Az alábbi történet egy komment volt, de úgy gondoltam érdemes önálló posztként is publikálni. Egy biztos, a vendéglátósok élete nem fenékig tejföl.

40 éve a vendéglátásban dolgozom alkalmazottként (szakácsként), és fizetett szabadságon utoljára 1991-ben... igen, 18 éve... voltam utoljára... pedig járna nekem a korom után évi 30 munkanapnyi szabadság, fizetve...

A vendéglátósok (a magánszektorban) csak úgy tudnak szabadságra menni, ha egymás helyett ledolgozzák... értsd: két hétig húzok egyfolytában, amíg a kolléga pihen, majd ő dolgozik helyettem... tehát a ledolgozandó óraszám ugyanannyi, mintha nem is pihentem volna... persze csak akkor, ha a tulaj is hozzájárul...
két hétnél hosszabb időre nem is lehet megoldani, hiszen a másik megszakadna... 2 hét alatt az egész havi... átlagban 190-240 óra közötti... munkaidőt ledolgozni, pihenőnap nélkül elég durva...

tehát ez nem szabadság, hanem a túlmunka "lecsúsztatása"...
ráadásul azért is csak így tudunk kicsit pihenni, mert a tulaj csak a ledolgozott időt fizeti ki... a szabadságot még a bejelentett minimálbérrel sem hajlandó...
és mielőtt kiakadna valaki elárulom...
a köztudatban az él, hogy viszonylag jól keresünk, ezzel szemben több, mint 6 éve nem emelkedtek a bérek a szakmánkban, bár volt bőven infláció... az elérhető maximum 800-1000 Ft közötti órabér...
napi 12-16 órás műszakok vannak, havonta 15-20 X...
20 éve leamortizált körülmények között dolgozunk...
ha bejelentenek, akkor is minimálbérrel... és sok helyen így is csak 4 órás műszakra...
sorolhatnám napestig... de az itt egy külön post lehetne...

még egyszer tömören... nincs szabadság, nincs táppénz, és nem lesz nyugdíj... és itt nem működik a munka törvénykönyve semmilyen kitétele sem... érdekvédelem nem létezik...

könnyű annak, akinek "csak" az a gondja, hogy máskor veheti ki a megérdemelt szabadságát...