Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!

Leírnám a történetemet, hogy lássam, én vagyok-e csupán "hülye" vagy alkalmatlan, vagy valóban nagyon szemétül bántak-e velem? Tanítóként egy idősebb kolleganő mellé kerültem alsós osztályhoz. Pályakezdőnek számítok, bár munkában töltöttem már sok évet. Gyakornokként kezdtem a pályafutásom. Elvileg a két tanítónő ezzel együtt egyenrangú, tantárgymegosztással.

Kezdődött a gyakornoki kötelező feladataim körüli hőbörgés. A kolleganőmnek (nevezzük Jolánnak) nem tetszett, hogy nem ő a kinevezett mentorom, hanem egy másik kolleganő (nevezzük Sárinak). Mellesleg azért, mert Jolánnak nincs szakvizsgája, Sárinak pedig van. Jolán szövetségest is használt (Irma). Jolán és Irma belekötöttek a gyakornoki (egyébként kötelező) feladatomba, ami pedig teljes mértékben szabályosan folyt, engem és Sárit diszkriminációval vádolva. Jolán folytatta azzal, hogy csalással vádolt olyan dolgokért, amit ő is megtesz, sőt sokkal nagyobb mértékben. (dolgozatoknál való segítségnyújtás) Folyton lehordott, bírálta a munkámat, mindent úgy kellett csinálnom, ahogy ő mondja, ha nem így volt, akkor az rögtön rossz.

Az ötleteimet egytől egyig rossznak titulálta, gúnyosan leszólva, a közös munkát ezzel lehetetlenné tette. Csak az volt jó, amit ő talált ki. A tárgyi eszközök körül is vitáink voltak. Aztán gyakornoki státuszomból minősítő eljárás nélkül átkerültem pedagógus 1-be, am unkában töltött éveim számára való tekintettel. Ez sem tetszett Jolánnak ("egy szinten vagyok "VELE"- dohogta) Aztán jött az én felelőssé tételem mindenért. A tantárgyamat rosszul tanítom. Ettől romlik az osztályátlag. Ezt volt szíves közölni a vezetőséggel is, akik elkezdték figyelni nem az óráimat, hanem a teljesítménymérések eredményét, majd az év végi osztályzatok alakulását.

Persze nálam csak a központi év végi, nyomtatott teljesítménymérőt nézték, a saját kidolgozású, azaz személyre szabható dolgozatokét nem. Nem voltak megelégedve az év végi osztályátlaggal, de ez csak a következő tanév elején derült ki. Segített ebben még egy harmadik kolleganő, Jolán "udvartartásából" (nevezzük Matildnak) aki helyettesítőként jött be az órámra, minekutána minősíthetetlen stílusban a fejemhez vágta, hogy az osztályom "semmit nem tud". Megjegyzem, én is voltam az ő osztályában helyettesíteni. Az ő osztálya "sem tud semmit". Csakhogy ehhez nekem semmi közöm, engem oda helyettesnek, nem bíráskodni küldtek. Én ezt így fogom fel, de Matild, úgy látszik, nem.

Matilddal más gondom is akadt. Összevont napközi keretében az ő tanítványaival is foglalkozom, leckeírás lenne a feladat. Matild vádja, hogy nem készítjük el megfelelően a házi feladatokat. Na most, adott volt 20 gyerek, más-más osztályokból, legtöbben hátrányos helyzetűek, tanulási zavarokkal küzdőek, mind egyemberesek! Még ha van mellettem pedagógus asszisztens is, akkor sem tudom egymagam biztosítani, hogy olvasni alig tudó, alapműveleteket alig ismerő gyerekeknek minden leckéjük hibátlanul kész legyen! Mellesleg Matild sem tudja ezt megoldani! (és mellesleg Matild miért nem tudja megtanítani őket az óráin írni és olvasni? - tőlem bezzeg ez az elvárás!!!)

Ez szélmalomharc és ezt mindnyájan tudjuk! Csak én nem megyek ezzel árulkodni! Miért is nem tettem? Mert bennem van erkölcsi tartás, etika és IQ! Minek az nekem? Manapság ezek nem emberi értékek. Akkor még nem is említettem Irmát, akinek Jakab nevű gyermeke történetesen az osztályomba jár. Sajnos. Na, ővele aztán tudott Irma zsarolni! Gyilkos tekintettel közölte velem, hogy olyan javítódolgozatokat állítok össze, amilyet én akarok, szóval állítsak össze Jakabnak olyan feladatokból dolgozatot, amilyeneket ő MEG TUD OLDANI!

