Sziasztok!

Csak nemrég találtam rá az oldalra, nem tudom volt-e már hasonló történet, mint az enyém, de mindenképp szerettem volna elmesélni nagyobb nyilvánosság előtt az engem ért megaláztatásokat.

Pályakezdő, 23 éves lány vagyok, szociális munkásként végeztem a Pécsi Tudományegyetemen. Sok társammal ellentétben azért választottam ezt a hivatást, mert valóban ezzel szeretnék foglalkozni a nagybetűs életben, nem csak egy papír kellet, amelyet bekeretezve kiakaszthatok a nappali falára.

Június eleje óta keresek állást, pontosabban munkát, ahol kibontakozhatok és segíthetek a rászorulóknak, akik szemmel láthatóan rengetegen vannak. Elszánt vagyok, nem válogatok, hajléktalanszállóktól kezdve a gyermekotthonokig szinte mindenhol próbálkoztam már, mondanom sem kell eredménytelenül. Mi lehet a baj velem? Nos, egy apróságot eddig elfelejtettem megemlíteni: történetesen roma származású vagyok.

Legtöbbször udvariasan, ám félreérthetetlen arckifejezéssel társítva közlik, már megtalálták az ideális jelöltet az általam megpályázott állásra, ám amikor másnap felhívom (természetesen egész más nevet említve) a hirdetésben szereplő telefonszámot, vidáman közlik, hogy délután várnak egy megbeszélésre... Jártam úgy is, állásinterjú alkalmával, hogy nyíltan a szemembe mondták, egyetlen oka az elutasításnak bőröm színe, természetesen nagyon sajnálják. Na persze...

Most komolyan, ez szerintetek normális így? Nem vágyom zsíros fizetésre, tengerparti nyaralóra, wellness hétvégékre, csak tisztességes, emberhez méltó életre. Erősen gondolkodom, hogy elhagyom Magyarországot, pedig ez az én hazám.

K.L.