Egy job-hopper naplója

Bevezetőnek: Y generációs vagyok, annak is eléggé a vége, már majdnem Z. Job-hopper vagyok, nem egészen másfél év alatt ez a 3-ik munkahelyem, és már keresem a következőt.

Szerintem a generációnknak ez a jelenség nem egy „betegsége”, hanem éppen, hogy egy elégedettebb és jobb világhoz vezet. De ne szaladjunk ennyire előre, első sorban a jelenség néhány okát írnám meg véleményen szerint.

1. Minden kapcsolódik mindennel: A mi generációnk már abban a világban nőtt fel, ahol folyamatosan bombáznak minket a különböző platformokon (állásbörzéken, facebook, linkedin, szórólap), hogy gyere hozzánk dolgozni és milyen jó lesz neked ott. De elég csak felmenni bármelyik állásportálra csak munka kategória szempontjából találunk körülbelül 250-et.

A nagy információáramlásnak köszönhetően látjuk mennyi lehetőségünk van, és ha nem érezzük jól magunkat, megyünk és megkeressük azt a helyet, ahol igen.

2. Kapunyitási pánik: Az előző ponttal szoros kapcsolatban van, hiszen azt lehet látni, hogy ha van egy diplomád (lényegében „majdnem teljesen mindegy” hogy milyen és hol szerezted), rengeteg féle állásra van lehetőséged jelentkezni. Őszintén, tegye a szívére a kezét mindenki, amikor elkezdted csinálni a szakmádat, amit most csinálsz, az mennyire egyezett azzal amire eredetileg számítottál?
3. „Biztos háttér”: A szüleinkkel ellentétben legtöbbünknek megvan a lehetősége, hogy nem dől össze a világ, ha nincs munkánk egy ideig (1-2 hónap). Kellemetlen, és nem szeretjük mi sem, de nagy eséllyel azon nem kell aggódnunk, hogy lesz-e fedél a fejünk felett, és lesz-e mit enni.
4. Employer Branding: Egyre több vállalat felismeri a jelentőségét annak, hogy ebben a nehéz munkaerőpiaci helyzetben fontos, hogy a munkavállalói által tapasztalt munkahelyi élmény komoly versenyelőnyt jelent a pályázók magukhoz csábításához. Az employer branding ennek megmutatása. Ennek lehetőségét sokan felismerik és használják ezeket az eszközöket, viszont előfordul, hogy ez hogy nincs összhangban a valósággal. És akkor csodálkoznak, ha felmond az Y, mert neki nem ezt ígérték. „Fiatal dinamikus csapat, támogató környezet, work life balance…stb)

5. Tapasztalatok keresése: A sok információ között úgy gondolom tapasztalnunk kell. Ha több cégnél látjuk az elvárásokat és a munkahelyi légkört, el tudjuk dönteni mik a realitások. Ezek alapján higgy nekem sokkal jobban megbecsüljük azt a helyet, ahol végül kikötünk.
6. Work-life balance: Nem is tudom már hol hallottam, de nagyon megmaradt bennem: mi nem work-life balance-t akarunk, hanem life-ot. Tehát a munka ne különüljön el élesen attól ami nem munka. Szeretnénk élvezni a munkánkat, és látni, hogy ez hosszútávon merre visz minket. Ebben természetesen benne van az is, hogy lehetőleg legyen rugalmas a munkavégzés. Ez nem azt jelenti, hogy heti 2 napot szeretnék bejárni egy héten, hanem ha úgy alakul, hogy valami miatt otthon kell maradjak, akkor az ne egyből szabadság legyen, hanem pl home office.

Mire is van szüksége egy Y generációsnak a munkahelyen, hogy ott jól érezze magát, és segíthesse a cég épülését?

• Kellemes munkahelyi légkör, támogató kollégák, ötletekre nyitott szervezet.
• Pontosan megfogalmazott, teljesíthető és reális elvárások
• Mentor, aki az előre egyeztetett időpontokban megkérdezi: Hogy vagy? Milyen kihívásid vannak? Milyen célokat szeretnél elérni?
• Work-life (life) balance, szívesen túlórázunk, és ezt nem a pénzért tesszük, hanem a vezetőnkért akit tisztelünk

Nehezen tudom eldönteni, hogy inkább büszke legyek (mert nem szeretnék olyan munkahelyen dolgozni, ahol nem becsülnek meg, nem támogatnak eléggé, nem egyértelműek az elvárások, és ezek miatt nem látom a perspektívát azaz a jövőmet a cégnél) arra, hogy job-hopper vagyok, vagy inkább érezzem rosszul magam, mert ez egy „bélyeg” hiszen „én akkor nem vagyok lojális”. Én úgy gondolom, tudom mire van szükségem, és ha megtalálom, akkor a lojalitással sem lesz probléma.

Szerintem érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a pénzről nem írtam pontot. Én úgy vagyok vele (most már), hogy a pénz „nem érdekel”. És nem azért mert ez nem szempont, hanem azért, mert ennek nincs megtartó ereje. Jelenleg nagyon jól keresek, a következő állásomban biztosan nem fogok ilyen jól. De biztosan váltani fogok, mert a jelenlegi munkahelyi légkör amiben dolgozom szervezetlen, autokratikus és toxikus.

És hogy szerintem ez miért vezet egy jobb, boldogabb világhoz? Szerintem az igazán tehetséges fiatalok addig mennek, amíg meg nem találják a számukra megfelelő helyet, ahol megbecsülik őket, és jó dolgozni. Hosszútávon ez a megfelelő céges kultúrával rendelkező vállaltok versenyképességét javítja, míg a nem így működő cégekét csökkentik.

Nem adom fel a reményt, biztos vagyok benne, hogy nem egy olyan vállalat van, ahol értékes tagja lehet a csapatnak, és a vállat biztosítja a személyes és szakmai növekedésemet, mindezt egy konstruktív pozitív légkörben. Álláskeresésre fel!

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!