Akad még olyan biztosító cég, ahol a vezetés képes humánusan viselkedni. Rendhagyó (pozitív hangvételű) poszt következik Ákos jóvoltából. A történet egyetlen apró szépséghibája, hogy nem Magyarországon, hanem Köln-ben esett meg...

Szia(sztok)!

Azutóbbi idöben sokat anyázzák erre a biztosítósokat.
"Biztosítós" vagyok. Az egyik legnagyobb egyik jelentös leányvállalatánál. Nem ügynökként, hanem elemzöként. Ez az ötödik biztosítóm, 36 éves vagyok, angol, német perfekt, Közgáz, MBA.

Ennél a cégnél ötödik éve.
Kábé egy hete felhív egy kolléga, aki jó barátom is, hogy nem jön, mert a nejének rosszak a vérértékei, kórházba került. Gondoltam állapotos és hormonális problémák miatt veszélyben a baba.

Sajnos nem; pár napja jön a hír: leukémia. Hát kifeküdt az egész csapat. Mindenki töri a fejét, hogy mit, hogyan tudna segíteni, felajánlások a feleségektöl, hogy vigyáznak a másfél éves kisfiúkra meg ilyensmik.

Fönökség: laptop kioszt, internet átvállal és szó szerint a következö: "Elsö a család, a feleség, a gyerek! A munka majd aztán. Egy hónapig maradj, ha szükséges mindenképp!"

Egyébként munkánk van dögivel, bár MT-t azért el lehet olvasni közben.
A kolléga lengyel, a fönök német, a tulajdonos francia.
A menedzsment hozzáállása az esethez és a hasonlókhoz nem kivételes, hanem éppenhogy jellemzö...

Azt hiszem ez társadalmi neveltetés függvénye, mert a dolog nem mese. Tényleg megtörténik. Most. Kölnben. Németországban.

Ezért vagyok itt kint. Mert az elsö három biztosítóm Magyarországon volt. Magyar fönökökkel. Felfele nyaltak, lefele rúgtak... (tudnák cifrákat mesélni!)

Engem nem így neveltek, gondolom másokat sem. Miért lesznek Mo-n olyanok, itt meg ilyenek? Nyomás, követelmény itt is van, még is megy emberként??? Nem értem...

Fel a fejjel otthoniak,

Ákos

ui: e-mail címet kéretik nem kiírni, rühellem a spammereket.