Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Jó napot! Tanácsot szeretnék kérni a következő ügyben: 52 éves, III. csoportú rokkant nő vagyok, 40%-os pszichés, 16%-os belgyógyászati betegségeimre tekintettel kaptam egy évvel ezelőtt. Októberben multinál kezdtem dolgozni, megváltozott munkaképességű dolgozókat kerestek pénztárosnak.

 

 

A munkaszerződésem határozott időre szólt, december 31.-ig. Bár ez csak a szerződés aláírásánál derült ki, (addig valahogy nem esett róla szó) ennek is nagyon örültem, reménykedtem, talán majd meghosszabbítják.

A betanulás 3-4 nap volt, de a második napon már a kasszában ültünk mind a négyen, akik egyszerre kezdtünk. Ezalatt az idő alatt nyilván nem találkozhattam mindenféle szituációval. Egyre jobban belejöttem a dologba, fáradtan, de szívvel-lélekkel jártam dolgozni. Bár az orvosi papíromon szerepel, hogy nehéz fizikai munkát nem végezhetek, ennél nehezebbet keresve sem találhattam volna. Ezt sem bántam, a jéghideg kasszákat sem (tüdőbeteg vagyok) büszke voltam magamra amiért ezt a nehéz munkát el tudtam végezni, kiegyensúlyozottabb, lelkileg stabilabb lettem. A pszichiátriai betegségem súlyos depresszió. December 9.-én történt, hogy mögém állítottak egy kolléganőt, segítsen a hatékonyságomat növelni, ez magyarul annyit jelent, mutasson trükköket, amiknek
segítségével gyorsabban tudok dolgozni, hiszen nézik a termék/perc-et is.

 

A kolléganő aranyos volt, kedves, csak folyamatosan beszélt. Úgy tűnik, ez elvonta a figyelmemet, este -18000 ft. hiányom keletkezett. Alighanem 2000 helyett 20000-ből adtam vissza. Azt az embert, aki nem szólt, hogy nem jól adtam, most nem akarom minősíteni.

 

Azonnal felmentem a pénztárirodára, jeleztem , hogy mi történt és megkérdeztem, ki vagyok-e rúgva. Nem voltam, ugyanis másokkal is előfordult már ilyen, bár nyilván dícséretet sem kaptam. Ennek ellenére nagyon bántott a dolog, semmi másra nem tudtam gondolni. Két nap múlva mentem újra dolgozni, ideges voltam és feszült. Előtte a közvetlen főnöknőmmel beszéltem telefonon, akinek említettem, hogy pszichés betegségem miatt nagyon megvisel ez az ügy, ez talán hiba volt, hiszen az orvosi papírjaimat addig nem olvasta a kutya sem,csak a tüdőbetegségről tudtak.

 

Nagyon nehezen dolgoztam le azt a műszakot, már a második vevő undorító stílusban belém kötött, ez egyébként ott szinte mindennapos. A következő két nap zökkenő mentesen telt, nem volt semmi probléma. Egy szabadnap után mentem újra dolgozni, amikor azzal fogadtak, hogy ne vegyek fel pénzt, menjek a
karácsonyi osztáyra pakolni, mert kevesen vannak. Gyanús volt a dolog, mert nálam fiatalabbak és egészségesebbek a kasszában ültek, de csináltam, amit mondtak. Délután három körül szóltak, hogy menjek a főnökségre azonnal. Ott azzal fogadtak, hogy az előző pénteki napon,(amikor olyan rossz idegállapotban voltam) egy kártyás fizetésnél nem húztam le a kártyát, kiengedtem a vevőt fizetés nélkül, mit tudok erre mondani. Döbbenten ültem ott, semmi nem jutott az eszembe, el sem tudok képzelni ilyen szituációt. Persze azonnal az orrom alá dugták a papírt, hogy írjam alá, ki vagyok rúgva. Mondtam, hogy én most ebben az idegállapotban képtelen vagyok elolvasni, mire a főnöknő ezt mondta:"nem érdekel, csak írd alá. Persze aláírtam, iszonyú bűntudat, kétségbeesés vett erőt rajtam, az önbecsülésem a béka feneke alá esett. Csak másnap délután jutott eszembe, hogy akkor este egy kártyás fizetésnél lefagyott a gép, nem reagált semmire, én pedig ahogy kell, vezetőt hívtam. Ő nyomkodta egy darabig, neki sem
csinált semmit, majd egyszer csak magától újra elkezdett működni, bár nem éreztem biztonságosnak. Meg is fordult a fejemben, hogy átkérem magam egy másik kasszába, de sajnos nem tettem, ami nagy hiba volt, mint utólag kiderült. Ahogy ez a dolog beugrott, rögtön be is telefonáltam a pénztárirodára, hogy megmondjam, de szerintük az én hibám hét perccel később történt, bár tudják hogy vezetőt hívtam, már nincs jelentősége. Én pedig azóta is ezen rágódom, még ezzel is álmodom, úgyhogy számomra nagyon is van. Csak akkor olvastam el, hogy mit írattak alá velem, persze közös megegyezést és azt, hogy az én kérésemre szüntetjük meg a munkaviszonyt, ami szemenszedett hazugság.

 

A fizetésemet is csak egy héttel később kaptam meg, a papírjaim valahol a postán vannak. Történetesen tudom, hogy azonnal ki kellett volna adni mindkettőt. Igazából nem is tudom, miért írtam le ezt az egészet, talán kíváncsi vagyok egy szakember pártatlan véleményére, tényleg az egész az én hibám? Azzal, hogy vezetőt hívtam, mert olyan
problémával találkoztam, amivel addig nem, jogilag nem adtam át a felelősséget? Ha azt válaszolják, hogy csak én hibáztam, majd megpróbálom valahogy feldolgozni ezt a kudarcélményt, bár nem lesz könnyű, állandóan sírva fakadok. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy havi 27000 ft.-ot kapok a nyugdíjfolyósítótól, ebből megélni nem
egyszerű.

 

Válaszukat előre is köszönöm. 

 

Minősíthetetlen, ahogy elbántak Önnel, viszont bizonyítékok hiányában nem sok esély van egy perben nyerni ellenük.
Bizonyíték lehet tanú is, vagy bármilyen irat, bár ahogy én látom - nem ritka az ilyen eset -, nem nagyon tanúskodna Ön mellett senki, inkább úgy tűnik, mintha összefogtak volna inkább.

 

Ön ott követett el hibát, hogy engedett a fenyegetőzésnek és aláírta a közös megegyezést...bár azt is nagyon jól tudom, hogy egy beteg emberrel könnyű fenyegetőzni.

 

Javaslom, hogy próbáljon túllépni a dolgon és a jövőben ne írjon alá semmit elolvasás (!) és alapos átgondolás nélkül.

 

Üdvözlettel:
Erynnis