Sziasztok!

Én kénytelen voltam a munkahiány miatt 3 éve fölköltözni Egerből Budapestre. Annyival jobb itt a helyzet, hogy munka az van, de olyat, amilyen végzettsége van az embernek, nagyon nehéz találni ha nincs ismerősöd. Én anno cégtolmácsként kezdtem, először egy cégnél Eger környékén dolgoztam két és fél évig, utána Pesten másfél évig. Sajnos az emberek irigysége, hogy a kis huszonéves utazik külföldre és tanul bele a tárgyalásokba, véget vetett ennek a karriernek.

Pedig az egész jövőmet erre alapoztam, amerikanisztika-német szakos illetve gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szakos közgazdász diplomát csináltam, hogy legalább egy üzletkötőként vágjak bele az életbe, de pont mire elvégeztem a második főiskolámat, véget ért minden ilyen karrierlehetőség. Ez 2006 végén volt.

Azóta nem találok semmit, ami a végzettségeimnek megfelel, 3 éve dolgozom egy multinál call centeren, amit már most nagyon gyűlölök, nem érzem úgy, hogy egyáltalán fejlődnék valamiben, ráadásul úgy érzem tudásban is inkább visszahúzna a hely. Még jó, hogy nemsokára külföldre költözöm, a páromhoz, (neki egyáltalán nem javasoltam, hogy ide jöjjön és itt maradjunk), mert különben teljesen depresszióba esnék (bár mondjuk már most is abban vagyok bizonyos szinten...).

Elég szomorú ez, hogy ha az ember meg akarja magát találni, akkor csak külföldön tudja, mert itthon még ha el is jut valahová, akkor leragad egy szinten, amitől, akármilyen tehetséges is, nem jut feljebb...én 2006-ban őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ide jutok. Emlékszem, amikor elkezdtem állást keresgélni, sehova máshova nem akartak behívni interjúzni, csak call centerre. Mindig visszautasítottam. De 5 hónap után kénytelen voltam elfogadni, mert nem volt más megoldás, dolgozni meg csak kell.

Azóta nem találom a helyemet ebben az országban, és ez nagyon elkeserít...