Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

2007-ben végeztem el az egyetemet és még mielőtt kézhez kaptam volna a diplomámat már állásom volt egy neves budapesti ügyvédi irodánál. Több nyelven dolgoztam -angol, német, olasz-, boldog voltam, hogy szuper kis munkahelyet találtam frissdiplomásként. A boldogság pár hónap után azonban kezdett elszállni. Az irodát vezető ügyvédnő minden fiatalabb lányban a vetélytársat látta. Így nem szégyellte a jelölteket finoman alázni, pl. az öltözetüket. Nekem konkrétan azt szólta be, hogy egy kötött felsőt nem kellene többet felvennem, mert szét is van nyúlva és kopottas is, mindezt hatalmas barátnős mosollyal az arcán. (Másodjára volt rajtam a felső. Sem szétmosva, sem szétnyúlva nem volt.) Gondoltam magamban, ha nem tetszik a viseltes felső, talán kellene fizessél ruhapénzt. Ezt nem mertem akkor ott megmondani, még próbaidős voltam.

A következő negatív élményre sem kellett sokáig várnom. Évek óta küzdöttem arcüreggyulladással és folyamatosan kaptam az antibiotikumot. Sajnos jó pár év, és egy megfelelő orvos kellett hozzá, mire kiderült, hogy egy arcüregi ciszta okozza a folyamatos gyulladást - melyet el is távolítottak műtéti úton. Na de amikor még nem volt világos, hogy mi a probléma forrása, megbetegedtem, és elmentem életem első táppénzére. Sajnos pont a karácsony előtti hét volt és munkáltatóim azt gyanították, hogy csak extra szabit vettem ki magamnak karácsonyi készülődés gyanánt. Volt is ebből galiba, miután közölték, hogy így már pedig egy jelölt nem viselkedhet és mit képzelek magamról, sz_rban hagyni az irodát és a munkatársakat. (Ezt a dolgot rögtön azt követően tudtomra adták, hogy betegszabi után ismét megjelentem a munkában. És mindezt az éves értékelő (úgy értem az engem értékelő) beszélgetésen, 6szemközt. Egyébként a munkám minőségéről nem esett szó.) Itt már volt némi bátorságom, és közöltem a munkaadókkal, hogy nem én választottam a megbetegedést, és igazán igyekszem, de az egészségem ez után is fontos marad a számomra. (Ez határozottan nem tetszett nekik.)

A férfi ügyvédről kiderült, hogy zugivó. Ebédelni sporttáskával járt és mikor jól megpakolva visszatért az irodába, a piás üvegek csörgése kísérte minden lépését. Én nem hittem el a régieknek, hogy alkoholista lenne a főnökúr. Azonban egy délután részegen támolygott ki az irodájából, és ahogy próbálta a jelölteknek a feladatot kiosztani, neki esett az egyik íróasztalnak. Nagyon szánalmas volt. Én időközben másik munka után néztem, és fel is vettek. Miután odaadtam a felmondásomat, jött a fekete leves. Eleve 2 havi felmondási idő volt kikötve a szerződésemben, és nem is voltak hajlandóak hamarabb elengedni. Azonban elvették a kulcsomat, és a riasztóhoz való kódomat törölték. En az irodába sem nem érkezhettem mindenki előtt, sem nem távozhattam később, mint az utolsó ember. Ezzel nem volt különösebb gondom. Viszont a munkáltatóim nem köszöntek ezt követően. Levegőnek néztek. Ha muszáj volt, akkor munkaügyben kommunikáltak velem.

A következő helyen még a próbaidőt sem töltöttem ki. Tudvalevő, hogy a jelöltek legtöbbje minimálbért kap bejelentve és a többit feketén, engem is így fizettek.  Jött  azonban egy jogszabályváltozás, aminek minden kispénzű örült - hiszen az addigi bruttó fizetés a változást követően magasabb nettót jelentett. Ez volt az adójóváírás. Mindenkivel aláírattak az irodában egy nyilatkozatot. hogy az adójóváírást havi lebontásban kérjük. Nem engedték, hogy éves szinten igényeljük vissza. Ezzel nem törődtem, ha nekik így jó, ám legyen. Majd a következő fizetésemkor a feketén kapott borítékos pénz lecsökkent. Kérdeztem ennek az okát - mire közölték, hogy miután az adójóváírás miatt több a nettó bérem a bejelentett bruttó után, így automatikusan csökkentik a borítékost. Ezt a szembeköpést. Közöltem, hogy az, hogy a korábbi bruttóm többet jelent most nettóban, az én alanyi jogom. Akár visszaigénylem, akár nem. A munkáltatónak ehhez semmi köze. Ők nem így látták...

