Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Munkahelyi Terror!

A férjem helyzetéről szeretnék beszámolni az önök olvasóinak. Több, mint egy év aktív álláskeresést követően két hónappal ezelőtt egy betanított könnyű fizikai munkát kínáló gyár álláshirdetésére jelentkezett. Sajnos a szakmájában nem tudott elhelyezkedni, de úgy volt vele, hogy semmilyen munka nem lehet szégyen, el kell vállalni minden lehetőséget.Ráadásul ahol élünk, nem olyan szerencsés hely, mint Budapest, ahol azért nagyobb a kínálat. Szóval elment a felvételre és alkalmazták. A gyár tevékenységéről azért nem írnék, mert így nagyon könnyen beazonosítható volna.

 

Az első hetekben minden rendben ment, csak a monotonitást viselte nehezen a férjem, de végül belejött. A kollégákkal is megtalálta a megfelelő hangot, de néhány dolog azért kissé idegen volt számára. Minden reggel megszondáztatták őket, volt olyan helyzet, hogy néhány munkást haza is küldtek, mert hát reggel elfogyasztottak valamit.A férjem nagy ritkán iszik csak, például, ha a barátaival meccset néznek, vagy valamilyen családi/baráti ünnep van. Mindenesetre azt mesélte itthon, hogy elég megalázó módon zajlanak ezek a szondáztatások, mindenkiben a potenciális sumákoló alkoholistát gyanítják.

 

Pár nappal ezelőtt még komolyabbá vált a munkások megrendszabályozása. Műszak végén beterelik őket egy helyiségbe, ahol egy sorba állítják őket. A táskájukat lepakoltatják velük a földre, két lépést hátra parancsolják őket, fel kell emelniük a kezüket, oldalra kell tenniük és szét kell tárniuk és megkezdődik először a csomagok, táskák átvizsgálása, majd ezek után következik a ruházatuk. Addig mindenkinek széttárt karral kell állnia, ez a procedúra pedig 20-30 percet is igénybe vesz naponta, természetesen a munkaidő letelte után.

 

Nem tudom, ki mit gondol erről a megalázó helyzetről, de a férjem és én is nagyon nehezményezzük, hogy 2011-ben mindez ebben a formában megtörténhet itt Magyarországon. Ráadásul férjem elmondása szerint eddig egyszer sem találtak senkinél eltulajdonított dolgot, szóval érthetetlen, akkor miért ragaszkodnak ehhez.Egyáltalán lehet ilyet csinálni? Mit tehetnének, hogy megszűnjön ez a képtelen helyzet? Vagy kénytelenek ezt továbbra is zokszó nélkül tűrni, mert a munkáltató bármit megtehet? Előre is köszönöm, ha valaki tud valami hasznosat mondani nekünk!

 

Éva