Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi terror blog, 

Külföldről haza térve 1 év munkahelykeresés után tudatam elhelyezkedni végre egy amerikai cégnél.

Több évig éltem és dolgoztam külföldön és nem csak szakmai, hanem élettapasztalattal gazdagodva a szüleim betegsége, miatt kellett haza költöznöm. 

Ha a szüleimmel ez nem történt volna meg akkor még mindig külföldön élnek. Senki ne jöjjön vissza, ez a visszatérés a hazámba  olyan volt, mint egy igazi rémálom.  Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol használhatom  az angol a német és a spanyol nyelvtudásomat és érdekes, kreatív munkát tudok végezni. 

Amit meg is kaptam és a munkahelyem segített a szüleim ápolásában és tanulásban és a fejlődésben is támogattak. Minden reggel örömmel mentem a munkahelyemre dolgozni és ca 12 évig boldogan jártam be dolgozni. Aztán sajnos a régi vezetőm nyugdíjba ment és jött helyette egy tutyimutyi, aki semmit nem tud elintézni és semmiben nem tud döntést hozni. Rémálom.

Most sem akarnak felvenni munkatársakat, mert mi még bírjuk, már nem tudom a munkám 8 óra alatt befejezni, sokszor 12 órákat dolgozom és sokszor évekig bejártam még szombatonként is, hogy minden el legyen pontosan intézve. Nem ülök kint a konyhába, mint más munkatársaim órákat a munkahelyi pletykákat keverni. 

Már többször jeleztem a főnökség felé, hogy első vagyok a munkahelyre érkezéskor és utolsóként megyek el, kértem segítséget, de elutasították. 15 év kemény munka után kaptam 2% bér emelést. Már a régi jó szakemberek is felmondtak és most általános iskolai végzettséggel vesznek fel embereket a gyártásba. 

Vezetőségünk egy külsős céggel monitoroztatja a munkánkat és a fizetésünket 15 millió forintért.  Béremelés nem hiszem, hogy lesz ebben az évben. Pedig annyi a megrendelés, hogy a gyártás nem bírja kapacitással. Kaptam most egy másik főnököt, aki makogva beszél angolul és csak angolul a két előző munkahelyén ahol szintén vezető volt megverték a beosztottjai elkeseredésükben. Sajnos pszichopátiában szenved a HR vezetőnk és azóta gyűlik ez a jó fajta népség a munkahelyen öröm velük dolgozni. 

Most oda jutottam, hogy felborult a központi idegrendszer működése és totális kimerültség a diagnózis.  Hívtak a munkahelyről, hogy nem tudnak semmit elintézni és elvégezni helyettem. 

Keresem külföldön a boldogulásom és én is lelépek ebből az országból. Nem tudom, mit tehetnék?

Raportra vagyunk hívva, ha betegszabadságra megyünk. Vagy betegek merünk lenni. Ez normális?

Ezt csináltatnám kedves politikusainkkal, akik a kárunkra változtatták meg a munka törvénykönyvet.

Üdvözlettel Viola 

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!