Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre

Tisztelt Mt!

Már megtörtént, érdekességként írom le  december 13 -án  aláírtam és átvettem a felmondásomat a postától. Előzőleg  arra kért a főnököm,hogy én mondjak fel és plusz 1 hónap végkielégítést kapok   azon felül ami törvényesen 10 év munkaviszony után jár  én ezt megtagadtam .Nem értem az egészet mert  én mát 56 éves vagyok és a védettkor  érvényes rám.

Így a munkáltató  mondott fel az átalakulásra való hivatkozással történő létszám csökkentésre utalt és az én munkakörömet szét osztotta a többi dolgozó között. Akik januártól osztott műszakba kénytelenek járni. Kevesebb munkabérért, mint az elmúlt években. Mivel a délutáni pótlék megszűnt.

Tudomásom van róla,hogy Debrecenben több postán is volt létszám leépítés  és a munkaügyesek igyekeztek meggyőzni a dolgozókat. Hogy jól járnak a  plusz 1 hónapi bérrel  és a dolgozók önként csaknem dalolva elfogadták ezt a megoldást. Én ekkor elkezdtem gondolkodni,a posta nem jótékonysági intézmény a megoldás esetleg az lehet ebben az esetben,hogy a munkaügyi központ felé nem kell bejelenteni tömeges létszám leépítést ..Vagy valami más:???

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre

Tisztelt Cím!

 Én 1954-es születésű vagyok. Helyzetem katasztrofális. 6 diplomával rendelkező tanár ember vagyok.2011-ben bezárták az Intézményemet, ahol gyakorlati-oktatásvezető voltam. Jogutód intézményhez kerültünk, ahol az igazgató nem adta meg a vezetői kinevezésem,(anyagilag 78 ezer Ft-os veszteség!!!)hiába a törvény szerint a jogutód intézményt úgy kell tekinteni minden téren, mintha ott dolgoztam volna. Munkaügyi Bíróságnál van az ügyem, első fokon elutasították. De tudni kell azt, hogy a tárgyalások idején a bírót lecserélték. Az ítélet indoklása katasztrofális, egyszerűen nem állja meg a helyét, nem tudta alátámasztani, nyilván ezért adtuk be másodfokra.(4 hónap elteltével kézbesítették az ítéletet, gondolom az indokláson gondolkodott a bíró) Ha ott is valami hasonló elképesztő ítélet lenne, akkor Kúria, ha ott is ilyen, akkor Brüsszel.

Azóta is beteg vagyok, a körülmények okozták betegségem. Táppénzjogosultságom már fél éve lejárt, semmi ellátást nem kapok, minden tartalékom elfogyott, lassan a 37 év alatt megszerzett lakásomat fogják elvinni a fejem fölül, mert már nem tudom fizetni a közüzemi dolgaimat. Senkit nem hagyunk az út szélén szlogen csak annyira változott, hogy nem hagynak ott, hanem oda löktek!!!! Rokkantnak nem tudok elmenni,46%-ot kaptam, hiába is fellebbeztem. Ez ki van találva azért, hogy így csak 40000Ft rokkant ellátást kaphatnék. 37 év befizetéseim után 59 évesen!!!!!!!Hol a pénzem? Mit kapok vissza a befizetéseimből?

Az elmúlt időszakban, aki 55 évesen nyugdíjba mehetett/nő/, az persze, hogy nem rokkant le. De aki most 59 éves, nyilván betegségei szaporodnak, (na meg az intézkedések )azok haljanak éhen, vesszen el mindenük, amit tisztességgel megszereztek. Vissza kell állítani a Ratkó-korszak gyerekeinek a régi nyugdíjrendszert.Követeljük!! Álljunk ki érte!!! 

Tisztelettel egy Ratkó-korszakban született '54-es nő!

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre

Sziasztok!

Nem tudom olvastátok-e a hírt a nemrégiben történt balesetről a debreceni gyógyszergyárában. Elmesélem hogyan történt mindez a valóságban, és milyen következményei lettek. A gyár egy külsős cégének dolgozói végeztek karbantartást egy tartályon, ami azzal járt együtt, hogy be kellett szállni a készülékbe. Az első, aki beszállt rosszul lett, erre a társa gázálarcot húzott és a segítségére sietett. Sajnos, mint kiderült a gázálarc hasztalan volt, mivel nitrogén volt a készülék alján, oxigén meg nem, így a második beszálló is elvesztette az eszméletét. Rajtuk kívül még két külsős alkalmazott volt ott, az egyik segítségért kezdett kiabálni, a másik meg nem tett semmit.

Egy belsős dolgozó hallotta meg a kiabálást, ő hívta tűzoltókat, akik friss levegős készülékkel beszállva kimentették a két bajba jutott melóst. Az egyik rögtön, ahogy oxigént kapott magához tért, de a másikat többször is újra kellett éleszteni. Napokig az intenzív osztályon volt, de szerencsére már jobban van. Úgy gondolom, hogy a belsős dolgozó lélekjelenléte mentette meg mindkét ember életét, ha ő nem hívja a tűzoltókat, talán már egyikük sem él. Ennyi a történet. A következmények viszont máshogy alakultak, ahogy az ember várná. Persze a menedzsment bepánikolt, az anyacég felelősöket követelt, és a magyar menedzsment talált is felelőst, annak a belsős melósnak a személyében, aki a tűzoltókat hívta. Napokig kirúgással fenyegették, végül prémium megvonás lett a vége.

Az volt a hibája, hogy a beszállási engedélyen szerepelt az ő neve is, mint a készülék tisztítója, de a tisztítást nem ő végezte, és nem is a készülék tisztasága vagy tisztítatlansága volt a baleset oka, hanem hogy nem végezték el a kötelező oxigénszint mérést, ami viszont a biztonságtechnika kompetenciája.

Felfüggesztették a beszállási engedélyt kiadó üzemmérnököt is, az ő sora még kétséges, bár az ő esetében valódi felelősség is van szerintem. Szóval, szerintetek megérdemelte a büntetést a melós?

üdv.