Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Nem a saját történetemet küldöm önöknek, nálam szerencsére minden rendben van. A párom munkahelyén zajló eseményekről szeretnék pár mondatban beszámolni, nála nem ennyire rózsás a helyzet sajnálatos módon.

Középfokú kereskedelmi végzettséggel rendelkezik, lassan 5 éve ugyanannak a cégnek az alkalmazásában dolgozik. A cégről csak annyit, hogy a legnagyobb magyar tulajdonú hálózatról van szó. A lényeg, hogy 19 éves korában kezdte el a munkavégzést, még tanulóként, majd a képesítés megszerzését követően is ott tartották. Az eltelt évek alatt jó pár változást megélt, és sajnos ezek döntő többsége nem éppen pozitív.

Mára, a legújabb vezetés mellett eljutottak odáig, hogy teljes terrorban tartják őket, és napi rendszerességgel gyomorgörccsel járnak be a munkahelyükre. Mik ezek a problémák? Akkor kezdem is sorolni. Kezdjük azzal, hogy a törvényesen járó ebédidejüket megkurtították, a korábbi fél óra helyett csupán 10-15 percet kapnak a 8 órás munkavégzés ideje alatt, ennyi áll rendelkezésre, hogy gyorsan magukba tömjenek valamit és már rohanhatnak vissza. Nem árt, ha ebbe a rengeteg időbe egy mosdó látogatás is bejátszik, mert állandóan üvöltöznek velük, ha a munkaidő rovására járnak pisilni.

Az időbeosztásokat úgy állítják össze, hogy konkrétan senkinek sem legyen jó, aki inkább a délutáni műszakot preferálja, többnyire délelőttre osztják, aki pedig reggel szeretne kezdeni, az borítékolható, hogy estig bent lesz. Hogy mindez miért történik? Nehéz kérdés, párom elmondása szerint a legújabb boltvezetés szándékosan kínozza az alkalmazottakat, hogy a saját hierarchiájuk megfelelő helyen legyen.

Ami még kemény problémának számít, azon kívül, hogy a szabadságolásokkal is problémák akadnak, hogy a vásárlók szeme láttára alázzák őket porba szinte napi rendszerességgel. Nyilván csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, így előfordul, hogy valamit nem tökéletesen tudnak elvégezni, ezt árgus szemekkel figyelik és sokszor üvöltve, olykor káromkodva teremtik le őket bent a bolti területen, ahol „mindenki vidám” az alapfilozófiájuk szerint.

A kereskedelmi fizetésekről mostanság rengeteget lehet olvasni, hogy mekkora emelkedés történt, milyen jól járnak, akik ezt a foglalatosságot választják. A valóságban a juttatások a béka feneke alatt vannak, túlórával, hétvégi pótlékokkal együtt, 12 órák bevállalásával örülnek, ha a nettó 120-130 összejön. Ráadásul akit elküldenek, márpedig erre is van precedens, sokszor minden indok nélkül, a helyüket nem, vagy csak hónapok alatt töltik fel, így szinte kivétel nélkül mindenki több ember munkáját kénytelen ellátni, persze egy fizetés fejében. Az már csak hab a tortán, hogy a külön szakképesítést igénylő munkakörökre (pl. pék) is a képesítés nélküli munkatársakat tanítják be, így nekik bőven elegendő, ha a csökkentett fizetést kell folyósítani.

Hogy másik láncnál miként zajlanak, nyilván nem tudjuk mélységeiben, de már egy ideje beszélünk róla, hogy ideje váltani. A színvonal egyre alacsonyabb, az elvárások ezzel párhuzamosan nőnek, mindennapos a megszégyenítés, az alázás és akkor még meg sem fizetik őket. Ettől függetlenül próbálják a vevők előtt mindezt titkolni, hogy ők ebből a lehető legkevesebbet érezzenek, de ez persze nem sikerül minden alkalommal. Ilyen feltételek mellett nem is szabad csodálkozni, ha mosolygós alkalmazottak helyett citromba harapott, megnyúlt képű eladókkal találkozunk.

