Tisztelt Szerkesztők!

Végső kétségbeesésemben fordulok Önökhöz. Örömmel találtam a honlapukra.

Próbálok rövid lenni, amennyiben ez lehetséges.

2008-ban csődbe ment az akkori munkahelyem. Ezt követően 2011 év végén tudtam elhelyezkedni.

Megviselt a munkanélküliség, hatalmas öröm volt számomra, hogy dolgozhatok ismét.

Két diplomám van, a szociális szférában dolgozom, konkrétan hajléktalanellátásban. A korábban csődbe ment cég vezetője lett a jelenlegi vállalaté is, tulajdonképpen ő keresett fel az álláslehetőséggel.

A munkám nem a magas presztízsű szakmák között van, szociális munkás vagyok egy férfi hajléktalanszállón.

Ezzel azonban nincs baj.

A részleg vezetésével egy korábbi kliensemet bízták meg, aki elég súlyos kórképpel volt anno leszázalékolva. Érthetetlen módon most hat embert irányít, és 35 ember sorsáról dönt. 

Erőteljes hangulatváltozások, manipuláció jellemzi, illetve mindig "kiválaszt" egy illetőt a stábból, és szó szerint szekálja. 

Az első egy évben még én kimaradtam ebből több okból kifolyólag is. Egyrészt én is mindent eltűrtem (azt hittem, tudom kezelni beosztottként is a betegsége okozta helyzeteket) másrészt a munkához nem értett, be kellett tanítani. Harmadrészt mindig voltak kollégák, akiken kiélte a hajlamait. 

Aztán szép sorban - két év alatt - a hét fős stábból elment kilenc kolléga. Ő új embereket hozott más részlegekből olyanokat, akiket egyébként ember-, vagy szakmai okból el akartak távolítani. Lassan-lassan "büntetőosztag" gúnyneve lett a telephelyünknek. És hiába halmozott botrányt botrányra, és hiába mentek a megkínzott emberek a felső vezetéshez, ő egy-egy ejnye-bejnyén, és egy írásbeli fegyelmin kívül nem kapott semmilyen megrovást.

Több régi kolléga panaszt tett ellene. Ez követően felhívták az egész stábot a vezetőséghez. Előtte megzsarolt, ha elmondjuk, hogy ott probléma van, megnézhetjük magunkat.

Három - más részlegből kirúgott kolléga nem mondott semmit -, mi hárman elmondtuk a problémákat. Egyikőjüket áthelyezték, másikukat indoklás nélkül kirúgtak, én maradtam. Eztán jött a purgatórium.

2013. tavaszán rám került a sor, azóta pokol az életem.

Az újonnan jövő "kollégáinak" megtiltja, hogy hozzám szóljanak, van olyan, aki következetesen magáz, holott ennél a cégnél ez nem jellemző.

Sokáig zsarolt, hogy a nagyfőnök engem ki nem állhat. Elértem, hogy a vezetőség meghallgasson minket, kiderült ez nincs így. Ő kifejezetten kérte, hogy engem rúgjanak ki. A felső vezető határozottan kijelentette, hogy nem. Én mondtam, hogy keresek másik állást, mert így dolgozni nem lehet. A felső vezető háromszor elmondta, hogy ők ezt nem kérik tőlem. 

A szakmai vezető kijelentette, hogy engem ez a nő rágalmaz. Kijöttünk az irodából, visszamentünk a részlegbe, és ezt követően jött a pokol.

Közölte az embereivel, hogy én elmegyek - annak ellenére, hogy nem ebben maradtunk -, nyomoztat utánam. Letölteti a Facebook oldalról az ártatlan kommentjeimet (ő nincs fent, a csatlósai által teszi, illetve nem ért a számítógéphez), kifordít mindent, rágalmaz, és becsmérel. Nem engedi, hogy a munkámat ellássam, egész nap ülök az irodában, nem szólhat hozzám senki, ha ő ott van (egyébként beszélnek velem). Ha kimegyek az irodából, és visszalépek, elhallgatnak. Még ha a munkával kapcsolatos beszélgetésről van is szó.

A munkaértekezlet már csak az én megaláztatásomról szól.

Nekem szakmailag a munkanélküliséget megelőzően jó hírem volt. Munkámat mindenhol elismerték. Egyszer az egyik bérence odasúgta nekem, hogy rendkívüli módon félti a pozícióját tőlem. Mindemellett a betegsége miatt erőteljes üldözési mániája, és követhetetlen hangulatváltozásai vannak. Gyakran nem tudja, hogy kinek mit mond, máskor meg tudatos, és támadó. 

Pokoli napokat, hónapokat élek meg. A vérnyomásom 200/110, nem alszom, romokban heverek. 

Most elmentem táppénzre egy hónapra, ezt követően valószínűleg beadom a felmondásom. Két hónapja egy másik részlegből egy kolléganőt akartak hozzánk helyezni, aki azonnali hatállyal inkább felmondott annak ellenére, hogy két gyereket nevel egyedül. 

Mindenki tudja a cégnél, hogy komoly problémák vannak, de valahogy mégis ő elmozdíthatatlan. Keringenek pletykák (egyedülálló nő), de én ezeket nem akarom, nem tudom elhinni.

Én tavasz óta folyamatosan keresek munkát, de városunkban ez szinte lehetetlen. Elmenni innen nem tudok, beteg édesanyámat ápolom.

Félek, úgy járok, mint a volt kollégáim. Ők sem tudtak elhelyezkedni, az anyagi-, és mentális csőd szélén állnak. 

"Röviden" próbáltam összefoglalni a történetet. Sok-sok mindent kihagytam belőle, de igyekeztem érthetően elmesélni a helyzetem.

Köszönöm, hogy elmondhattam a problémámat.

Tisztelettel,

Gabriella

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.