Elüldöztek az előző munkahelyemről
Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre
Tisztelt MT, Tisztelt Despota!
Sok blogot olvastam itt az oldalon, némelyikhez hozzá is szóltam és egyben el is szomorodtam, hogy milyen nagy mértékű méreteket ölt kicsiny hazánkban a munkahelyi terror, ami már lassan fogalommá növi ki magát. Sajnálatos módon Nekem is volt szerencsém a saját bőrömön megtapasztalni eme gusztustalan jelenség jelenlétét. Az Én kálváriám ott kezdődött, hogy egy fémipari cégnél dolgoztam, mint külsős operátor (ez annyit jelent, hogy nem helyileg a cég alkalmazott, hanem egy munkaerő kölcsönző cégen keresztül dolgoztam ott), igen megalázóan alacsony fizetésért. Eleinte nem is terveztem ott hosszú távú munkát, mert csak átmenetileg mentem oda dolgozni (hogy ne kelljen megint az itteni közmunkás béren vegetálni), aztán picivel több, mint 2 év után sikerült egy közelebbi munkahelyet találnom.
A fizetés olyan volt, amilyen, viszont a társaság és a munka nagyon tetszett, ezzel eleinte nem is volt gond, mert gyártás területen itt bőven lehetett gyakorlatot szerezni, viszont a helyzet pár hónap múlva kezdett elmérgesedni szépen-lassan. Voltak olyanok, akik kiálltak mellettem, viszont voltak olyanok is, akik mindent követ megmozgattak azért, hogy mielőbb "eltakarodjak" onnan. Eleinte csak néhány beszólással kezdődött az egész, aztán már átment igen durva egrecélozgatásokba. Mivel már jóideje nem élek párkapcsolatba (amivel Ők is tisztába voltak), elkezdtek azzal ekézni, hogy "B*zi vagy?" meg azzal hogy "Te mit akarsz itt? Te is csak egy szerencsétlen h*lye vagy, akinek semmi keresnivalója itt!" Több vérlázító dolog történt. Arra is volt példa, hogy vájkáltak az ember múltjában és a magánéletében és ha valami ciki dolog napvilágot látott, akkor az illetőnek jajj volt. Akiről úgy gondolták, hogy nem közéjük való, azt kirúgatták mondva csinált okokkal, ha nem találtak rajta fogást, akkor ehhez a gusztustalan eszközhöz folyamodtak. Nem egyszer összevesztem az otthoniakkal, mert fel akartam mondani és csak ezt kaptam válaszul: "Ne szúrj ki Velünk!" Akkor úgy éreztem, hogy Magamra maradtam és még a családtagjaim is simán végig néznék, ahogy idegileg szépen-lassan leépülök.
Minden áldott nap gyomor ideggel mentem be dolgozni, mert tudtam, hogy mi vár. Teljesen mindegy, milyen testi-lelki deformáltsága volt az embernek, nem számított Nekik, csak egy volt a lényeg: Ott tudjanak belerúgni az illetőbe, ahol a legjobban fáj Neki. Porig alázni a másikat, nem törődve azzal, hogy milyen mély lelki sebeket okoznak ezzel a magatartással. Egy időskorú embert olyan szinten kikezdték idegileg, hogy az illető a közeli kórház pszihchiátriáján kötött ki. Aztán egy szép napon borult a bili. Az akkori üzemvezető nyomatékosan megparancsolta Nekik, hogy Engem hagyjanak békén! A szóbeli figyelmeztetés hatása tartott kb. 2-3 hétig, ezalatt pár ember szemében elsőszámú közellenség lettem. mobbing-i-co-dalej-107664-900x900.jpg Volt egy lány, akivel a neten ismerkedtem meg és az első randin már megvolt a kölcsönös szimpátia, csakhogy az egyik volt kollégám gondoskodott róla, hogy ez a viszony ne tartson sokáig. A hátam mögött mindenféle hazugságokat írt a lánynak, amiből az lett, hogy a lány nem volt Velem hajlandó többé találkozni. Az egyik gépbeállító meg is monda Nekem a frankót: "Amíg itt dolgozol, addig normális párkapcsolatod nem lesz!" Igaza volt... Mivel ezen emberkék cégesek voltak, így elég jól informáltak voltak. Volt egy másik affér cégen belül egy Nálam jóval fiatalabb lánnyal, akitől egyáltalán nem akartam semmit, annak ellenére, hogy több dolog történt és -persze- ez a viszony is elég rövid idő alatt napvilágot látott. Másnap -szinte számonkérésként- kérdezősködtek, amire az volt a válaszom, hogy "Bocs, de ez nem Rátok tartozik!" Egyből megvolt rá a magyarázat: "De Mi a barátaid vagyunk!" Most komolyan! Minek az embernek ellenség, amikor ilyen "barátai vannak"?! Aztán Tavaly augusztus végén kaptam a telefont hogy lenne álláslehetőség itt a közelben, amire egyből rábólintottam. Kapva kaptam a lehetőségen! Elmentem állásinterjúra, ahol egyből pozitív lett az elbírálás.
Telefonáltam a munkaerő kölcsönző cégnek, hogy sikerült közelebbi munkahelyet találnom és fel szeretnék mondani, de azzal próbáltak marasztalni, hogy a felmondási időt dolgozzam le, de hosszas egyezkedés után arra sikerült jutni, hogy írjak egy felmondó levelet, ahol kérjem meg a főnökséget, hogy a felmondási időszak ledolgozástól tekintsenek el! Nagyon más választásuk nem volt, mivel már akkor a kezembe volt egy perdöntő bizonyíték, amivel munkaügyi bíróságra mehettem volna, de nem mentem, hiszen az ember bármennyire is alacsony fizetést visz haza, valahol azért mégiscsak félti a munkáját, főleg akkor, ha máshol pont akkor nincs lehetősége elhelyezkedni. Gondolkoztam azon is, hogy bosszút állok és kitálalok mindent a főnökségnek egy e-mail formájában, hogy hogyan bántak Velem az elmúlt időszakban de nem tettem, mert nem akartam arra a szinte lesüllyedni, ahol Ők vannak, inkább azt a bölcs döntést hoztam, hogy majd a sors elintézi! Hála istennek most már egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol az ilyen tevékenység(ek) nem megengettek és jobban odafigyelnek az emberre! A mai napig nem bántam meg, hogy munkahelyet vátottam hiszen másfél hét alatt keresem meg azt a pénzt, amit az előző munkahelyemen 1 hónap alatt!
A nagy döntéshozóknak -akik a munka törvénykönyvét írják- ezzel a jelenséggel kiemeltebb figyelemmel kellene foglalkozni, hiszen ahol ez a jelenség felüti a fejét, ott nem csak ember teljesítménye esik vissza, de a becsületén és a jó hírén is szégyenfolt esik és ha nem kap sehonnan sem segítséget, akkor sajnos igen beláthatatlan következményekkel jár(hat) a mobbing (munkahelyi terror) jelenléte!
Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!
