Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Sziasztok!

30 éves nő vagyok, családban élek, 1 gyerekem van.
Körmendi vagyok, ide házasodtam.

3 éve lesze aktív álláskereső és azóta sajnos már ezer poklot megéltem és láttam, hogy mi folyik családokban, hivatalokban, munkahelyeken és egyes boltokban.6 Barátnőm, és 8 férfi ismerősöm, 6 ismerősöm gyereke diákok, pályakezdpő gyerkek, kirúgottak is hasonlokról számolt be.Hozzá kell tennem hogy eltérő évjárat, vagyis más-más korosztályról van szó, más más cégekről, helyi és más városokban levő tapasztalaikat hallgattam.
Nagyon jó fej emberek, tanúltak, eszesek, nem lopnak, tudnak, ha akarnak!

Jó képességüek ügyesek, okosak, vidámak, tehgetségesek de valahogy töri őkret az élet a társaik, ők sem igy képzelték! 70% Hazudik az önéletrajzában, tanulmányok, munkahelyek, iskolaévek, munkahelyek, családi állapot, mihez ért tekintetében. Csak önéletrajz, külső és elbeszélgetés alapján nem mernék felvenni senkit közülük!A verbális és gyakorlati teszteken derül ki, jó 80% talán az érettségi szintet sem üti meg, beszélni sem tud tisztán, összeszedetten ami pl kellene telefonos munkához, eladni kiszolgálni fogalmazásnál, levelezésnél.

Még kritikusabb, hogy írni, fejben számolni, logikusan gondolodni, válaszolni sem tud, az önéletrajzt úgy íratják az internet, wordig jutnak el.Számolni meg ott a számológép és a pénztárgép, a számítógépes programok, ezért nyögették velünk a sinus, cosinust, gyökvonást és hatványozást, másodfokő egyenleteket, az elábét, a magasfokú kereskedelmi
és vállalkozási jogi és adózási ismereteket .

A Hr asszisztens hoszan vázolja, hogy 60 embert választottak ki, abból 20 embert hívtak be.Egy állásra van kb.200 jelentkező. Sok mi? Hogy? -kérdeztem.Az nem lehet!De igen! Teszi elém az iratokat, Budapstm Veszprém, Győrből, Szombathely, Zalából is hányan jelerntkeztek, és volt 12 ember a Tiszántúlről is!!!!Beszarás, de igaz!Helyben nyitna üzletet közli.Körbenézek 5-en vagyunk innét.Pont elegen is lennénk.Viszont tudom hogy hány itteni, gyár, iroda és boltban nem helyi lakos, itt élő és lakó jár be, és miattuk kiszorulunk, évől évre nehezebb hisz többb a gyeses anyuka, a diáék, az eküldött.

Arról nem is beszélve, hogy női állásokat pályáznak meg, és veszik fel a fiatal, középkorú és nyugdíjas szakmás, fizikai állóképességgel bíró terhelhető férfiakat.
Fodrász, titkárnő, masszőr, recepciós, jegypénztáros, pultos, host, pénztáros eladó, póstás, varrőnő, szakács

A nehéz, összetett, kis keresetü, emberölő férfi munkákra meg szerencsétlen nők, fiatal lányok, aszonyok pályáznak, müszaki eladó, raktáros, gyári, bolti munkákra, mert nincs más ( varrónő, eladó, operátor, takarító.)
Sok nőnek nincs autója jogsi, nyelvtudása, képzésre viszi a pénzt az álláskeresés, ami állandó konfliktusforrás, hisz más ad rá, de eredmény nincs! Nekünk harmincasoknak harcolni kell a huszasokkal, diplomások,, nyelvtudó, ingyen Okj-val bíró középiskolás diákok és anyák, harc jut a férfiak romák nyugdíjasok és a protekciósok miatt!
Ezekből helyi munka, ahol a bejárás megoldott talán 2.
Keresek évek óta, de így minek, ha eleve esélytelen!