F.

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Munkahelyi Terror blog!

Nemrég, tavaly év végén ért véget az első kalandom, ami a munka világát illeti. A gimnáziumi érettségi után és az egyetem előtt pár hónapig a családi vállalkozásunkban dolgoztam, de úgy gondoltam, hogy szívesen kipróbálnám magam kevésbé stabil talajon is, úgyhogy jelentkeztem egy állásportálon található hirdetésre, ahol irodai munkára kerestek alkalmazottakat. Az interjún hamar kiderült, hogy valójában telefonos értékesítőt keresnek, de ha már ott voltam, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt megnézem, milyen is az, tapasztalat szerzésnek nem árthat.

A felvételinél, ami igen egyszerű és rövid volt nem kérdeztek sokat, ugyanakkor leígérték a csillagokat is az égről. Bérminimum alapfizetés, jutalékok, bónuszok, stabil háttér, mindenről volt szó. Több termék értékesítése volt az alapfeladat, napilapok, televíziós csomagok, ami épp terítéken volt. Maga a call center egy szép irodaházban volt, erre nem lehetett panasz. Viszont már az első hónapban kiderült, hogy átvertek, persze nem csak engem, hanem velem együtt több tucat másik munkatársamat is.

Kezdjük azzal, hogy már a legelső hónapban csúsztak a fizetéssel. Egy munkaerő kölcsönzőn keresztül foglalkoztattak, de a beígért 5-e helyett a legelső hónapban 14-én sikerült a fizetésünket megkapnunk, a többi hónapban még ilyen szerencsénk sem volt, jó, ha hónap legvégén megkaptuk az utalást, de arra is volt példa, hogy másfél hónapot kellett rá várni. És ez csak az alapfizetés volt, a jutaléknál még súlyosabb volt a helyzet. A jutalékot közvetlenül a cég hr vezetője osztotta szét minden hónapban, kézbe, természetesen feketén. Azt inkább hagyjuk, hogy 40-50 ezres szerződések esetén is mindössze 5-600 forint nettót fizettek ki, és azt is, hogy teljesen követhetetlen volt az elszámolás, semmiféle papírt nem adtak róla. Mindenki zsörtölődött, hogy nem annyit kapott, amennyi járna neki, de csak vonogatták a vállukat. Ami ennél is szomorúbb, a jutalékoknál is minden hónapban csúszás volt, elméletben 15-ig kellett volna megkapnunk, de ez soha sem történt meg időben. Volt, hogy az alapfizetés előbb érkezett meg, mint a jutalék kifizetés. Nyilván többen is szóvá tették időről időre a dolgot, de mindig ment  a hárítás, hogy most ezért nincs pénz, most várnak egy nagyobb bevételre és efféle kifogások.

Habár ha jól tudom, a vidékről való bejutás legalább egy részét térítenie kellett volna a cégnek, erről hallani sem akartak, mondván erre nincs keret, talán majd jövőre. Ebben is a halogatás volt az álláspontjuk, mint szinte minden egyéb dologban. 

A gépek leharcoltak voltak, télen a fűtés nem igazán ment, vagy csak azon is spóroltak, elég reménytelen érzés volt kabátban ülni és 8 órán keresztül telefonálgatni. Szünetre 2-3 óránként lehetett elmenni, holott számítógépes munkavégzés miatt minden órában járt volna 10 perc, agyon hívott, ki tudja honnan letöltött telefonszámokat hívtunk, ahol minden nap többször elküldtek, teszem hozzá joggal az ügyfelek az anyukámba, Karácsony előtt pedig kötelezővé tették a két ünnep közötti munkavégzést, még szabadságra semmi lehetett menni. Na ez volt nálam a pont az i-re, itt döntöttem el, hogy felmondok, méghozzá azonnal. 

