Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Diák vagyok és mellette kerestem valami melót. Ekkor akadtam rá a P.-L*** Kft. hirdetésére. Az egész hirdetés csak 3 sor volt, ami annyit tartalmazott, hogy Ők egy közvéleménykutató cég, tehát semmit nem kell értékesíteni telefonon, és lehet hozzájuk menni dolgozni. Semmi jelentkezési feltételek vagy telefonszám vagy ilyesmi. Jelentkeztem.

Másnap fel is hívtak, hogy menjek be Kedden egy állásinterjúra. Nem tudom ki, hogy van vele, de én az ilyesmit komolyan szoktam venni. Sok minden múlik ezen véleményem szerint. Szóval, rendesen kiöltöztem, enyhe smink, ami véletlenül sem hathat rivalkodónak van erősnek, plusz magamhoz vettem az önéletrajzomat, a motivációs levelemet, meg az eddigi munkahelyeim papírjait és elmentem az interjúra. A cég callcentere a Blaha Lujza téren van. A 4. emeleti iroda elég hülye elrendezésű: A konyha még a 3 iroda a cégen belül van, de a 2 wc és a mosdó a folyosón. A wc-k falán ezrével díszelegnek a főnökség kedves üzenetei, mint például: "Itt aztán nincs takarítónő, aki utánad takarít!" meg, hogy "Olyanok vagytok, mint az ovisok!" Ezekbe a wc-kbe gyakorlatilag bárki bemehet, bár ki van írva, hogy ezt csak a call centereseknek van fentartva, de senki nem igazán vette eddig komolyan. Szóval, bárki aki bemegy, látja, hogy a főnökség milyen szóhasználattal él az alkalmazottaival. Na, de elkalandoztam, vissza az állásinterjúhoz!

Megjelentem kicsípve. Beléptem és leültettek tulajdonképpen egy sarokba, majd a kezembe nyomtak egy kérdésekkel teli papírt, hogy szépen nyilatkozzak a személyes adataimról. Egy szót sem beszélt senki velem, de adjam már meg a TB számomat, a lakcímemet, a személyi igazolvány számomat, meg az összes olyan adatot, amivel simán vissza lehet élni. Mindegy - gondoltam - utólag majd csak kompenzálják ezt valahogy. Gubbasztottunk hát, ott vagy 5-en egymást nézve a kezünkbe nyomott kérdőívvel és kicsit sem éreztük úgy, mintha komolyan vennének minket. Kb. 1 órányi ücsörgés után, jött ugyanaz a csaj, aki a kezünkbe nyomta ezt a mappát, nevezzük Melindának, aki mindenkitől beszedte a papírokat, végignézett rajtuk, majd elkezdte az "állásinterjút". Ez gyakorlatilag abból állt, hogy olyan elmés mondatokkat ontott magából, mint a "Hát...itt kellene dolgozni." meg a "9-től lehet jönni dolgozni, de bármikor bejöhettek!" Nagyon fura volt. Abszolút nem érdekelt, hogy ki fia borjai vagyunk. Ezért kiöltözhettem. Volt ott velünk még egy fiú is, aki szintén túl komolyan vette mindezt, mert öltöny, meg nyakkendő, meg buisness style, de láttam rajta, hogy neki se tetszik amit tapasztal. Na, Őt aztán nem is láttuk többé. Az állásinterjú azzal végződött, hogy akkor Szerdán lesz a betanítás és Csütörtöktől lehet melózni.

