Kedves Munkahelyi terror blog és olvasók!

 

Pályakezdő lány vagyok, Budapesten élek, nemrég vehettem át a diplomámat. Mivel sajnos nem igazán piacképes a végzettségem, ezért úgy voltam a dologgal, hogy bár megpróbálok elsősorban ezen a területen elhelyezkedni, de nem zárkózom el más lehetőségektől sem. elkezdtem hát keresgélni.

 

 

Közel két hónap után sikerült eljutnom az első állásinterjúig, úgy, hogy közben napi szinten legalább öt önéletrajzot küldtem el. Persze ez sem a végzettségemhez passzoló állás volt, hanem egyfajta asszisztensi munkakör, ahova jó megjelenést, remek problémamegoldó készséget és felsőfokú német nyelvtudást kértek. Mivel úgy gondoltam, a megjelenésemmel nincs semmi gond és felsőfokon beszélem az említett nyelvet, el is mentem az interjúra.

 

Azzal kezdték, hogy majdnem 40 percet várattak, mert voltak bent az interjúztatónál. Időm volt, így vártam türelmesen, de azért nem voltam elragadtatva. Végre letelt az idő, én következtem. Hárman voltak jelen az interjú folyamán, utólag sajnálom, hogy nem készítettem róla hangfelvételt, de nem gondoltam, hogy egyáltalán szükség lehet rá. Bemutatkoztam, majd hellyel kínáltak, így leültem. Elkezdődött a beszélgetés.

 

Megnézték az önéletrajzomat, kérdeztek az iskoláimról, hogy hol tanultam meg ilyen jól németül, mindenre szépen válaszolgattam. Ahogy folyt az interjú, kezdtek egyre érdekesebb dolgokról faggatni. Talán a legérdekesebb kérdés a szexuális beállítottságomra vonatkozott. Először azt hittem, hogy én hallom rosszul a kérdést, de miután visszakérdeztem udvariasan, megismételték. Kissé el is pirultam, meg kellemetlenül érintett, hogy ilyet szóba hoznak egy állásinterjún, ezért azt válaszoltam, hogy heteroszexuális vagyok, de ez szerintem magánügy.

 

Ez volt az a pont, ahol gyakorlatilag véget ért a interjú.Látszott, hogy felhúzták magukat, amiért így és ebben na formában válaszoltam nekik. Azt mondták, hogy köszönik a megjelenést, majd hívni fognak, de még rengeteg embert meg kell hallgatniuk. Elköszöntem és mintha megkönnyebbültem volna. Valahogy nem igazán szerettem volna olyan helyen dolgozni, ahol már az interjú során ilyen indiszkrét, egyáltalán oda nem illő kérdésekkel zaklatnak.

 

Azóta egyébként már több interjún is voltam és most úgy tűnik, hogy március elejétől már lesz is állásom, már csak a szerződést kell aláírnom.

 

Köszönöm, hogy megoszthattam önökkel:

 

T. Vera

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.