Évek óta egy keresetből élünk 5 fő, az öregek csak napi 1 tál ételt küldenek, néha kifizetik az egyik számlát ennyi.
Nagyon nehéz igy, hogy egy nőnek, ha nem jut magára, a lakásába, aztokra amikre szeretne a gyerekeire!
Nagyon nehéz vidámnak, attraktív, nyugodt, jólöltözöttnek maradni, rendezett életet és otthont teremteni, hogy mindenre jusson! Mindenki tudja, hogy ha akarnám, beleszakadnék a munkába, többet tanulok és dolgozok, teljesítek érte, se elég erre egy kiskereset 65ezer, még három se.

Ételre, konyhaeszközök, ágynemüre, tisztító, tisztálodási szerek, ruha, ilatszerek, programok, képzés, egészségre, lakásba bútorra, a házat szépíteni, sportolni.Egy kiskereset épp csak a számlákra elég, egy férfi igényeire és magáéra.
Baráti, szülői rokoni, hivatali, munkáltató segítség, plusz jövedemünk nincs! Lehet nevetni!

Tanúltam, képeztem magam önerőből. munkabérből.
Dolgoztam, elfáradtam. Mivel féltem elküldenek jött a táppénz és a gyes, és azóta nincs már vissza.

A stagnáló évek alatt kikopik valamit az ember tudása, gyakorlata, a motiváció, a beilleszkedési képesség, idő, törelem és hozzálllás kérdése, nehéz visszaszokni, felvenni a tempót, a vad világ szokásait a munkahelyi közösségben.
Vállalkozó és boltos nőkkel beszéltem itt, menyire nincs forgalom.
A szolgáltatást nyújtó boltos, irodás helyi üzletkötőknek se jobb!

Áru hiába van, ha ott a drága rezsi, bérleti díj, könyvelés, adó és évek óta, havi szinten veszteséget termel,
hogy legalább legyen nyoma dolgozott, tb, nyugdíja.
A lyukas éveket maga kitöltse!

 

-- Kérdeztem hogy lehet hogy 200 ember jut 1 álllásra?
Nevet dühösen, dacosan, amire előveszi a paksamétát és rendezgeti elöttem.
40 még tanúl, ebből 14 városunkból való diák, de dolgozna.

78 ember más város és megyéből való, mivel ott is meghirdették, 6 hónapot futott a hirdetés mindenhol.

Középiskolás, szajmunkás, Okj végzett, válalkozásba bukó, eltartott munkasnélküli végzett huszas, harmoncas éveiben járó diák.5 fő édesanya, gyesen még, plusz 6 anyukának lejárt a gyes, ebből 4-nek állása van de váltana, mivel 4 és 6 órásban vannak,
8 órásat akar, nehezebb munkakörbe eljönne, egy 13 ezer forint miatt, ennyivel kapna többet!

Közli a Hr kisasszony, a 8 óra olyan nehéz, férfias munkát, szakértelmet kíván, ideg és emberölő, hogy nem érti miért csak 3 férfi jött el, üdvözölhet körünkben.Ebből a 8 óra felér 14 órával.
A maradék olyan férfi és nyugdíjas, időskorú nő, akinek van állása, de elégedetlen, váltana.
Összetett munkáról lenne szó, 4 ember munkája, feladata lenne ráosztva ugyanannyi bérért, több teger, több nap és munkaóra ennyiért.Kizsigerelés.

Átfut lelki szemeim elött az egész és kezdem kiérteni mire megy ki az egész.A legtöbb Hr és munkahelyi teszt elvtelen, aljas, szemét, hisz van aki előnyt élvez, azzal indul mert ismerős, rokon, haver hazudik, vett papírok, lefényezett önélletrajz, és gyakorlattal bír jól referált az exe vagy a férj, aki mint előző munkahelye cégvezető volt, netán apuci, a férjm, nagyszülei ismert, pénzes, hivatali befolyással bíró emberek.