Jakab persze 5-öst kapott a tantárgyamból, mint a szél, nekem nem volt kedvem Irmával hadakozni! Aztán jött az év eleje és elvették tőlem a tantárgyaimat, helyette délutános "napközis" tanítóvá avanzsáltak és csak készségtárgyakat taníthattam eztán, meg a délutáni foglalkozások, a leckeírás lett az enyém. Irma azért, mint kollega és szülő is egyben, az első szülői értekezleten a szülői plénum előtt meg bírta kérdezni, hogy vajon a szülők nem félnek-e attól, hogy én fogom a testnevelést tanítani?? Én meg ott álltam lefagyva, nem tudtam erre mit mondani...

Jolán kolleganőm ezek után még "megtiltotta", hogy a tesi oktatásában a továbbképzésemen tanult dolgokat használjam, mert bőven elég lesz nekem megtanítani a tanterv szerinti tananyagot! A "lefokozásommal" együtt jöttek a "lefokozások" szülők, és a gyerekek előtt is. Kezdtem észrevenni, hogy a gyerekek egyre kezelhetetlenebbek az óráimon, egyre szemtelenebbek, és egyre szaporodnak az olyan megjegyzések, hogy "Jolán néni nem így mondta", "Jolán néni nem ezt mondja", "Jolán néni azt mondta, ne ellenőrizze", "Jolán néni azt mondta, ne írjon bele". Nem hagyhattam egyáltalán kézjelet a gyerekek füzetén, de hibátlan házi feladatokat keltett produkálnom mindenkinél...

Beleértve a tanulási zavaros tanulókat is, akik egy szót nem tudnak leírni helyesen... meg a figyelemzavarost is, aki mellett végig ott kellene ülnöm... miközben ezek mellett ülök, javítsam a többi 15 füzetet, 3 tantárgyból, és mellette még gyakoroljunk hangos olvasást, mert az sem megy, és még tartsam meg a délutáni tesit és rajzot is... és a németdogákra is készítsem ám fel őket, pedig én nem tudok németül... tanuljak meg, nem? Ja, és haza se vigyen senki leckét, mert ez iskolaotthon! Az sem, aki naponta több különórára is jár, és nem marad ideje! Jolán nénit egyébként megkérte a vezetőség, hogy a "lefokozásom" után hospitáljak a főtárgyi órákon, és tanuljak! Nos, Jolán néni 1 hétig tűrte ezt, utána szó szerint kitolt az ajtón! A saját osztályomból! Na, erről az egyről szóltam a vezetőségnek, beszéltek is vele, de a vége az lett, hogy többet már nem kell hospitálnom. Nem is hospitáltam, a szomszédos kistanáriból "véletlenül" hallottam, hogy Jolánka ugyanazokat a dolgokat "követi el", amiket nálam "csalás"-nak nevez, hogy burkolt megjegyzéseket tesz rám "hogy kezditek az órát??" "összetévesztetek valakivel"!

Jolánka emellett a magánéletemről is terjesztett pletykákat, és a gyerekekre hivatkozott, hogy az ebédlőben "kihallgatták" a beszélgetésemet válásról, költözésről... én semmi ilyet nem mondtam persze. Ez még a kisebbik baj volt, de szülőtől hallottam vissza, hogy "sajnálja, hogy családi gondjaim vannak..." Egyébként azok a szülők néztek egyre-másra levegőnek, akikkel a Jolánka jóban volt... És az ő gyerekeik voltak a legszemtelenebbek... Akikkel Jolén nem volt jóban, azokat "lepasszolta" neke, ő nem állt velük szóba. Ha megjelentek, csettintett: "Roxána"! Aztán Jolánka kizárt az osztályfarsangból, direkt arra a napra tette, ahol napközizek. Az anyák napján sem vehettem rész a műsor összeállításában, a napi szintű sértegetéseiről már kár szót ejtenem, betelne tőlük az internet!

Egy szó, mint száz, a vége az lett, hogy a szerződésemet nem hosszabbították meg, a keletkező új álláshelyet sem kínálták fel nekem, sőt a tagintézményben keletkezett álláshelyet sem én kaptam meg. Pedig helybeli vagyok!! Szóval, Önök szerint is az én készülékemben van a hiba? Köszönöm, Roxána