Szerdán délben meg is jelentünk, amennyien maradtunk. Jellemző, hogy az interjúban résztvevő 8 emberből, mindössze 3-an jöttünk vissza. Kérdőn tárták szét a kezüket, hogy "A többiek?!" mintha felfaltuk volna őket. A betanítás elég egyszerű volt: Jött egy fiatal csaj aki, tulajdonképpen 4 órán át ömlesztve elmondta a rendszer működését. Szünet vagy bármifajta értelmezési visszacsatolás, sehol. Mikor végre lett egy szünet, ott megint kevesebben lettünk eggyel, mert egyikünk valahogy nem jött vissza a szünetből...többé. A betanulást úgy képzelték, hogy ez egy teljes munkaidőt fog igénybe venni. Az első 4 óra a rendszer batanítása, a második 4 óra már maga a munka. Mindezt úgy, hogy megmondták, hogy a betanításért ők nem fizetnek. Dolgozz 1 napig ingyen - magyarul!

Csütörtökön elkezdődött a munka s ekkor kezdtem csak azokkal a dolgokkal találkozni, amik miatt ezt most megírom nektek. A főnökség, ami tulajdonképpen 4 középkorú nőből áll, tökéletesen flegmák és bunkók mindenkivel. Egyrészt, én 3 hónapja kínlódok itt, de még most is van akinek nem tudom a nevét közüllük. Nem az a bemutatkozós fajta egyik sem. Mi operátorok sem a nevükön nevezzük egymás közt őket csak, hogy a Banya, a Vörös leszbi, a Droid és a Pisis (soha nem húzza le maga után a wc-t.) Szóval, nagyon el vannak szállva maguktól és még csak véletlenül sem vesznek emberszámba senkit. Olyan alkalmazottjuk nem sok van aki úgynevezett "állandónak" minősül. Ha jól tudom, a 40 emberből, kb. olyan 6-an lehetnek. Ebből is látszik mennyire komoly ez a munkahely. Pedig a főnökség foggal - körömmel ezt hangsúlyozgatja. Pedig elég, ha valaki ránéz a faliújságukra: Minden rohadt kifüggesztett közleményük két szóra végződik: "Különben levonás!!!". De az összes! Ha bármelyik főnök valami hibán kap, akkor gond nélkül leordítja a fejed arra hivatkozva, hogy ezt a betanításon elmondtuk! Igen, azon a 4 órányi non-stop zagyvaságon, amit mindenkinek be kéne magolnia, ott azonnal és alkalmazni tudni. Ha valaki vissza szól, netán valamivel nem ért egyet, akkor jönnek a kedves beszólásaik, amik olyanokra végződnek, hogy "...legközelebb ne merj ilyet tenni!" vagy, hogy "...nagyon ajánlom!!!" - mindezt ordítva. A legszebb az egészben, hogy ezek 35 - 40 év körüli picsák, aki a semmi kis hatalmukkal élnek vissza! A szakmai felkészültségük erősen megkérdőjelezhető, hisz ha bármit is tudnának erről a szamáról, egyáltalán a call center irányításáról, akkor nem bánnának így az alkalmazottaikkal. Ez a meló ugyanis az ember közérzetén múlik. Az ügyfél ugyanis egészen egyszerűen megérzi, ha nem jó hangulatban dolgozol. Ez átérződik. Na, nálam nem egyszer volt olyan, hogy bementem melózni tök jó kedvűen, aztán az egyik ilyen ringyó beszólása tönkre is vágta az egész napomat. Itt pedig teljesítményalapon fizetnek. Na, most már az is egy nagyon komoly kihívás, hogy találj egy olyat, aki végig válaszolja Neked a 20 perces ( ! ) kérdőívet, ami nyűzög a helyesírási és a logikai hibáktól. (Az se értem miért léteznek 20 perces kérdőívek! Ha én felhívnálak és megkérdezném, hogy "Lenne kedved 20 percen át mesélned arról, hogy mennyit keresel, mennyit keresett a céged és mindezt mire költötted?!" akkor mégis hányan küldenétek el az anyámba?! Elárulom: Sokkal többen, mint gondoljátok...)