40 teszt, 300 levél sok önköltséges vonatozás, buszozás, telefonálás után feladom!
Este meleg kádfürdő, gyertyafény, önerősítő teszt, torna és maszázs, kis zene és olvasás, séta, utána erősítem magam a napi több rombolás után.

Veszek valamit magamnak kis dicséret, bátorításképp, vígasztalónak.-
" Nem baj szivem, ha lerúgnak a hegyről mi visszasegítünk, felmászol, mondja anyám, a férjem, és
a barátok a telefonba, a neten, írják nekem! "
Egyedül sétálgatok vásárolok, barátok, rokon dolgozik, messze.
Marad a gond, magamba temetve.
Kérdi milyen volt. - Na, sikerült?

Mindezt úgy, mintha nem tudnának miféle szemétségek és követelmények vannak, miken megy át az ember mig eljut a bejutás, és a 3 hónapos munkaviszonyig.- mosolygok és füllentek egy nagyot.

Gúnyos őszintétlen, rosszmájú kérdésre mit mondjak?
Mi esne jól nekik, mit akarna igazán hallani?

Örülne ha mondanám, hogy nem, de látom hogy dacos, ha mondom igen, már egy hete ott vagyok!
Magam kis napi megpróbáltasásokból összejött naplóját vezetem a neten, van már pár olvasóm.
Sokan mellémálnak, bátorítanak, vígasztalnak érdeklődnek a távolból, de csak sajnos a neten, telefonban,
levélben, az igazi arcukat nem vállalva!

Este kisírom magam, megbíztat, megszeretgetnek, megölel a férjem.
Itt próbanap ott nem fizettek ki, ott nem jelentett be, ott 4 ember munkáját akarta rámhúzni filérekért, többlet óra, több nap, több munka és feladat, nem bírtam!

A gyerek 5 éves, ovit a szülők fizetik, nekem nincs miből.
Kint a farkasok, egy állat vad világ köztünk béke, megértés öszetartás és szeretet!
Megvagyunk, de van olyan ismerősöm, aki élettársként küzd, neki rosszabb, mert férje, szülő, öregek neki nem adnak.

Ismerősöm gyermektelen eszes, fiatal, jóképességü, nagyon rendes ember és sehol sem kap esélyt, munkát,
hiába keres aktívan és próbálkozik, hiába szurkolok neki.
Nagyon negatív, bántó és könyörtelen vele a női környezete, hiába van félrfi főnök, férj, szülő,
ha rájuk van hagyva, papucsok!
Egy interjún találkoztunk.
Neki nehezebb! Le a kalappal a lelkiereje és a kitartásáért, amiket kibírt és végigcsinált, hogy van ereje 100x is nekifutni teljes hittel, erőbedobás és szorgalommal!

Mindig ír és mesél, mondja és látom mi van, és azt mondom hihetetlen miféle szemét patkány, szar emberek
között kell az ember fia, lánya, felesége, párjának, unokájának elnavigálni.

Mindenhol ott a lelketlenség, a szivatás, a könyörtelenség, a taposás, és látom, hogy élvezik azt, hogy valaki a kezük közé kerüljön! Ez a leg elszomorítóbb!

Ott van az 12 ember jólesik, egyik oldalon gyengítenek, törnek ők segítenek és erősítenek!
Tudjuk hogy nehéz, rossz ez a sok potyakör amin átmész, elkedvetlenít! Ki kell tartani!

Iszonyat sok, amit ki álljon a mai álláskereső, nő, gyesen levő nő, diák, háztartásbeli, munkanélküli, az ápolásból visszatérő, külföldről hazatérő, a rokkant és a katona, az elvált vagy az egyedülálló, az özvegy!

