Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt MT!

Az egyik kollégánk mindennapi ámokfutásáról szeretnék néhány sorban beszámolni önöknek. Egy 50+ éves hölgyről van szó, aki kb. 3 évvel ezelőtt került hozzánk és azóta abban éli ki magát, hogy megpróbál minden egyes munkatársról, köztük természetesen rólam is a lehető legtöbb hazugságot kitalálni és továbbítani a főnökünknek. Ebben leli kedvét, csak akkor boldog, ha újabb és újabb légből kapott gonoszkodással rohanhat úgymond árulkodni. Szép lassan mindenki megutálta, már nem is beszél vele senki és mindezt kizárólag magának köszönheti.

 

Szentül meg van róla győződve, hogy egyedül ő dolgozik az irodánkban, csak ő ért mindenhez, mi meg csak kényelmesen, ráérősen csinálgatunk ezt-azt, de főleg sokat beszélgetünk meló helyett, meg internetezgetünk, és azért nem szeretjük őt, mert ő dolgozik, és nem ér rá velünk jópofizni. Természetesen önmagát folyamatosan fényezi, kiemeli, dicséri, előttünk és a főnökünk előtt egyaránt. A főnökkel mindezt megbeszélni nem lehet, homokba dugja a fejét, azt mondja ez csak azért van, mert nem szeretjük a hölgyet és úgy tűnik neki hisz többnyire. Ha megpróbálunk megmagyarázni egy ilyen kitalált és rosszindulatú pletykát mondjuk, akkor a főnökünk végig sem hallgat bennünket, az illető hölgynek hisz, nem nekünk.

Eleinte egész más volt a helyzet, évek teltek el, mire kiismertük őt. Kezdetben mindig hízelgett, oda dörgölőzött mindenkihez, de a hátunk mögött már akkor is ezt a sunyi és aljas spicli életvitelt követte. Volt arra is példa, hogy az egyik kollégám rosszul lett a 40 fokos hőségben (nem ment a légkondi,spórolni kellett), haza kéredzkedett, a kedves kollegina meg rohant a főnökhöz elújságolni, hogy csak szimulált, nem volt semmi baja. Máskor azért ment panaszra, mert valamelyikünk munkaidőben meg merte engedni magának, hogy lebonyolítson egy két perces gyors magántelefont, hogy valakit hazarángasson a gyerekéhez, mert neki bent kell maradnia az irodában.engem sem hagyott ki a piszkálódásból, legutóbb például azzal találta meg a főnökünket, hogy notórius késő vagyok, minden áldott nap késve érek be és előbb megyek haza. A valóságtartama az egésznek mindösszesen annyi, hogy 1, azaz egy alkalommal valóban késve értem be az irodába, köszönhetően egy baleset miatt kialakult dugónak, előbb pedig még soha, egyszer sem mentem haza, pedig már 6 éve vagyok itt a cégnél.

 

Természetesen vagy ezerszer szembesítettük a viselkedésével, próbáltunk szépen és kedvesen bánni vele, rájönni, hogy mit és miért tesz, de soha nem volt velünk őszinte és nem volt hajlandó magyarázatot adni arra, miért próbál eltiporni mindenkit maga körül. Csak vonogatta a vállát, és hebegett habogott, hogy mi tévedünk, nem is igaz az egész, csak utáljuk őt és nem akarjuk befogadni. Mára eljutottunk oda, hogy mindez tényleg így is van. Ezért rekesztettük ki magunk közül, ezért nem próbálunk már emberi viszonyt ápolni vele. A legrosszabb, hogy a főnökünk egész egyszerűen asztal alá söpri a tényeket, fenyegetőzik, mindig kiáll mellett a mi kárunkra. Mondjuk annyiból érthető valahol, hogy valamilyen rokoni szál van közöttük (másod-harmad unokatestvér, vagy ilyesmi), deazt gondolom, hogy csak a cégnek árt azzal, hogy az igazság helyett a rokon hazudozásait tekinti mérvadónak.

 

Sz. Sz.