A kollégám belehalt a megrázkódtatásba
Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre
Az eset lassan 5 éve történt, de a mai napig felkavar. Egyszerre érzek csalódottságot, kiszolgáltatottságot, és mérhetetlen dühöt, hogy ilyen megtörténhet. 5 évig dolgoztam ezen a helyen, munkámra soha semmi panasz nem volt. Szerettem amit csináltam, a kollégáimmal baráti viszonyban voltam. A munkahelyemet a második otthonomnak tartottam. Viszont én nem voltam csókos ember a cégnél, az én szüleim nem dolgoztak vezető beosztásban, nem tartoztam a vezetőség kiterjedt családjába, és a baráti köréhez sem, nem nyaliztam, nem jópofiztam, nem voltam beépített spicli, és nem raktam szét a lábam. A cégről annyit kell tudni, hogy a dilettáns vezető testvéreivel, fiával, haverjaival, ivócimboráival, haverok gyerekeivel volt nagy részben feltöltve a létszám. Ezek szinte kivétel nélkül bennünket figyeltek és jelentették, ha esetleg nem mosolyogtunk elég szépen a vendégekre. Éreztem már az utolsó időkben, hogy valami nincs rendben. El-elküldtek néha egy-egy alkalmazottat, de nem tőlünk.
Egyik szegény kollégámat úgy megviselte, hogy elküldték, nem tudta feldolgozni, infarktust kapott és meghalt, egy kisfiú maradt utána. Egy nap reggeli értekezletre voltunk hivatalosak, ahová én diktafonnal érkeztem. Igen ám, de engem áthívtak a másik irodába, ahová nem tudtam átvinni a táskámat, amibe a diktafont tettem. Az irodában 3 vezető ült és közölték, hogy a munkaszerződésem a mai nappal megszűnik, írjam alá a közös megegyezést. Nem kell ledolgoznom a felmondási időt sem. Megkérdeztem, hogy mivel indokolják. A válasz az volt, hogy tanúk látták, ahogy én pénz raktam zsebre, amit a kasszából vettem ki. Mondtam nekik, hogy ne tanúkkal, hanem a kamera felvétellel bizonyítsák, hogy én sikasztottam! A papírt viszem ügyvédhez, kíváncsi vagyok ő mit mond rá! Ekkor a nagyvezér dagadt testével felém hajolt, és azt mondta, hogy ne kötekedjek velük, hanem váljunk el így, barátsággal, ellenkező esetben elintézik, hogy ebben a városban, a büdös életben ne találjak munkát!!! Legszívesebben kirohantam volna, de aláírtam a közös megegyezést és emelt fővel sétáltam ki, de egy világ omlott össze bennem, elvesztettem a munkát, amit szerettem. Így nem kaptam meg a végkielégítést. És milyen érdekes, az ajtóban már az utódom várakozott.
Aki természetesen a főnök haverjának a kislánya, és kisírta apucitól, hogy intézze el, hogy ő itt dolgozhasson. Aztán fél évig bírta és tovább állt. A régi dolgozókat ugyanezzel a módszerrel, ahogyan engem szépen lassan lecserélték. Mindenki aláírta a közös megegyezést, egy kivétellel. Ő ügyvédhez ment, de őt az ügyvéd beszélte le a perről, mert ismerte a céget és tudta, hogy akár még hamis tanukat is felvonultatnának, esély nincs a nyerésre. Ő annyit ért el, hogy a végkielégítést is megkapta. A régi vendégek a mai napig odajönnek hozzám, és mondják, hogy már semmi sem olyan, mint amikor én ott voltam. Szedett-vedett modortalan alkalmazottak, minden leamortizálódva. Ennyit tesz, ha valaki egy sima érettségivel, végzettség, hozzá értés nélkül beül egy ügyvezető igazgatói székbe és hirtelen azt hiszi, hogy ő a király!!!
Így 5 év után már csak haragot érzek, és kívánom minden volt főnökömnek és felettesemnek, hogy élje át azt amit én!!! És a tisztelt ügyvezető igazgató úrnak, és a szintén magasan kvalifikált gazdasági igazgató asszonynak pedig azt, hogy a kommunális szolgáltató tárt karokkal várja majd őket utcát söpörni, ha véget ért kiskirályi mandátumuk...
XY