Hat évet lehúztam gyárban mint adminisztrátor, aztán saját vállakozásban kettőt.
Egészen addig én sem hallottam a muinkahelyi terrorról Mobbing, hogy ez van, létezik, nem is hittem bennem, senkinek aki mesélte, miután életem, mindennapjaim részévé nem vált.

Mindenki úgy gondolja a család, iskola, gyed, párja szülő, keres mint házartásbeli, a család melege, a 4 fal biztonsága elég megvédi!

Elkezdtem magam is állást keresni újságokból, jártam a várost, imerősök útján, interjúk, pályázatok.
Hr, levelezés, tesztek.

Vidám, kedves, segítőkész, empatikus, rendes, jószívü és megbízható, becsületes ember vagyok, aki nem lop, nem hazudik, nem tuningolja magát, nem nyávog nem láttatja magát se többnek, jobbnak se kevesebbnek.

Tisztában vagyok a saját lehetőségeim, határaim és képességeimmel,
mit tudok, mire vagyok képes ki vagyok és milyen!

A sokadik teszten, a sokadik mukahelyen szívok, töretnek és kivégeztetnek.
Ma már senki nem nézi azt nő vagy gyereked van. vagy testvér vagy, barát, munkatárs.
Érted is aggódnak kik, miért és hányan, ott vannak a háttérben együtt mind érted!

Mondjátok meg mit lehet tenni ma a hivatali munkahelyi korrupcióval szemben?

Mit lehet tenni, a képzés során, álláskereséskor állást kapó ember szivató sorozataival szemben,
a szar emberekkel való közös munka, közös ügyek és fáradozás terén?

Alig van állás, lassan már az ember fia, lánya azt sem tudja mit tanuljon, mit dolgozzon.
Sok család alatt korhad az egészség, a saját tulajdon és vagyon, hisz mindenki munka és pénzből él.
A 40 felettieknek szülők és az öregeknek még van jut, de a huszas, haremincas nők, gyerekeknek nehéz,
ha nem adatok, teremtődik idelent semmi női munka 10 éve, hiába várjuk és tarunk ki, képeztük magunkat!
Mi legyen egy nő karbantartó, raktáros, szerelő, sofőr ?Lassan itt tartunk?

A végzett fiataloknak, munkanélküli gyerekek, élettársaknak nagyon nehéz itt, hisz nekik se tb, se gyes, se nyugdíj!
A gyerekes nők is aggódnak, hogy mi lesz gyes után.Hova, mibe és mit, miből?

Aki már vesztett el állást, birtokot tudja hogy nem úgy van mint régen, holnap lesz másik, olykor 3-5 év is eltelik mig lesz, adódik, segít valaki! Huszas, harmincas fiatalok nem mernek gyerekgyárba, házasságba kezdeni, továbbtanúlni,
mert munkát, pénzt se kapnak évek óta esélyt hogy visszatérjenek, felzárkózzanak az álláspiacra.
Egyedul, semmiből erőtlenül indulnak bele a nagy semmibe!

Odalesznek ez miatt az iskolai, baráti, tanári, társas kötelékeik, az egyéni életcélok, mint: hit, lelkesdés az önbizamuk, szép remények, nemes tervek, tehetségük, tudásuk!
Tehetetlenek és utálják, hogy annak kel lennik, mikor ők nem akarnak!

Közel 30% nyugdíjaskorú foglalja és terheli az álláspiacot, sok vállalkozó, rokkant, nyugdíjas, diák, kiskorú, gyeses anya dolgozik, hollott a jogszabály nem erről szól!
Ez kinek és miért jó?

Az újszülött gyerekekért feláldozzuk a régieket, a mai huszas harmincas nagyra nőtt gyerekeket,
akiket utolért a világunk korhadása, a képzés, egészségügy gazdaság, állláspiacon?

