Csak női főnököt ne. Egy jelentéktelen környezetvédelmi csoportnál dolgoztam, ami inkább "szükséges rossz" kategóriába sorolható, mintsem egy jelentőségteljes helyre. A főnökömnek mindenki rossz és buta volt, aki nem úgy gondolkodott, mint ő!

A hibáit nekünk kellett kijavítani! Éves szinten több százezer forintnyi összeget kótyavetyélt el, míg én véletlenül elnéztem egy szállító levelet. Ez a kis tévedésem a cégnek nem került egy fillérjébe sem, de nekem az állásomba. Én voltam az ostoba buta liba, aki még csak számolni sem tud.

 

A férfi alkalmazottak is rettegve jöttek az irodába és mindenki félve két tőle szabadságot is! Az ebédidőm 20 perc volt és gyakorlatilag belekötött abba is, hogy miért megyek el ebédelni. Szívem szerint megmondtam volna neki, hogy akkor 20 perccel kevesebbet dolgozok és nem megyek ebédelni.

 

A legszörnyűbb az volt, hogy nem mondhattam igazán jó szakembernek sem, mivel soha nem tudta elmagyarázni, hogy mit is akar valójában. Minden feladatomnál nekem kellett kitalálni, hogy mit kell tennem és hogyan csináljam. És ez pályakezdő révén iszonyúan nehéz feladat.

Szó mi szó a legtöbb női főnök csak azért kerülhet fel magasabb pozícióba, mert szét tudja tenni a lábát!!!
De valószínűnek tartom azt a tényt, hogy vannak olyan férfi főnökök is, akik ugyanilyen zsarnokoskodnak a dolgozóikkal szemben. Csak ritkább!