Én 10 éve dogozom, egy település rabszolgájaként. Amig 60 ezerért dolgoztam, nagyon jó munkaerő voltam, nem volt baj a munkámmal. Engem lehetett zavarni éjjel nappal nem volt magánéletem (pedig két fogyatékos gyereket neveltem egyedül).

Lediplomáztam, felsőfokú nyelvvizsgát szereztem. Meg kellett pályáznom a munkakörömet, a pályázatot megnyertem a Főnököm úgy adta át a kinevezéseme,t "úgy is befogom bizonyítani alkalmatlan vagy a feladat ellátására. "

Azóta pokol az életem, midenhol belémköt, semmi nem jó,állandóan megaláz. Ha valami nem tetszik neki hetekig még a köszönésemet sem fogadja. Azt a szót hogy szabadság ki sem lehet mondani előtte.

 

Továbbképzésre küldött a munkahelyem, azokat az órákat amikor nem voltam benn le kellett dolgoznom. Ebben az évben napi 10 órát dolgoztam folyamatosan,hétvégén programjaink voltak. Amikor megkérdeztem hogy a plusz óráimat lecsúsztathatom-e azt mondta mit képzelek én???? Örüljek neki hogy a lakóhelyemen el tudtam helyezkedni, egyébként meg ennyit megtehetek a településért....

 

Amíg minimálbérét ugráltam mindenkinek,nagyon jó voltam , most hirtelen összeférhetetlen lettem. Ez a helyzet egyre jobban megvisel,nem tudom mit tegyek de félek sokáig nem bírom. Szolgálati lakásban lakok, fogyatékosokat nevelek, kilátás 0. De ha én rámegyek mi lesz az én két beteg gyerekemmel?????