Az én történetem

 30 éve fiú vagyok. Tavaly egy neves nemzetközi cég a versenyén elért jó helyezésem miatt programozói állást ajánlott. Egy ilyen állásról álmodoztam, ugyanis eddig tervezőmérnökként kerestem a kenyerem. Úgy gondoltam, hogyha elvégzem a munkát, és a kollégák kedvében járok, akkor nem lehet baj. 

Az első két hétben még nem találkoztam a főnökömmel, a kollégák rendesek voltak, néha meg kellett csípjem magam, hogy nem álmodom-e. Hétvégén azt vártam, hogy legyen már hétfő, hadd menjek be dolgozni.

A főnök, amikor visszaérkezett a nyaralásból szinte rám se nézett, behívott magához, és közölte, hogy és csak azért lettem felvéve, mert ő épp nyaralt, és nem lehetett jelen az interjún. Én elmondtam, hogy nagyon tetszik a környezet, és hogy szeretnék mindent megtenni azért, hogy meglegyenek velem elégedve. Bármit próbáltam mondani láttam, hogy elmegy a füle mellett.

 Az első hónap után átraktak egy másik főnök alá, aki meginterjúztatott, és közölte, hogy ő az eddigi tapasztalataim alapján nem tudja hasznomat venni. Amit csinálnom kellett nem volt összefüggésben a programozással, de csináltam, ahogy tudtam. A legközelebbi munkatársam látta, és elismerte, hogy igyekszem.

 Az új főnök, amikor kiment kávézni, akkor mindenkitől megkérdezte a csapatban, hogy ki akar menni vele, kivéve engem. Én tudomásul vettem, de nem zavart különösebben. Egyszer, amikor ment ki hozzám szólt, és azt mondta, hogy most ők kimennek kávézni, "de te addig mehetsz indexet olvasni". Ez volt az első dolog, ami rosszul esett, ugyanis amióta alatta voltam, addig egyetlen egyszer sem nyitottam meg egyetlen egy oldalt sem, hogy valami mással foglalkozzam, mint a munkámmal.

 Az egyik gyűlésen azt kérdezte tőlem a főnök, hogy nem akarok-e árulkodni a kollégámról valamit, mert ő árulkodott rólam. Én mondtam, hogy én csak jó dolgot tudok mondani róla, mert én megvagyok vele elégedve mind emberileg, mind szakmailag.

Ezek után egyik reggel, amikor csak még ketten voltunk bent én és az új főnököm, akkor odajött a régi főnök, aki az új főnökömnek is főnöke volt, és megkérdezett engem, hogy, hogy megy a munka. Én mondtam, hogy nagyon jól, és elmondtam, hogy tegnap is sikerült megvalósítani a célt. (Az azelőtti napon tényleg túlteljesítettük magunkat, a távolabbi kollegák is megvoltak elégedve a munkánkkal). Megkérdezte az új főnököt, hogy én hogy dolgozom, ő azt mondta, hogy dolgozom, de ő már az én idegeimre kezdett menni. Mire a régi főnök rám nézett, mintha ezt én találtam volna ki, én meg mondtam, hogy én erről nem tudok semmit. 

 A következő hónapban megint átkerültem egy új főnökhöz, egy új csapatba. Itt már végre programozással lehetett foglalkozni, aminek örültem is. A tudat, hogy programozom, és a kezdeti sikerek új lendületet adtak. 

  Az egyik csapattársammal összebarátkoztam, egy másik csapattársam, aki bevallása szerint sok pszichológiával foglalkozott, ő mindenben hibát talált, amit én csináltam, vagy mondtam. Nagyon lassú ember volt, ha kérdeztem egy egyszerű kérdést eltelt 8 másodperc (magamban megszámoltam), mire az első hangot kinyögte magából, sosem válaszolt egyértelműen semmire. Olyan nyámnyila volt. Kiderítettem, hogy valami fejes rokona, és nem a tehetsége miatt van ott. Ő nem is titkolta, hogy nem tud programozni. Ő állítólag hasonló szakmában dolgozott, mint én ezelőtt, csak ő nem tudta ezt rólam, és olyan kijelentéseket tett, amiből rájöttem, hogy fogalma sincs a dolgokról.  A nyilvános cv-jében olyanokat írt, hogy több éves mérnöki tapasztalata arra ösztönzi, hogy új kihívásokat keressen az életben. Ez az ember képviselte a főnököt, amikor ő nem volt jelen. 

 A munka érdekes volt, a fizetés jó, és tudtam, hogy engem csak a kollégák védelme tarthat ott, csak akkor marad meg az állásom, ha kollégák többsége továbbra is kiáll mellettem. A főnök jelenlétében ez a helyettes folyamatosan kritizált, megpróbált olyan dolgokkal vádolni, hogy nem hallgatok a kollégákra, meg ilyesmi. Amikor arra kértem, hogy mondjon példát, akkor felhozta egy szakmai vita részleteit, mire az érintett kolléga jelezte, hogy szerinte az én viselkedésem abban az esetben korrekt volt. Pedig ha egy kicsit is utált volna, akkor ad nekem egy jótanácsot, hallgatólagosan egyetértve a váddal, amivel be is nyalhatta volna magát, de nem tette.

Ezután a dolog után a legelső főnököm nyilvánosan olyan dolgokat kezdett csinálni, hogy odajött hozzánk mindenkivel kezet rázott, csak velem nem, és akkor értettem meg, hogy ez az egész tőle ered. A közelemben tett olyan kijelentéseket, hogyha tőle függne "már rég nem dolgozna itt"(valaki). Tudtam, hogy rólam beszél olyan embereknek, akik engem csak távolról ismertek. Utána mindig került engem. Átnézett rajtam mintha nem is léteznék. A 6 hónapos próbaidőből lejárt 5 hónap, amikor hívtak, és közölték, hogy elbocsájtanak.

Megkérdeztem, hogy miért, azt válaszolták, hogyha próbaidő alatt bocsájtanak el, akkor nem kell, megindokolják, hogy miért.

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!