Sziasztok!

 

Kevés szó esik ezen az oldalon a diákmunkáról, ahogy beleolvasgattam a blogba, talán egy.két posztot találtam ezzel kapcsolatban. Az én sztorim sem valódi diákmunka, mert nem egy szövetkezet ajánlott ki a munkahelyre, mégis kapcsolódik a témához, mert diák vagyok és rendszeren dolgozok nyaranta, a nyári szünetben.

11-es vagyok jelenleg, de azt már így 17 évesen sikerült megtanulnom, hogy a munka világa bizony elég kemény.Korábban mindig nagybátyám irodájában segítettem (szövegszerkesztés,fénymásolás, nyomtatás, irat pakolás, stb.), az elmúlt nyáron viszont ez a lehetőség már nem volt adott, így neten keresgéltem. Találtam is egy jónak tűnő dolgot, egy kis cég keresett nyárra munkaerőt hasonló feladatokra, mint amit korábban nagybátyáméknál csináltam.

 

Elmentem az interjúra, megbeszéltük a dolgokat, a fizetést és mindent, felvettek. Nem lettem, nem is lehettem bejelentve, de minden tisztességesnek tűnt, így elkezdtem dolgozni, bíztam bennük maximálisan.

 

Kezdetben minden rendben volt, bár tényleg sokat kellet dolgozni, minden este hulla fáradtan értem haza, szüleim pedig mondogatták, hogy túlvállalom magamat, de nem hallgattam rájuk. Elég költséges a hobbim, szóval a pénz kellett, így csináltam tovább. A hölgy, aki a főnököm lett, egy igen ellenszenves nő volt, folyton morgott, a legkisebb hibáért üvöltözni kezdett velem, ráadásul folyamatosan káromkodott. Én végig a lehető legudvariasabb voltam vele, de nem sokra mentem ezzel sem, mintha még idegesebb lett volna, amikor mosolyogva tettem a dolgomat minden szitkozódó szó után is.

 

Talán három hete lehettem ott, amikor elkezdett ugráltatni mindenért. Kávét főzetett velem, majd szándékosan kiöntötte és feltöröltette, persze úgy csinált , mint aki egész véletlen borítja ki a poharat, de láttam, hogy nevet, amikor elkezdem letisztítani az asztalt. Ezt egy héten legalább kétszer eljátszotta. Beletörölt a dokumentumokba, amiket szerkesztettem, miközben nem voltam épp a közelben, majd rendreutasított, hogy milyen borzasztó rossz munkát végzek. Velem végeztette a bevásárlásait, azzal fenyegetett, hogy ha nem csinálok meg mindent, amit mond, akkor elküld és egy forintot sem fizet. Így hát tűrtem némán és gyakorlatilag a csicskája lettem. Alig vártam, hogy augusztus közepe legyen, addig beszéltük meg az együttműködést.

 

Végre elérkezett a várva várt nap, az utolsó munkanap és a fizetés. Mondanom sem kell, hogy a képembe nevetett és azt mondta, nem érdemlek semmit, így nem is kapok tőle semmit. Kiborultam teljesen, hazarohantam sírva. Este minden elmeséltem szüleimnek, akik szintén a plafonon voltak. Másnap édesapám bement az illető hölgyhöz és bár nem árulta el, mit mondott neki, de végül sikerült valahogy meggyőznie, mert megkapta a nekem járó pénzt.

 

A tanulságokat természetesen leszűrtem, jó lecke volt ez nekemm a jövőre nézve.

 

sunshine