Szép napot  Mindenkinek! Az ünnepek alatt kissé eltunyultatok, ezért a megszokottnál kevesebb levél érkezett hozzánk. Észrevettem azt is, hogy sokan lusták emailt írni, inkább kommentekben mesélik el történetüket. Mindez természetesen nem baj, hiszen a hozzászólásokból is szemezgetünk.

Most pedig következzen E-mese levele, aki segíteni próbált egy ismerősének, és beajánlotta munkahelyén, cserébe gyomorgörcs, hasmenés és állandó megalázás jutott neki.

Kedves Despota!


Júlia levelét (Nem bírják a stílusomat) olvasva, bátorodtam fel, hogy saját történetemet leírjam.

Március óta dolgozom a jelenlegi munkahelyemen.
A mostani főnökeimet ismertem már és ők ajánlották fel, menjek hozzájuk dolgozni.
Minden nagyon jó volt. Meg voltak velem elégedve, állandóan csak dicsértek. Már kissé zavarban is voltam miatta.

Aztán jött a kérés, ajánljak még valakit, mert egyre több a meló, ezért nem bírjuk az irodai munkát. 
Persze senki nem volt, akit jól ismertem, együtt dolgoztam vele, és nem kell mindenre megtanítani.
Így két hét agyalás után beugrott valaki, aki pont új munkahelyet keresett. Felszínesen ismertem, de soha nem dolgoztam együtt vele. Kedves embernek ismertem. Gondoltam jól kijövünk. Nem így lett.

Nekem kellett betanítani mindenre. Két vagy három nap után ő már úgy gondolta, megmondhatja nekem mit csináljak. Néztem nagyot, de úgy gondoltam: "Biztos, csak lelkes és így akarja megmutatni, milyen gyorsan tanul." Aztán egyre többször fordultak elő ezek az esetek, és egyre hangosabban, hogy a főnökeink is jól halhassák. Persze, amikor felhívtam egy-egy hibájára a figyelmét, vagy leállítottam, mert már nagyon idegesítő az okoskodása, annak csak vállrángatás és hetekig tartó sértődöttség lett a vége.
Volt olyan, hogy kioktatott, hogyan kell beszélni egy ügyféllel. Természetesen, ha a főnöknőm dorgál meg, mert hallott valamit, ami számára durván hangzott, azt megértem, hiszen ő a főnököm. Már másnap érkezett a kolléganőmre panaszlevél, mert paraszt módon beszélt egy fontos ügyféllel. Aztán egyre többen panaszkodtak rá (és nem csak ügyfelek). De mintha ez nem számított volna, hiszen a főnökeim szerint, ha kollegina bunkó volt valakivel, annak biztos megvolt az oka.

Belenyúlt a munkámba.Gondoltam had csinálja, hiszen így is volt elég munkám. Mindent jól összekavart, és a végén úgy tett, mintha semmi köze nem lenne hozzá.
Nem volt elég, hogy időközben ismét sűrűsödő családi problémáim nagyon nyomasztottak és igyekeznem kellett azokat kizárni a munkámból. Egy idő után már a főnöknőm is egyre jobban ellenem volt. Minden változtatást egymás között beszéltek meg, amiről aztán "elfelejtettek" értesíteni. A munkahelyen a beszélgetésekből is egyre jobban kiszorultam. Lassan, de biztosan én lettem az a személy, akit minden bajért utáltak. Még ha nem is én voltam a vétkes.

Így hát egyre jobban befordultam. Csendben végeztem a munkám és nem voltam már az az ember, aki régen voltam. Például, ha már fáradt voltam, vagy valakivel volt egy vitám, akkor szószerint dalba foglaltam a nyűgöm. Vagy egyszerűen csak megőrültem kicsit. Így a régi kollégáimmal jókat nevettünk a saját kínunkon.

Egyszer a főnököm, aki kb. egy hét alatt jó, ha  7-8 órát töltött az irodában, négyszemközt elbeszélgetett velem, és ilyeneket vágott a fejemhez:"Olyan vagy, mintha nem velünk lennél gondolatban. Állandóan kihúzod magad mindenből, sokat telefonálsz magán ügyben, sokat internetezel, ......" Csak kamilláztam, és nem értettem az egészet, mert nem én voltam az, aki napi 6 órát chatelt a barátaival, vagy éppen a volt párjával vitázott ki vigye el a hétvégére a gyereket.

Egyszer le kellett ellenőriznem egy munkáját, amiben hibát találtam és kértem javítsa ki. Persze megint megsértődött és monda "Te is ki tudod javítani!" Kérdeznem kellett tőle egy-két dolgot, hogy helyre tudjam hozni a hibáját, de nem volt képes, vagy hajlandó egyértelmű választ adni. Csapkodni és hisztizni kezdett, mire megkérdeztem, hogy mi a baja. Erre a főnöknőm és a kollégáim előtt ordenáré módon üvöltözzött velem, hazugságokat vágot a fejemhez és nem engedett szóhoz jutni. A főnöknőm csak nézett és nem tett semmit, hogy leállítsa a kolléganőt. Ebből is én jöttem ki negatív "szereplőként".
Nekem is vannak hibáim és biztosan beszéltem néha úgy a kolléganővel, ahogy nem kellett volna. Később a megkérdeztem a kollégákat, tényleg olyan durva voltam e,de ők is csak értetlenül álltak az eset előtt.

Ezután egyre többet betegeskedtem. Állandó hasmenéssel és minden este sírógörcsökel küzdöttem. Depressziót állapítottak meg nálam úgy egy hónapja. Mivel hamar orvoshoz kerültem, van egy nagyszerű párom, nem dolgozom, és nagyon sok barátom van, úgy érzem, sikerül lassan túltennem magam mindenen. Így most új munkahelyet keresek.
Belebetegedtem abba, hogy segítettem valakin, aki már gyűlölte a volt munkahelyét és hála helyet, csak az állandó kioktatás, képmutatás és megalázás lett a vége.
A volt munkahelyeimről csak barátokat, vagy kedves ismerősöket szereztem, nem pedig ellenségeket.

Mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, csak azt tudom mondani, soha ne ajánljon munkatársnak olyan embert, akit nem ismer alaposan!


Kérlek ne tűntessék fel az adataimat!

Köszönettel és Tisztelettel: E-mese

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!