Kedves Munkahelyi Terror Blog! 

A történetem hasonló a legutolsó levél írójáéhoz. Egy hónappal ezelőtt interjúra hívtak egy budai könyvelőirodába, titkárnőt kerestek tapasztalattal és folyékony angol nyelvtudással.  Megjelentem az adott időpontban, háromnegyed óra várakozás után fogadott a főnök, egy nagyon nagy dumás, nyers modorú "úriember". Elmondta, hogy sürgősen kell neki az új munkatárs, ő nem tud jól angolul, ezért kell a leendő munkavállalónak tudnia, majd elmesélte a családi dolgait, a kutyájával való viszonyát és nyugtázta, hogy nagyon jól elbeszélgettünk. Állította, hogy a  héten még hívni fognak, mert be kell menni próbamunkára, hogy lássa, mennyire illik bele a jelölt a csapatukba. A fizetésről annyit mondott, hogy a próbamunka végén kiderül mennyit ad, ha tetszik jó, ha nem, el lehet menni.  Azon a héten nem hívtak.

Gondoltam megkapta más az állást. Két hét múlva küldött egy e-mailt, se megszólítás, se semmi, csak annyi állt benne, hogy lenne-e kedvem két nap múlva 9-14 óráig próbamunkára menni. Naná, nincs munkám, persze, hogy megyek, meglátjuk mi lesz belőle.  Két nap múlva ott voltam a megbeszéltek szerint. A könyvelő hölgy fogadott, főnök sehol. Mondta, hogy nemsokára jön valaki, aki megmutat és elmagyaráz mindent, illetve közölte, hogy rengeteg a dolga, sajnos nem tud velem tovább foglalkozni.  Tíz óra magasságában megjelent egy fiatal lány, akiről kiderült, hogy a vezető lánya, és igazából a papának 5-6 cége van, konkrétan a "könyvelős" az ő reszortja. Autodidakta módon sajátította el a szakma rejtelmeit, régebben ő volt a titkárnő. Ezután elment kávézni, majd lezavart vagy 10 telefont az apukával, mert összeomlott az irodai levelezőrendszer. Mint kiderült nem lett befizetve a havi díj, letiltották a szolgáltatást..... 

Mindezek után elmesélte, hogy mi lenne az új titkárnő feladata. Semmi extra, ennél jóval összetettebb feladatokat láttam el eddig. Miután kifogyott a szóból, zavarban lett, hogy mit fogunk ott csinálni délutánig. Előkapart pár számlát, ezeknek az iktatásában segítettem neki, sőt, felajánlottam, hogy elvégzem a maradék melóját, mert neki el kellett mennie a városba. Közben megjött a papa, aki egy szót nem szólt hozzám, megmelegíttette az ebédjét a könyvelő hölggyel, jól leszúrta amiért nem lett elég forró a kaja, telefonált kettőt és elhúzott se szó, se beszéd. Annyit még megkérdezett tőlem, hogy milyen módon tud a telefonjáról képeket feltölteni a számítógépére? Mondtam, hogy adatkábellel, ha nála van a töltő meg lehet oldani, mert az okostelefonoknál ez már így megy. Ezek után köszönés nélkül elviharzott.  Engem beinvitáltak a könyvelő irodájába, hogy ott várakozzak. Ültem szép csendben egy óra hosszat. Kettőkor azt mondta a hölgy, hogy szerinte hazamehetek, mert hát eddig szólt a megállapodás, majd hívnak. 

Kérdezem én, normálisak az ilyen emberek? Behívlak próbamunkára, de ott sem vagyok, és akire rábízlak, ő is otthagy, hogy ücsörögj ott, mint egy idióta. Ez a hozzáállás enyhén szólva elég amatőr, vagy inkább retardáltságra vall. Őszintén szólva nem ilyen cégekhez vagyok szokva. Tapasztalatnak viszont zseniális volt. 

Üdv: Winnie