Olvasónk hiába volt lojális, hiába dolgozott napi 16 órákat, mégsem hosszabtották meg szerződését.

Kedves Erinnys és Despota,

Szeretném elmesélni a sztorimat. Választ, jogi tanácsot már nem várok rá, mert ez egy pár éve lezárt ügy, de hátha okul belőle a Nagyérdemű.

Informatikai-kereskedelmi területen dolgozom lassan 20 éve. Az ezredforduló előtt egy nagy (kék) multihoz hívtak és mentem dolgozni, hogy a kiemelt ügyfelek lelkivilágával foglalkozzam. Nem sokkal később megváltozott a felállás, és egy új pozíciót kínáltak fel: nagyobb felelősség, nagyobb pénz. Egy baj volt: létszámstop volt megszabva, így kértek, hogy közös megegyezéssel távozzak a cégtől, de alvállalkozóként szerződjek a multinak egyébként munkaerőt kölcsönző külső céggel, és dolgozzam tovább annál az asztalnál, ahol addig is. A számlázható összeg megállapításakor nagyvonalúak (vagy inkább meglepően tisztességesek) voltak, így nem csak a "szokásos" nettó bér + ÁFA lett a megállapodás tárgya, hanem az ún. cégszintű költség: bruttó bér + munkáltatói terhek + áfa.

Ez jól működött több, mint négy évig. Egy különösen nehéz év végi hajrá végén, karácsony előtt 3 nappal felhívtam a mukaerő kölcsönzőnket, hogy kössük meg a minden év január 1-én szokásos szerződést, mikor is a kapcsolattartóm megkérdezte, hogy "Hát neked nem szóltak? Nem köthetek veled szerződést a 2004-es évre, nagyon sajnálom.".

A történet itt majdnem véget is ér. Rávezettem őket, hogy ilyen körülmények között nem sok hajlandóság van bennem a munkám részleteinek átadására az utódom felé, ezért kötöttünk egy szerződést plusz három hónapra, de ex-alvállalkozónak nem fizettek sem bent maradt szabadságot, sem elmaradt jutalékot, és a végén volt egy délutánom, hogy a jól belakott irodámból kicuccoljak. Igazán lojális típus vagyok (voltam...), és a feladataim ellátása során minden tőlem telhetőt megtettem (akár 16 órás munkanappal vagy "bentalvósan" is). Soha egy figyelmeztetést sem kaptam, sem igazi indoklást. Később megtudtam, hogy az addigi helyettesem kapta meg a munkám nagy részét, az én bérem harmadáért - tehát a költségcsökkentés lehetett az indok.

Úgy földhöz vágott az ügy, hogy fél évig munkát keresni sem volt erőm. Tudtam, hogy ez benne van a pakliban, de bíztam főnökeim szavában és szóbeli megállapodásunkban. Később saját vállakozásba fogtam és (a mostani válság kirobbanásáig) áldottam az Eget, hogy így tettem, azért hiányoznak a kollégák és a professzionális légkör, amit ott ismertem meg.

Üdv: Péter

ps: ha érdemesnek tartjátok, a fentieket egy-az-egyben leközölhetitek.