Így is tettem, azóta pedig már egy tök normális helyen dolgozok, nyilván nem milliós fizetéssel, de így az egyetem előtt ez teljesen jó nekem. Időben kapom meg a pénzem, tudom, hogy tényleg be vagyok jelentve, van szabadságom, emberként állnak hozzám. A fenti cég pedig, ahol az első rossz tapasztalataimat szereztem, még mindig működik, állandóan jelen vannak a hirdetéseik a weboldalalkon, keresik a balfácánokat és ahogy az én esetem mutatja, mindig találnak is. Nekem ez kiváló tapasztalat volt a jövőt tekintve, hogy egy ilyen céghez semmiképp ne kerüljek majd, de ami számomra érthetetlen, vannak olyan emberek ott, akik már évek óta náluk dolgoznak. Nem tudom megérteni, hogy bírják ezt elfogadni, miért nem lépnek. Ők is nehezen viselik a csúszó fizetéseket, a bizonytalanságot, de nem tesznek semmit, hogy ebből kitörjenek. Én mindenesetre eldöntöttem, hogy ha tehetem, hasonló hely közelébe sem megyek.

Eve

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Mt!

Év elején felvettek egy budapesti céghez, közel fél év álláskeresés után minden feltételt elfogadtam, nem akartam tovább keresni. A 3 hónapos próbaidő április közepén járt le, természetesen addig semmilyen mulasztást nem eszközöltem, az éves szabadságomat sem használtam fel. Miután megkaptam a határozatlan időre szóló szerződésemet, úgy döntöttem, hogy jelzem vezetőim irányába, hogy június végén 2 hétre szabadságot szeretnék kivenni. Ennek több oka is van, elsősorban az, hogy júliusra már fél év fog úgy eltelni, hogy az ünnepeket leszámítva semmiféle pihenésre nem volt alkalmam, de az is lényeges szempont, hogy éppen június közepén érkeznek Európába, egész pontosan Olaszországba a rokonaink, ahol 3-4 évente össze szokott jönni a család.

Igényemet tehát a próbaidő lejárta után közöltem is a vezetőkkel, de falakba ütköztem. Elég kimérten tették szóvá, hogy alig véglegesítettek, de máris követelőzök, ráadásul a nyári szabadságolások már ki vannak osztva, ezért leghamarabb majd csak szeptember környékén tudnak elengedni ilyen hosszú időre, a legtöbb, amit kivehetek 2 munkanap. Azt is csak júliusban, vagy augusztus elején, mert akkor lesz üresedés.

Mivel még csak most próbálom megvetni a lábamat a cégnél, nem kezdtem el vitatkozni, ugyanakkor borzasztó rosszul érint, hogy lemaradok a nem túl gyakori családi találkozóról, arról nem is beszélve, hogy fél év megfeszített tempó után úgy fogok kinézni, mint a mosogatórongy, hiszen már most is rendkívül kimerült vagyok. Mivel 30 nap szabadság jár nekem, így olybá tűnne, az év második felében többet tudok majd pihenni, de az is meg lett szellőztetve, hogy novemberben és az ünnepek előtt már egyáltalán nem lehet majd szabadságot kivenni, egyszerre pedig 2 hétnél többet nem adnak ki, így egész biztos, hogy a teljes keretemet nem tudom majd felhasználni.

Az volna  a kérdésem, hogy van-e értelme tovább forszírozni a nyári szabadságolást, vagy inkább hallgassak a béke kedvéért, mert csak bajom lehet belőle, ha kötöm az ebet a karóhoz? Nyilván szeretnék pihenni, a családommal lenni, de mivel új munkahelyről van szó, semmiképp nem szeretném már az elején, hogy problémás arcnak könyveljenek el, viszont azt sem szeretném, ha a megfeszített tempó miatt végkimerültségben dobjam fel a talpam. Nyilván ez kissé sarkítás, viszont fél év konkrét pihenés nélkül mindenképpen megerőltető mind fizikailag, mind szellemileg, főként, hogy nem a húszas éveimet taposom.

Kérem a segítségüket!

Ig.

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!