Nem tudom, hogy az önök blogjába tartozik-e levelem, de megtaláltam talán a "legalkalmasabb" hatalommal rendelkező vezetőt, az egyik távközlési cég marketing igazgatóját.

Az úr a tipikus „multi termék”: ő nem csak egy szinttel a képességei felett dolgozik. Marketingvezető, a kis szépséghiba, hogy pont ehhez abszolút nem ért: nem tudja, mit csinálnak az alatta dolgozók, nem tud dönteni, nincs saját ötlete, és a beosztottak anyagjait forward gombként továbbítja a saját vezetői felé. Tárgyalásokon, legyen az belső szakmai, vagy külső, partneri, csak lélekben van ott, mert nem igazán ért semmit, ezt ostoba faviccekkel próbálja palástolni, a külső ügynökségek szerint sikertelenül, akik nem értik, mit keres a posztján.

 

De a legjobb az, ahogy a beosztottjaival bánik: ha lány vagy, és „nagyon közeli” ismerőse vagy, aranyéleted van alatta, és előléptetést nyersz. Ha lány vagy, és nem vagy vele jóban, akkor a megtűrt kategóriába kerülsz. Végül, ha fiú vagy, készülj fel az ellenszenvére, szivatásaira. Negyedévenként randomszerűen kiválaszt egy aktuális balekot, akit szívathat, akin példát statuálhat: ilyenkor nem munkához tartozó dolgokban (öltözködés, zenehallgatás, újságolvasás, beérkezés, hazamenetel) kötözködik, viszont kap tőle sok-sok értelmetlen feladatot, és mindenért a szerencsétlen a hibás, még azért is, ami túlmutat a munkakörén. A beosztottak képviselete nála abban merül ki, hogy negatív visszajelzés esetén bűnbakot keres közöttük, a pozitív az a természetes állapot, dicséretet senki sem érdekel. Péntekenként a legszebb trükkje, hogy kettőkor mindenkit hazaküld, és ezt 3-kor körbe is küldi.

És miért is maradhat a posztján? Mert közvetlen vezetője tudja, ő képességek hiányában nem fog az ő helyére törni, nem kell tartani tőle.