Nekem eléggé fiatalon (23 éves vagyok) sikerült olyan dolgokat megtapasztalnom a volt munkahelyemen, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy cégen belül ilyenek megtörténhetnek, én kis naiv...

 

Brókerháznál dolgoztam (tőzsde), olyan volt a rendszer, hogy havi szinten kellett új ügyfeleket behozni (új ügyfél= minimum 1,5 millió forinttól), elvárás, minimum 3 ügyfél, vagy minimum 5 millió forint havi szinten.

 

Eleinte mindent rózsaszínben láttam, csak aztán eltűnt ez a felhő, semmi képzés, semmi oktatás, semmi, de semmi az ég világon, egyből bele a mély vízbe, találd fel magad, legyél jó és sikeres, hozd az ügyfeleket és akkor a bennmaradásodat nem fenyegeti veszély. Olyan, hogy munkatársak tisztelése, megbecsülése, ezt a fogalmat ott sajnos nem ismerték, mint az állatok egyesek...

 

Terror alatt értem, hogy minden áldott nap elmondták, ha nem tetszik, lehet szépen elmenni, ha nem hozod az ügyfeleket, repülsz, stb... Munkahelyen belül olyan akadályokat gördítettek eléd, hogy nekem is jó pár ügyfelem elúszott ebből kifolyólag... Mindenki fúrja egymást, lenyúlják az ügyfeled, a saját munkatársaid, akikben valamilyen szinten bíznod kell, vágnak át, támadnak hátba... És akkor ebben az évben, januártól lehetett érezni szépen a pü-i, de inkább bizalmi válságot, minden zuhant a tőzsdén, a BÉT-en az összes A (legbiztonságosabb) kategóriás részvény pirosban, vezető indexek árfolyama lenn a fenében, stb-stb..., szóval nagyon szar volt az egész piac, ügyfeleket nem igazán lehetett behozni, főleg nem 5-10 millásokat. Vagyis akik pofátlanok voltak, semmi lelkiismeretük, azok hozták a sok sok milliót, én nem vagyok az a fajta, aki másnak az utolsó fillérjét is elveszi, csak hogy nekem ebből pénzem legyen, közben meg mondom, hogy minden milyen szép, mennyire jó, hogy lenn vannak az árfolyamok, holott tudom, hogy az egész egy nagy rakás szar, úgy ahogy van...

 

Szerintetek érdekelte a vezetőséget az, hogy recesszió van és így nem tudjuk hozni az ügyfeleket? Napi szinten emiatt kaptuk a sok cseszegetést, hogy mennyire szarul csináljuk (1-2 ember kivételével), mennyire nem tudjuk eladni a termékeket, stb...

 

Nekem ebből egy idő után nagyon elegem lett és őszintén szólva szartam az egészben, fősulira nem engedtek át ebben az évben, mondván, hogy bocs, először teljesítsél, majd utána beszélhetünk róla, amikor megbetegedtem múlt évben és nagyon rosszul voltam, lázas voltam, úgy mentem dolgozni, és látták rajtam, hogy kb. mentőt kéne hívni, annyira rosszul voltam..., próbáltam elkérezkedni, hogy elmenjek dokihoz, egyből a főnököm nekem esett, hogy mégis mit képzelek?

 

Miért játszom meg magam, nincsen semmi bajom, elkezdett kiabálni röpke 10 ember előtt, hogy így meg úgy, nagyon kellett tartsam magam akkor, hogy vissza ne szóljak neki... Úgyhogy mindenbe belekötöttek, semmi nem volt jó nekik, amikor átkérezkedtem fősulira tankönyv osztásra egy pénteki napon, amúgy is csak 2-ig voltunk, akkor is a csoport vezetőm kb. elküldött a fenébe, szép csúnya szavakkal fejezte ki felém erről a véleményét...

 

Na akkor jött el a pillanat, hogy csesszék meg, nekem ebből elegem van, és kész nem érdekel, felmondok, nem vagyok hajlandó tovább itt dolgozni. Nekem a fősuli fontosabb sokkal, mint ez az átkozott munkahely, ahol mindenki kb. erkölcsi nulla, mocskosul beszél mindenki, senki nem tisztel senkit, csak akkor tisztelnek, becsülnek meg, ha behozol sok-sok milliót. Ilyen áron meg nekem nem kell a megbecsülés, tisztelet.

 

Hát ennyi röviden a lényege a történetemnek. Örülök, hogy már nem vagyok ott, sokkal jobb munkahelyek vannak, ahol barátias a légkör, egymás felé működőképes a tisztelet, stb...