Kineveltük, kitaníttattuk őket, etette, ruházta a család és ott lógnak a levegőben, keresnek, várakoznak, küzdenek,
és nem kapnak lehetőséget, nem jutnak egy centit sem elöbbre ?!
A mai kicsikre, óvodáskoruakra koncentrál mindenki, a nyugdíjas és kisgyerekes családokra!

Ma akinek általános, középiskoláskorú gyereke van ugyanúgy stresszel, aggódik mi lesz velük itthon, így, hogyan tovább, ha senki nem kap állást, mivel 5 éve befagyasztották a felvételt, csak protekcióval megy, akkor is nehézkesen.
A leépítéseknek, bezárások, tönkremenésnek még mindig nincs vége, az állások száma nemhogy nő, épp fordítva, inkább szűnik meg, mesterségesen vannak az adatok, hírek, álások száma, a + hírek nyomatva fenntarva!

A diák, munkanélküli, gyeses anya, ápolt ember, rokkant, katona, tönkrement válalkozó, frissen kirúgott,
aki máshol volt eddig, arra lesz 30, 35, 40 mire már nem kell ha x évet kiesettt a foglalkoztatásból, akkor leírják, hiába próbálkozik erőlködik, megy utána és képzi magát!
Szerintem mindenkinek kellene járjon, esély, munka, ha nem is folyamatosan, de legalább 2-3 év várakozás keresés után!
Aki már elérte a nyugdíjaskort, ott van ossza be, gazdálkodjon, nyúljon hozzá a banki tartalékai, az ingatlanjaihoz!
Az menjen ki külföldre, az tanuljon aki tud, van miből! Megvan hozá tudása, pénze, kocsi és eszköze, mindene!
A szegény nők és gyerekeket ne taszítsuk bele szegénységi gyerekgyártás, munkanélküliség, betegség, nyomorba, halálba vagy bűnbe, meg ki tudja mibe! Ennyire nem lehet szemét és kegyetlen ez a társadalom!
Kis összefogás, szeretet , odafigyelés, empátia, emberség, igazságérzet nem ártana!
Elvégre emberek, nem állatok vagyunk, testvérek, magyarok és nem ellenségek!

Sem az értéke, tudása, gyakorlata és hozzártése nem csökkent, nem évült el senkinek, hisz otthon is lehet rátanulni, képezni magát, frissen tartani!
A válság leginkább a nők és a gyerekeket, a beteg, rászoruló embereket viseli meg leginkább!
A férfiak, elváltak jobban bírják!
Sokan oda lettek, és sokan odalesznek így!
Sokszor azt látom és érzem hogy a kormány, a munkáltatók, szolgáltatóipar, gyárak, boltosok és válalkozók, helyi közigazgatás, biztosítják a nyugdíjasok életét, és az 1 millió dolgozókét, a többit ki akarja nyiratni aki itt van, utána születik, járja ki az iskolát, kerül gyesre, kerül ki az állásából a rendszerbe!
Évente 100.000-ek az a szám, amivel nő a rendszer (aktív diák, szülő nő, új álláskereső, végzet diák) a frissen kirúgottak, vállalkozásukból tönkremenők, friss válások, a régi álláskeresők, leszakadt réteg mellé!
Amennyiben fixen tartjuk a meglévők foglalkoztatási számát, illetve csökkentik,
akkor mi lesz így, ha a fiatal aki dolgozni akar és képes, az kérem nem itt él, fizet és termel, nem ide és itt költ el, nem itt adózik?
Ez kinek jó mert szerintem a helyi vállalkozások térségi növekedés, bevételeknek az államnak sem jó! Exponenciálian nő az álláskeresők, a Gyurcsány-Orbán rendszer becsapottjai és veszteseinek a száma!

A képzés, átképzés, önköltséges álláskeresés, elvándorlás, költözés, Mlm, hitel, segély, betegség, vita, halál, a bünözés nem megoldás a fiatal álláskersők, a munkanélküliek számára!
Akinek van a közelben jó, de nem mindenki ilyen szerencsés az elhelyezkedés és a továbblépésben!

