Mit ér a nő, ha mindjárt 50?

Preambulum: 49 éves nő, két nyelvszakos diplomával, egy harmadik nyelvből alapfokú nyelvvizsgával, 2 OKJ-s képzéssel. 13 évig tanított, utána elvégzett egy OKJ-s tanfolyamot, majd ennek birtokában 8 évig ugyanazon a helyen dolgozott, miközben abszolválta a másik OKJ-t. Munkahelyváltás, ahonnan tavaly szó nélkül, egyik napról a másikra kirúgták – természetesen közös megegyezéssel. Egészségi állapota kitűnő, táppénzen talán ha négyszer volt az elmúlt 15 évben.

Jelen helyzet: heti 2-3 önéletrajz, szigorúan csak olyan helyekre, ahol minden kiírási szempontnak megfelel, kivéve a végzettséget, mivel az általa keresett helyre többnyire érettségi az alapkövetelmény. A CV-je egy oldalas, a motivációs levél szintén, csak a lényeget tartalmazza mindkettő. Mindig az adott hirdetésnek megfelelően emeli ki az addigi fontosabb feladatait, kihangsúlyozva, hogy felnőtt gyerekei vannak (igaz egyetemisták, emellett szerencsére dolgoznak mindketten, ezért a rezsit még tudják fizetni), nem vágyik karrierre, egyszerűen dolgozni szeretne.

Eddig 2 (!) db interjúra hívták be.

Próbált más munkakörökben is elhelyezkedni, de takarítói állásra pl. azért nem kellett, mert nincs gyakorlata. Nincs gyakorlata? Takarítani???????

Más helyeken túlképzett – már ha egyáltalán válaszra méltatják, mert az nem jellemző, az eddig beküldött kb 50-60 pályázatra 7 választ kapott, amelyekben köszönik a jelentkezést, majd értesítik.

Tanulni nem tud, mert a Munkaügyi Központ alapvetően nyelvtanulást finanszíroz, vagy műkörmöst, fodrászt és hasonlókat. Megtakarítása elfogyott. Meg aztán 50 évesen, egy új szakma birtokában hogyan tudna elhelyezkedni pályakezdőként? Ezt már átélte egyszer 38 évesen, nem volt leányálom akkor sem, azóta, ugye csak romlott a helyzete.

Tanítani nem akar: 20-25 évvel ezelőtt se nagyon szerette – ezért is hagyta ott a pályát -, mostanra már végképp kijött a gyakorlatból, meg aztán rossz tanárból van elég, minek szaporítsa a számukat?

Vállalkozni nem tud: se pénze, se ötlete, egyébként is lúzer hozzá.

Lelkileg teljesen padlón van, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy 25 év munkatapasztalata és emberismerete, megszerzett tudása nem kell senkinek: még csak esélyt se kap. Pedig csak egy dologra vágyik: dolgozhasson egy olyan helyen, ahol szeretik és megbecsülik, találjon egy olyan munkahelyet, amihez lojális tud lenni. És mi lesz vele, ha nem talál munkát? Hiszen még minimum 15 évet kell/ene munkával töltenie.

Most így látva, elég szánalmas. Ez lennék én? És vajon hányan vannak rajtam kívül hasonló cipőben? Miért gondolják a munkáltatók, hogy 50 évesen már trottli az ember, és legjobb, ha otthon ülve várja a halált?

Köszönöm, hogy elolvastatok.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!