Olvasónk munkahelyén közölték, hogy 7%-kal lecsökkentik az alkalmazottak nettó fizetését, miközben topmenedzsment pár darab új, egyenként közel 20 millió forintos autót kapott.

Az egyik nagy, hazai reklámügynökségnél dolgozom. Néhány hete a felsővezetés és a tulajdonosok egy nagy céges megbeszélést szerveztek, ahol őszintének tűnő módon elmondták, hogy a nehéz gazdasági környezet, az ügyfélvesztések következtében kénytelenek általánosan 7%-kal lecsökkenteni minden munkatárs nettó fizetését.

Természetesen hangsúlyozták, hogy az ő fizetésük is csökken, és senkitől nem kérnek olyat, amit magukkal szemben ne alkalmaznának. Mindenkit rosszul érintett a változás, különösen azokat a kollégákat, akik nagyon keveset kerestek. Nekik sokat jelentett a 100 ezer forint körüli fizetésükből elvett 7 ezer forint. De az őszinte hangnem, és az, hogy mindenkire érvényes volt a csökkentés, mégis egyfajta összetartozást hozott létre az emberek között. Mindenki örült, hogy elbocsátások helyett ezt a megoldást választotta a menedzsment. Végül is a 7% nem tűnt kibírhatatlanul soknak és mindenki bízott benne, hogy hamarosan jobbra fordul a helyzet.

Az általános belenyugvás azonban nem sokáig tartott, mert a megszorító intézkedést belejelentő gyűlés után pár nappal megdöbbenve láttuk a céges parkolóban, hogy a topmenedzsment pár darab új, egyenként közel 20 millió forintos autót kapott. Mindenki elkeseredett, én is, hiszen a menedzsment a megszorításokkal szinte egy időben majdnem 50-60 millió forintot költött el új autókra, amire semmi szükség nem lett volna, hiszen korábban is pár éves fiatal luxusautókkal furikáztak. Ebből a pénzből pedig el lehetett volna legalább félévre kerülni a fizetéscsökkentést. Egy darabig gondolkoztunk rajta, hogy belekarcoljuk-e az autók oldalába, hogy „Szeretettel tőlünk!”.

Mindenesetre én már akkor tudtam, hogy le kell lépnem innen. Mert a menedzsment ennyire önzőn nem állhat hozzá a problémákhoz, és ezzel a hozzáállással nem lehet sikereket elérni! A mostani nehéz időkben nagyon fontos szerintem, hogy egy vezető hiteles és szavahihető ember legyen. Ezzel a lépéssel az én vezetőim teljesen elvesztették a hitelüket. Ha adódik egy lehetőség, akkor azonnal lépek, de addig is helyén kezelem a menedzsment döntéseit és szavait. Tudom, hogy ezt a lépésüket jogilag nem nagyon lehet támadni, de azért az erkölcsről nem ártana nekik egy kis gyorstalpaló.

 Szívesen olvasnék olyan sztorikat, amik szintén az anyagiakról, az ezzel kapcsolatos hazug vezetői hozzáállásról és arról a stresszről szólnak, amit ez másoknak is okoz utána.