A bevételkiesésre, lyukas évek és munkanélküliségre, az elhelyezkedési problémákra
se a városok, a megyei régió, se az államnak a családok és a szülőknek nincs koncepciója 10 éve!

Mi vár így a gyerekeinkre, az utókkora?

Mi már így csonaka családokra, kiscsaládokra, öregre és fiatalra?
Válság, pénz, munka, létharc ember embert tapos öl, tesz tönkre ezekért, ezek miatt!

Ti erről álmodtatok? Én nem, nem ezt szánom a gyerekeknek, se az enyém, se a tiéd, se a másénak!

Elvándorlás, munkanélküliség, drog, ital, betegség, viták és válások, elmagányosodás, psszmizmus, lemondás, bünözés, halál? Ez a cél?

Hogy lehet így hinni az állam és az egyház rendszerében, ha nem hatékony, nem működőképes nem az emberért van ,hanem az ember ellen?

Régen a tanár, pap, orvos, rokon, barát, szomszéd, munkáltatók összefogtak, ránéztek az emberekre, nem hagytak ott senkit bajára, gondjaira küzdjön!

Ma kérem olyan lelketlen embereket látok, hogy egyszerüen megdöbbent, hogy családosok, öregekben, nők és a gyerekekben nincs semmi együttérzés, szeretet, empátia, lelki nemesség, tartalom!

Ez az új Magyarország, belőlük kerül majd ki?
Sokszor nem embereket hanem gyilkos, tolvaj, hamis fenevadakat látok, mikor reájuk nézek!

Naponta szégyenkezem, és arcomba teszem a kezem, hova lett az én hazám, a mi magyarjaink, hova tartunk így?

Kunsztom nincs, hova lehet menni ahol nem marnak bele, nem törik szét a lelkét, nem akarják bemocskolni a nevét, lerombolni a maradék hitét és önbecsülését a rendes magyar nők, gyerkeknek! Ötlet?

Ahova nem úgy végre megy el az ember szerette, családtagja, hogy belémarnak, aláiratnak egy szemét szerződést, nem húznak rá lopást vagy tartozást, nem zsigerelik ki, netán normális bér és társaság normális emberhez, nőhöz méltó rendes munka várja?

Mindenkinek kell az a nyomorult pénz, állás mert attól függ a létünk, a közérzetünk, egészségünk, hogy kinézznk valahogy, mozogni tudjunk! A munkával nincs bajom, nagy a kitartásom, a lelkierőm, a türelmem, a teherbíró képességem, képes vagyok tanúlni, és fejlődni, alkalmazkodni! Változni? Az már más dolog!
Nem akarok ember farkasává válni senkinek, nem gyártok ellenségképet, nem hazudok, ne mondok és találok ki olyanokat ami nem igaz, nem bántok senkit, nem török senki birtoka, vagyona, férje, állása és kenyerére!

Nem fogok, most elkezdeni lopni, hazudni, örömet lelni másik kára, fájdalma, bánatában, ahogy ezt egymással látom teszik nők, asszonyok, családok, öregek!
Engem nem erre tanítottak és neveltek!
- Most akkor rossz vagyok, más vagyok?

Nincs szeretet, odafigyelés, megértés, empátia már sehol!
- A jó embereknek sehol nincs már helyük, nem kellenek és nem számítanak már ennek az országnak?
- Mi lesz velük, azokkal akik ebben a szörnyeteg, mstiha, dúhvad világban megsebződnek, kintrekednek, meglopják, megbántják őket, ezer sebből véreznek embertársaik könyörtelensége miatt?

Nőkben ma már semmi empátia, szeretet együttérzés, jószándék és összefogás nincs, a gyerekekben úgyszintén, a férfiak és az öregekről már jobb nem is beszélni!

Puszi: Egy Anyukától.
Mné Katalin