Nem tudom, hogy történetem csak részben, vagy teljesen beleillik-e a munkahelyi terror blogba. Azért leírom.

 

Mindenkinek van álma az ideális munkahelyről.
Nekem is volt és elértem. Számtalan csalódás, megaláztatás után 28 évesen kerültem egy céghez. Ideális volt. Nem volt seggnyalás, tülekedés. Mindenki tisztességgel végezte a munkáját.Nem emlékszem, hogy az ott töltött évek alatt akárcsak egyetlen hangos szó is elhangzott volna.

Hamarosan a kft kereskedelmi igazgatója lettem.
Munkámat még a konkurens cégek is elismerték.
Az egyik este azt vettem észre, hogy lázam van.
Ez azért volt furcsa, mert kisgyermekkorom óta nem voltam beteg.
Kihívtam az ügyeletes orvost, akitől injekciót, és egy méregerős antibiotikumot kaptam. Pár nap múlva már nem tudtam lábra állni.
A lázam már 40 fok körül járt.
Ujra ügyelet.
Az orvos megvizsgált, majd azonnal hívta a mentőt.

Négy napíg feküdtem kétoldali tüdőgyulladással a sürgősségi osztályon. Mindefelé gépek csipogtak, egyszerre 3 féle infúziót kaptam. Négy nap után mentővel egy tüdőszanatóriumba szállítottak. Annyi erőm sem volt, hogy felálljak.
Két hónapig (!) vizsgáltak. Közben a munkahelyem megszűnt mert a cégvezető autóbalesetben meghalt, és az örökösök (kegyeleti okokból) nem kívánták tovább működtetni.

Amikor kijöttem a kórházból 13-féle gyógyszert szedtem.
A tüdőm egy része végérvényesen leállt.
A gyógyszerektől 13 kilót híztam, szívritmuszavarom lett, májelégtelenségem. Hetente kellett jelentkeznem kontrollra.
A furcsa, hogy a diagnózis tüdőgyulladás miatt szövődményként kialakult tüdőasztma, és tüdőelégtelenségem lett ismeretlen okból. 34-éves voltam.

Nem tudtam tartósan elhelyezkedni.
Volt, hogy a sürgősségiről mentem dolgozni, és oda mentem vissza.
Mindenféle gyógyszert hordtam magamnál, de így is kétszer vitt el munkahelyemről a mentő. 4 év alatt legalább 8 munkahelyem volt.

2 éve a kezelőorvosom javasolta, hogy tekintettel arra a tényre, hogy nem látható javulás, és már nem is várható kérjem a leszázalékolást, legalább átmenetileg mert ha pihenek legalább valamennyit gyógyulok. Kértem. A háromtagú orvosi bizottság első, és másodfokon is egy orvosból és egy asszisztensből állt.

A vizsgálat:

 

-5 fekvőtámasz (!).
-csukott szemmel körbejárás.

A szakvélemény: nem rokkant!
Megjegyzés:
Súlyos tüdőkárosodása miatt nem rehabilitálható.
Tartós ülő, és álló, valamint fizikai munkát nem végezhet.
Zárt, és hosszabb ideig nyitott térben nem dolgozhat. Így semmiféle ellátásra sem vagyok jogosult.
Pedig nem csaló vagyok. Pályázok. Ha felvesznek beleadok apait-anyait, dolgozom, amíg ki nem derül, hogy beteg vagyok, mert akkor elküldenek.

Olvasgatom a MHT blogot, és lehet, hogy sokan neheztelnek rám
de szeretném ha engem terrorizálnának úgy mint itt egyeseket.

39 éves vagyok.