Aztán történt valami. Bekerült egy srác is a darálóba. 30 év körüli, kicsit különc. Elkezdtünk beszélgetni, mert egyik nap mellém ültették. Még csak 4 napja dolgozott nálunk, de már feltünt neki mindez. Eleinte csak az zavarta, hogy mikor reggel bejön és köszön az épp aznapi supervisor-nak, az egyszerűen átnéz rajta. S tényleg: Ezen a munkahelyen, egyik főnök sem tud köszönni. Nekem ez eddig fel sem tűnt, mondjuk lehet, hogy én se köszöntem nekik mindig, de ha így van, az eddigieket se érdemelték meg. Utána mondta, hogy másnak képzelte ezt a helyet, mert neki már az állásinterjú is fura volt. Na, gondoltam, biztos Ő is kiöltözött nekik. Haverkodós tipus és imádtam mellette ülni, mert vicces gyerek, másrészt érezhetően élvezi ezt a munkát és az ügyfelek is jól érzik magukat vele. Nem egyszer hallottam például, hogy próbálták elkérni a privát számát az ügyfelek a kérdőív végén. Míg én csináltam napi 3 kérdőívet, Ő volt, hogy 11-et is és a nap végén úgy ment haza, mintha tulajdonképpen egy percet sem dolgozott volna. Egyszer azonban elkövetett egy súlyos hibát: A gép, ahova ültették rossz volt, ami ennél a cégnél teljesen megszokott és elfogadott, hogy a 20 perces kérdőív utolsó kérdésénél az egész elszáll és dolgoztál 20 percet potyára. Így járhatott Ő is valahogy, mert mikor visszahívta az ügyfelet, olyat mert mondani neki, hogy "hát, igen...ilyen dilettánsokkal vagyok körbevéve..." - vagy valami hasonlót. Mindezt rögzített vonalon, amit a főnökség vissza hallgat. Nem telt bele 5 perc, jött a Vörös leszbi és ordított is vele. Majd azt láttuk, hogy vagy fél órán át gesztikulál igen látványosan a főnök Banyánál. Majd kijött és a szünetben elmesélte, hogy bizony ez tényleg hiba volt Tőle és jogosnak is ítéli meg a főnökség kiakadását, de Ő nem tud parancsra hazudni. Az ügyfélnek sem. Ennek ellenére nem rúgták ki, sőt még a maga hevenyészett módján meg is dicsérte a Banya, hogy a munkájával, amúgy nagyon elégedettek és nincs benne semmi hiba, de azért na...

Arra is megfejtést kaptam, hogy a főnökség miért nem köszön és miért beszélnek velünk úgy, mint a kivert kutyáal, a srác ugyanis nem volt szívbajos és megkérdezte ezt a Banyától. A válasz egyszerű: Azért mert szerintük mi vagyunk rájuk szorulva és nem Ők ránk. Tehát, mert leszarnak minket tulajdonképpen. De kérdem én: Ez lenne a normális?! Én eddig akárhány helyen dolgoztam (s nem volt sok igaz, de...) egy visszaköszönés meg egy emberi hangnem egyik főnök képességeit sem haladta meg eddig. Itt viszont simán, mert mi rájuk vagyunk szorulva???

Még legalább 1 hónapig biztos itt fogok dolgozni, mert a másik melómban utána jár le a próbaidőm és utána lehetek teljes munkaidős alkalmazott, szóval ezt a kis időt már kibírom. Utána viszont húzok innen el, mint a rakéta, mert ennyi hülyét egy helyen én még nem láttam. Mondjuk az nyilván az Ő megoldásaik helyességét bizonyítja, hogy olyan 20 év az átlagéletkora az ott dolgozóknak. Kis pipsek, akikre ha jobban rájuk üvöltenek, meg kirúgással fenyegetik őket, akkor behúzzák fülüket - farkukat mert nem tudják, hogy léteznek ennél komolyabb meg jobb munkahelyek is. Sőt, talán csak azok léteznek...


Betti

Ui... Kérlek titeket, reagáljatok, ha kiteszitek. Köszönöm.