Sziasztok! Mivel elérkeztünk a vasárnaphoz, ezért először is várom a BB díj jelöltjeit, másodsorban pedig közzéteszem a Hét Dolgozója kitüntetés várományosainak névsorát.

Íme: epres négercsók, respecta /01, Strici

Véleményem szerint Ők voltak a héten a legaktívabbak, de természetesen a többiek (és itt a törzsgárdára gondolok) is kitettek magukért. Kérlek titeket, szavazzatok, hogy ki kerüljön fel dicsőségfalunkra!

Despota

Kedves Despota!

 

Szeretném megosztani az alábbi történetet a nagyérdeművel.

 

Nyolc általánossal irányítja a titkárnő a tanszéket, ahová befészkelte magát az egész család: a fiacskája rendszergazdaként csak ebédelni jár be gyakorlatilag, és Api is itt van technikusként. (A titkárnő lánya szintén az egyetemen dolgozik.)

 

Egyetemi tanszékünket egy nyolc általánost végzett középkorú titkárnő irányítja, a Főnökasszony. A vezetőnek alkalmatlan tudósok helyett. Tulajdonképpen szokványos történet: különösen a közszférára jellemző magyar munkahelyi állapotok, sajátos feudális előjogok, maradványszocialista viszonyok, sok pénzbeli lenyúlással. Utóbbi persze elenyésző a közlekedési vállalatok vezetői juttatásaihoz képest abszolút értékben, de arányaiban jelentős.

 

A nagyhatalmú Főnökasszony állítólag mindenkiről tud valami terhelőt. Egyetemeken, általában a közszférában, sőt bizonyos szocialista múltú vállalatoknál is van egy-egy ilyen régi titkárnő, na bumm, nincs új a nap alatt.

 

Akkor mi is a gond? Sajog a szívem, mert nálunk valódi szellemi értékek születnek, amelyekből hasznos alkalmazott kutatás is származik és a munkatársak többsége, diplomás és nem diplomás egyaránt keményen dolgozik, elhivatott. Megérdemelnénk a hasznosabban elosztott forrásokat, eszközöket, a rendezett munkakörülményeket.

 

De a töketlen, naiv tudós-főnököktől átvette a hatalmat a titkárnő (Főnökasszony), akinek a fiacskája és a második férjura (Api) is itt van állásban. Olyan döntések, mint hogy ki kapjon saját szobát, ill. jó minőségű, új számítógépet, vagy hogy mondjuk kinek jár jutalom egy pályázati maradványpénzből, stb. a titkárnői székben dőlnek el. Ezek mind az oktatói-kutatói munkát befolyásoló döntések. Például, amikor kevesebb laborhely jut érdemi munkát végző kutatónak, mert egy egész laborhelyiség kell egy régről megörökölt laboránsnak, aki bezárkózik oda, de semmit nem hajlandó csinálni a pletykáláson kívül. Ez az asszisztens nyilván a Főnökasszony természetes szövetségese. Ez egy újabb csapás a munkamorálnak, fegyelemnek.

 

Furcsa helyzet, hogy a saját területén nemzetközi hírű professzor titkárnője nem tud angolul beleszólni a telefonba. A Főnökasszony nyolc általánossal nem köszön vissza nekünk, fiataloknak, érkezésünkkor reggelente csak meresztgeti a szemét, látványosan felénk fordul, az órára mered. Világos, hogy próbál(na) minket lelki nyomás alatt tartani, kompenzálandó a végzettségbeli különbséget. Ezzel már nem is törődünk, én pl. csak mosolygok, és persze már nem köszönünk neki.

 

A Főnökasszony férje, Api úgy-ahogy dolgozgat mint technikus, de lefoglal egy külön szobát új számítógéppel. Minek? A fiataloknak meg 10 éves gép és Windows 98 jut.

 

Eddig egy ponton találok fogást a klánon: a Főnökasszony fiacskáján, aki újabb példa a lenyúlásra, ha nem is BKV/MÁV szinten.

 

1. Nyolc órás munkaidő után veszi fel a pénzt, de gyakorlatilag csak ebédelni jár be, máshol is dolgozik - a jelenléti ívet meg anyuci kezeli.

 

2. Rendszergazdaként "dolgozik", a honlapon is ilyen minőségében van feltüntetve, de papíron (segéd?) laboráns státuszban van, utóbbi munkakört nem is tudná ellátni gyakorlat és tudás híján. Nem tudna mondjuk adott mikromólos oldatot kimérni, stb.

 

3. Tényleges feladatkörét (rendszergazda) is vitatható szakszerűséggel - tkp. egy gyakorlott felhasználó szintjén - látja el, ráadásul általában nagy késéssel, előfordult, hogy egy műszerhez kapcsolt számítógépet, ún. mérőgépet hónapokig nem hozott rendbe. De a már megérkezett új számítógépeket sem ártana üzembe helyezni, hálózatra kötni, stb.

 

Kétféle jellegű tanácsot várok a Munkahelyi Terror Blog közösségétől.

 

Az egyik jogi természetű: milyen hatóságtól lehetne ellenőrzést kérni a laboráns-rendszergazdára? Vagy akár csak meglebegtetni ráijesztésként? Kijönnek egyáltalán az egyetemre ellenőrizni? Van-e bármilyen jogi, hivatali, hatósági út, amivel normálisabbá tehetnénk a viszonyokat? Az egyetemi felsőbb vezetéshez nyilván nincs értelme fordulni, a kívülről jövő ellenőrzést viszont nem tudná fogni a Főnökasszony és megindulhatna valamilyen erjedési folyamat.

 

Másik kérdésem emberi jellegű: hogyan érdemes kezelni ezt a helyzetet, hogyan viselkedjünk, fiatalként tehetünk-e valamit? Jótanácsok, élettapasztalatból merített reális ötletek érdekelnének. A fafejű tudós-vezetőséget nem lehet lecserélni, a közszféra keretei pedig adottak. A 30-as korosztályú kutatók látják a helyzet abszurditását, foglalkoztatja is őket, de ráhatásuk nem sok van.

 

Ha más nem is történik, legalább kiírtam magamból a dolgot.

 

Don Quijote