli vonalon dolgozom, elsősorban Budapesten kerestem munkát, ezért örömmel olvastam a big 4 egyikénél tett felhívást, amiben pályakezdő audit támogató munkatárs pozícióra keresnek dolgozókat. Aki benne van a szakmában, az tudhatja, melyik cégről van szó, én nem szeretném megnevezni. Sem főiskolai, sem pedig szakmai végzettség, sem nyelvtudás nem nagyon volt kritérium, sőt sikeres felvételi esetén beígértek egy pénzügyi-számviteli ügyintézői tanfolyamot, ami engem pont nem érintett, mivel már mérlegképes végzettséggel rendelkeztem, és gondolkoztam, hogy önerőből könyvvizsgáló asszisztensi tanfolyamra jelentkeznék, ami ugyebár sokkal magasabb végzettséget, tudást jelent. Nagyon szerettem volna az állást, mivel illeszkedett az általam bejárni kívánt „útba”, sok utazással és elég komoly szakmai tanulással járt volna, és én nagyon akartam ezt.

Behívtak tesztírásra, ahol elmondták, hogy 2 körös felvételi eljárás keretein belül fognak pár embert kiválasztani. Ha jól emlékszem 3 tesztet is írtunk, időre. Mivel ezeken jól szerepeltem kb 2-3 hét múlva írtak, hogy akkor várnak egy HR interjúra, ahol az egyik hr segéd fogadott, és egy kötetlen beszélgetés keretén belül a végén közölte, ha itt megfelelek, akkor legközelebb már egy másik HR-sel és egy szakmai vezetővel fogok interjúzni (harmadik kör a kettőből). Természetesen oda is behívtak újabb 2-3 hét múlva, ott már előre közölték velem, hogy a szakmai rész elmarad, mert nem ért rá a kolléga, de nekem nem szóltak, hogy menjek máskor, mit lehet tenni, részt vettem ezen az interjún is. Úgy egy hét múlva bementem a szakmai részről is interjúzni, ahol úgy vettem észre, hogy ismét nem lehetett nagy problémájuk velem, ugyanis talán egy-két napon belül megint megkerestek, hogy behívjanak még egy interjús fordulóra, amikor is már ötödször mentem be hozzájuk, és már az executive directorral interjúztam. Ekkor már kicsit kezdett tele lenni a hócipőm velük, hiszen elvileg vidékről jártam interjúzni hozzájuk (ez kb 50-60 e ft-os kiadást jelentett számomra), mivel Budapestre akartam költözni, és előbb munkát szerettem volna találni, mielőtt ide is költözöm. Ezen az interjún aztán megkérdezték ugyanazt, mint előtte háromszor, mennyit szeretnék keresni, mikor, hol dolgoztam, tanultam, mit csináltam, mi a hobbim, stb, s látszólag egy jó hangulatú interjú után váltunk el egymástól.

Nyilván az emberben felmerül, ha egy céghez már ötödször behívják, akkor félig-meddig elnyerte az állást, és valamilyen szinten boldog is, ha mindez egy neves cégnél történik. Én úgy gondolom, ha nem szimpatikus egy jelölt, akkor nem rendelik be ilyen sokszor, mivel tisztelik annyira, hogy figyelembe veszik, hogy mindez időt és pénzt vesz el Tőle, illetve a hitegetés okozta csalódás az egyik leggerinctelenebb érzés a világon. Nos, velem nem ez történt. A (szerintük) utolsó interjús kör után kaptam egy kurta e-mailt, amiben közölték, hogy nem ajánlanak szerződést. Mintha abban a pillanatban kiheréltek volna, kb úgy tudom leírni az érzést, s szerintem a mai napig sem hevertem ki ezt a sokkot., pedig a történet valamikor július elején véget ért. Nem értettem, hogy ez miért történt, ezért e-mailben rákérdeztem, hogy mi volt a probléma. Egyrészt azért, mert tudni akartam (úgy hiszem, ehhez jogom van) a döntés indokát, másrészt azért, ha legközelebb hasonló céghez mennék interjúzni, ne essek ugyanabba a hibába még egyszer. Azt a választ kaptam, hogy nem mondhatják meg. Értem én, hogy nem köteles megindokolni a döntését egyik cég sem, de úgy gondolom, hogy részemről, amikor kellett olyan hozzáállást tanúsítottam, ami alapján megérdemeltem volna egy böfögést, hogy öreg vagy (33), buta vagy, ronda vagy, stb., mert ezt el tudtam volna fogadni. Főleg úgy, hogy magukat igyekeznek munkavállaló barát munkahelyként beállítani, és mindenféle díjakat emlegetnek, amiket ezzel kapcsolatban elnyertek. Ehhez képest egy tipikusan begyöpösödött, balkáni típusú, amatőr multi benyomását keltették bennem, és talán jobb is, hogy nem mentem hozzájuk dolgozni., csak a válasz, az érdekelt volna.

Szerencsére sok időm nem volt ezen elmélkedni, mert a magánvállalkozásom elég sok feladatot adott a nyár végi, őszi időszakban, de azért mélyen érzem, hogy ott van, és vissza is vetett a munkakeresésben. Azóta mondjuk találtam már állást is, tehát nagyjából kezdek egyenesbe jönni.

Köszönöm, hogy leírhattam, és remélem, van azért tanulság az írásomban.