Ezt követően felmondtam. Közöltem a közvetlen felettesemmel, hogy ameddig igényt tartanak a munkámra - noha próbaidő alatt azonnal elhagyhatom a terepet - addig maradok és a nálam lévő ügyeket lezárom. Közvetlen felettes közölte, hogy szól, ha kell még maradnom. A vezető ügyvéddel is személyesen közöltem a felmondásom. A másik 2 vezető ügyvéd irodán kívül volt, így gondoltam, hogy 1 partner ügyvéddel és egy közvetlen felettessel elegendő, ha közlöm a szándékom. Még másnap bementem, lezártam a nálam lévő ügyeket és vártam, hogy szólnak, majd ha kell még jönnöm. Nem szóltak. Közölte a pénzügyekkel foglalkozó kolléga, hogy a kilépő papírjaimat 1 hét múlva tudom átvenni, és úgy is fognak kifizetni. Mondtam, hogy rendben és eljöttem.

1 hét múlva megjelentem a papírokért és a borítékos fizetésemért. A borítékos fizetésemet nem akarták kifizetni, ezt az egyik partner ügyvéd közölte velem (akivel korábban egy szót nem értekeztem, tehát ez nem az a partner, akivel közöltem a felmondásom). Kérdeztem, hogy ugyan ennek mi az oka. Közölte, hogy egy jelölt nem hagyhatja ott a munkáját egyik napról a másikra. Ez nem felelősségteljes hozzáállás és ezért most 'megbüntetnek' engem. Mondtam, hogy nem értem a helyzetet, mert én felajánlottam, hogy amíg szükség van rám, maradok, ugyanis nincs másik munkám. Ezt nem hitte el, hanem közölte, hogy rendben, akkor behívja a volt közvetlen felettesem, akinek ezt én felajánlottam és lássuk valóban igazat mondok-e. Behívatta az ügyvédet, aki elismerte, hogy én valóban felajánlottam a maradásom. Ezt követően leszúrta a partner az ügyvédet előttem, aki sírva fakadt, majd kiküldte. Tőlem elnézést kért és kérte a pénzügyeseket, hogy számoljanak el velem. Míg vártam a pénzemre, beviharzott a kisírt szemű volt felettesem, és elmondott mindenféle sunyi alaknak. Természetesen nem 4szemközt.

A következő héten már munkába is álltam volna egy újabb irodánál. Megállapodtunk az interjún a bérezésemben, és mivel egy idősebb, kimért, intelligensnek és jogkövetének tűnő munkáltatónak láttam a jövendőbeli főnökömet, fel sem merült bennem, hogy nem tiszta bejelentett jövedelemre fogok szert tenni. Első nap nem tartózkodott az irodában, de a többi kolléga megmutatta a helyem, és elláttak a szükséges tudnivalókkal. Majd később beszéltem a főnökkel is telefonon. Mondta, hogy szerkesszem meg a munkaszerződésemet és jön be az irodába dél körül, és aláírjuk. Én így is tettem. Mikor megjelent elétoltam a szerződést, mire közölte, hogy nem nem nem, a bruttó bérem a minimálbér, azt kell beírni. A többit feketén kapom majd. Erre közöltem, hogy de hát erről szó sem volt, és akkor legálabb annyi bruttóra jelentsen be, mint ahogyan a korábbi munkahelyeimen voltam. Ki is számoltam, mennyivel kerülnék úgy többe neki. Erre közölte, hogy nem gondolhatom ezt komolyan, hiszen ő is csak minimálbért kap tisztán.

Nah akkor kértem 5 perc gondolkodási szünetet, és aztán közöltem, hogy ez így nekem nem tetszik, aztán eljöttem. Szerencsére hamar találtam másik munkahelyet. Jófejek voltak a felettesek és a jelöltek is. Hamarosan újra ugyanilyen és még ilyenebb problémákkal kellett szembesülnöm. Itt már hosszan maradtam... Úgy voltam vele, hogy jobb nem lesz sehol sem. És közben undorodtam az egész ügyvédi társadalomtól. Szerencsére a fiatalabb korosztály nem ennyire kétszínű. Zárásul azért még elmesélek egy interjús esetet. Kedves középkorú ügyvéd faggat a munkatapasztalatomról, egyetemi jegyekről, külföldi tanulmányokról, majd apám, anyám végzettségéről, testvérek diplomájáról és nem utolsó sorban a politikai hovatartozásomról. Konkrétan: ''Ő szocikkal már pedig nem  üzletel, így ha szocialista vagyok, mondjam meg, és ne raboljuk egymás idejét'''

Ugyan leszakvizsgáztam, de ma már nem élek Magyarországon és jól is van így. Szakmámat nem adtam fel, átképzem magam, hogy nyugodt szívvel vállalhassak jogi munkát külföldön is.