Üdv Mindenkinek! Hétfő van és kissé borongós hangulatban vagyok, ráadásul nemsokára 24 éves leszek, ami szintén nem dob fel igazán. Tanulni kellene, be kéne mászni fősuliba is, végre valami design változtatás sem ártana itt az MH Terroron, de lusta vagyok, mint ide Lacháza.

Mennyivel jobb volt 16 évesen, kötöttségek, gondok-bajok nélkül... Na mindegy, ennyi bőven elég a siránkozásból!

Hétvégén érkezett az alábbi levél, egy végkielégítésre váró fodrász hölgytől. Sajnos rengeteg hasonló történetről hallunk, amikor a munkáltató egyszerűen képtelen (vagy csak nem akarja?) kifizetni a lapátra tett munkavállalónak járó jogos járandóságot...

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!

Figyelem: A jövőben hétfőtől péntekig jelennek meg új levelek az oldalon, hétvégén nem lesznek bejegyzések! Megértéseteket előre is köszönöm!

Kedves Szerkesztő!

 

18 éve fodrászként dolgozom, az utóbbi 6 és fél évben egy kis budapesti szalonban tevékenykedtem. Nagyon szeretem a munkámat, a vendégekkel kiváló, már-már baráti kapcsolatot ápoltam, elégedettek voltak velem emberként és fodrászként egyaránt.

 

Sajnos 3 hónappal ezelőtt a főnökasszony a nehéz anyagi helyzetre hivatkozva egy másik kolléganőmmel együtt megvált tőlünk. Bár nagyon szomorú voltam, szerencsére bő egy hét alatt sikerült új munkát találnom, ráadásul valamivel magasabb fizetésért, mint korábban. Mégsem vagyok igazán boldog, mivel a végkielégítésemet a mai napig sem kaptam meg.

 

Bár nem igazán értek a joghoz, de átolvastam a Munka Törvénykönyvét, amely szerint 5 havi fizetésemmel tartozik előző munkaadóm. Mondanom sem kell, hogy mekkora összeg ez nekem... Természetesen be voltam jelentve, nem feketén dolgoztam.

 

Ígéretekkel már tele a padlás. Naponta hívogatom ex főnökömet, hogy mikorra várható pénzem átutalása, de eddig eredménytelenül. Többször letagadta magát, állandóan azzal hiteget, hogy "hétvégére" megérkezik a pénz a számlámra, de a hetek csak telnek, a pénz pedig sehol. Felhívtam volt kolléganőmet is, hogy neki fizettek e már, de kiderült, hogy ő is csak ígéreteket kapott.

 

Nem tudom mit tegyek. Nem szeretnék pereskedni, sem időm, sem energiám, a pénzről ne is beszéljünk, de úgy gondolom, ami jár, az jár!

 

Üdvözlettel: K. Katalin