Én vidékiként Pestre jártam egyetemre, a listák szerint legelső gazdasági egyetemen végeztem kitűnő eredménnyel (ok, semmit nem jelent, sőt néha hátrány is lehet)..ennek ellenére nincs melóm, holott az egyetem utolsó másfél évét, igaz,h félmunkában, de végigdolgoztam multiknál (tehát vmi kis gyakom van, ami releváns, Excel jóbarátom stb.stb).

 

Július óta keresek intenzíven állást (a válságról nem értekeznék itt, de az se jött jókor...), és majd minden héten járogatok interjúra. Azt érzem, h sok helyen épp azért nem vesznek fel mert "túlképzett" vagyok (számlázni, SAPba dolgokat bevinni stb.) és attól félnek, h lelépek , ha akad jobb...

 

de nem értik meg, h muszáj akár egyetemi diplomával is "aljább" munkát végezni, ahhoz, h majd évek múlva feljebb lehessen lépni (mert ugye általában 1-2 éves tapasztalat a min ami kell egy középvezetői szinthez), az meg más kérdés, h az egyetemen igazából a tanulást tanulja meg az ember, nem a differenciálegyenleteket (amire semmi szüksége nem lesz soha). Szóval a túlképzettség az egyik indok, ami nem átallanak a szememre vetni.

 

A másik, h volt már példa rá, h face to face megkérdezték, ilyen stílusban " Most tudom, h én leszek a rosszfiú, de ilyen, h férj és gyerekek? Mikor?" Semmi köze hozzá...A másik probléma a sok-sok kör...volt egy hely 5* voltam ott , utoljára egy hete...ha ők járatnak, akkro miért nem veszik a fáradságot, h egy nekik 0 ft-ba kerülő mailben, ne adj Isten telefonon tájékoztatnak, h bocsi kicsim nem te nyertél...

 

Állásbörzén nagy nevű munkaerőközvetítő közölte, h "Mit akarsz ha behívnak interjúra?" Hát mondom oké, h állandóan járatnak, de szeretném ha felvennének...:S A lényeg..nem szabad depibe esni, felemelt fejjel kell újabb és újabb interjúkra járni..az egyik majd be fog jönni, még akkor is ha nem vagyunk csókosak (= hasonló cipőben járó csoptársam szava a "protekciósokra:))...és bízni kell a szebb jövőben.