Millió bocsánat a tegnapi elmaradt poszt miatt, de rajtam kívülálló okok akadályoztak meg a  blogolásban. Történt ugyanis, hogy kedves kis laptopom végleg megadta magát, én pedig számítógép, egyúttal internet nélkül maradtam. Sajnos még most sincs gépem, egy netcaféból írok és előre beállítottam nektek a jövő heti bejegyzéseket, remélhetőleg addigra sikerül egy sz.gépet szerválnom és újra online lehetek.

Most pedig következzen Györgyi története.

Annyi szerencsém van, mint kurvának a jámbor élethez

Álláskeresésem során begyűjtöttem néhány tapasztalatot. Pozitív élményekről nem számolhatok be, de ez utóbbi (május) a gyöngyszem.

Néhány írásommal ezelőtt megvádoltak, hogy azért nincs munkahelyem, mert nem is akarok dolgozni, nincs elég iskolám, nyelveket se beszélek, majd szétesek saját magamtól, csak a munkaadókba keresem a hibát, még írni se tudok helyesen és hasonlók. Összefoglalva: én egy válogatós, egoista barom vagyok, aki unatkozik, vár a sült galambra és nem tesz meg mindent azért, hogy életben maradjon. Lehet, de azért egy-két dolgot megpróbáltam. Jártam személyzeti tanácsadónál, fejvadásznál, 10-15 állásportálra felregisztráltam, félretéve szerény ismeretségi köröm értelmi potenciálját, érdeklődtem buzgón, pályáztam és pályázom, de hiába.

Nem vagyok Einstein, királylány sem, meg felfedezetlen tehetség sem, csak úgy egyszerűen dolgoznék, mert az nekem jó. Ez utóbbiból kiérződik, hogy a tökéletestől is messze vagyok, de kerülöm a fát és a kötelet, egyelőre. Olykor az öniróniám se hagy cserbe, de mostanában ritka, hogy mulatni tudok önmagamon.

"Az összpontosítás a siker egyik kulcsa. Tisztában kell lennünk a képességeinkkel, hogy mihez értünk, és arra a területre kell fordítani az időnket és az energiánkat." (Bill Gates) Ebből indulok ki magam is, ezért örömmel vettem a telefonhívást.

Lehet, hogy elveszek a részletekben, de ítélkezni csak azután lehet, ha tudod az egészet.

Egy órás telefonos állásinterjú, ahol megtudom, hogy a céghez soha nem pályáztam, de a barátja cége is hasonlóval foglalkozik (na, onnan nem jött semmilyen válasz), és megkérte, hogy a szemétbe tartó önéletrajzokból szeretne válogatni, így került az enyém a kezébe. No komment.

Társalgásunk menete kissé furcsa, de ne ítélj elsőre. Elkerülve a csapdát és a csalódást, röviden rávezetem munkaadót, hogy a mai trendnek nem igen felelek meg, mert múmiának számítok, de meggyőz, hogy pont ez a jó. Na, végre, valakit nem a korom izgat.

Az interjú helye kissé meglepett, egy idő után kínos is volt, mert strihelésre hajazott a dolog, lévén, hogy 35 percig sétáltam fel-alá a város közepén, egy bank előtt, talpig kiöltözve (a táskám nem lóbáltam). A türelemér kár volt. Amikor megérkezett a munkaadó az első, nem irodalmi gondolat, ami kimondatlanul maradt az volt, hogy baszd meg, és valószínű még a pupilláim is kitágultak az elvártnál jobban.

Nyilván, hogy nem a Richard Gere-t vártam, na de legalább egy tiszta vasalt inget, kevésbé sáros cipőt (ezer fok volt), nem feslésnek indult zakót, nem cafatokba lógó zsíros hajat, és nem olyan koszos körmöt, hogy egy hajléktalan megirigyelte volna. Hogy miért nem fordultam sarkon? Mert tapintatlanság. Meg, ha már toleráltam késését, ha már egyszer vettem a fáradságot és azt hittem, hogy na, végre itt a meló, amire vártam, amihez értek, amiért ezer és egy gondolat átfutott a fejemen, hogy-hogy is csináljam, amiért kiválasztott és lehetőséget akarnak adni, hogy megmutassam, igen kérem, mind azt, amit tudok, örömmel adom át másnak, mert iszonyúan hajt a siker, ezért maradtam. És azért is, mert a telefon után a munka maga lett volna az álom.

Az összes kérdést, amit a feladattal kapcsolatban feltettem a munkaadónak őrzöm most is, mert készültem az interjúra, de 15 perc után kínomba megkérdeztem, hogy a cégen belüli tevékenységeket figyelembe véve, melyik az a terület, amiben ő profi. A kérdést olyan formában kellett megismételnem, hogy ki kellett bontanom az értelmét. A válasz meglepő volt. Keni, vágja az MLM-t és volt pizza futár is. Ja, az más, akkor nekem nem marad más, csak a futárszolgálat felfuttatása, a fuvarszervezés, a futárok irányítása, új partnerkapcsolatok kiépítése, a HR munka, az irodavezetés, a marketingstratégia kidolgozása, és ha tárgyalni szeretnék, bérel egy tárgyalót X irodaházban. Természetesen tisztességes honoráriumra számíthatok. Kezdetben havi 30.000-40.000,- Ft, és ahogy fejlesztem a céget, úgy lehet több, na meg kapok egy mobiltelefont.

Az elképzeléseimet megvalósíthatom önerőből és örülne, ha egy hónap alatt elérnénk a havi 500.000,- Ft forgalmat. Hülyeségem határtalan, elkezdtem röviden magyarázni, hogy az nagyon karcsú bevétel, és egy komplett pénzügyi tervet kezdtem el felskiccelni a mekis szalvétára.

Többen mondták már, hogy valamiért potenciálisan vonzom a hülyéket, de ez valószínű azért van, mert velem lehet beszélgetni, piszok jó hallgatóság vagyok, meg vannak ötleteim is, és ezt úgy szeretik, de akkor most kérdem én ismételten: biztos, hogy én nem akarok dolgozni?

Hazafelé menet még megtornáztattam az agyamat. Veszek egy összecsukható kempingszéket, egy napernyőt, a laptopot, telefont, frizura, pucera, macera, üzleties megjelenés és mosoly, és megnyitom az irodát az Oktogon sarkán, mert ott nagy a forgalom. Felfogadok egy szendvicsembert, aki fel-alá járkálva hirdeti a céget. A direktértékesítés kezdeti lépései, a többi jön magától.
Györgyi