Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre
Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!
Nem olyan rég találtam meg ezt a blogot és bár az én történetem nem idő szerű mert 5 évvel ez előtt történt gondoltam le írom hátha érdekesnek találják.
Adott egy hús-baromfit forgalmazó, Budapesten több üzlettel rendelkező cég amely eladói munka körben felvételt hirdet amire gyakorlati tapasztalatom alapján felvételt nyertem. A felvételi beszélgetés az egyik üzletükben történt amire én felkészülten érkeztem de nem volt rá szükség mert a beszélgetés csak és kizárólag arról szólt abban a 15 percben, hogy a lopást nem tolerálják. Le döbbentem már akkor, nem értettem az egészet, el hessegettem a rossz gondolatokat, kétségeket ( bár ne tettem volna, az intuíció nagyon jó tanácsadó ) meg beszéltük mikor, hol, melyik üzletükben kezdek el dolgozni és kivel.
Felvettem a munkát egy üzletvezetővel egy piacon és ment a munka. A kolléga, (ü.v.h) hangulat ember volt e mellett folyamatosan kötözködött ha rossz passzban volt de én meg tanultam, hogy az alázatos és megalázkodó viselkedés között mi a különbség ezért alázatosan és szerényen próbáltam tovább dolgozni. Egy darabig, amíg nem pattant ki egy parázs vita közöttünk és hatalmas igazság érzéssel meg áldva természetesen ki álltam magamért. Minden nap jött egy fő-fő boltokat napi szinten ellenőrző vezető aki meg kérdezte hogy vagyunk, minden rendbe-e van e valami nyűg panasz. Persze ez nem szólt másról , minthogy az eladót nem csak az ü.v.h -t kérdezte rólam, rólunk, mi a véleményünket nem mondhattuk el, ki vonultak négyszemközt és ment az egyoldalú fúrás, be súgás.
Egy ilyen alkalommal közöltem, szeretnék felmondani. A kérdésre, hogy miért az igazat mondtam: Mert nem érzem jól magam ilyen hangulatban ,mert minden reggel gyomorgörccsel jövök hiszen egy olyan emberrel kell dolgoznom aki saját kisebbségi komplexusa miatt arrogáns és agresszív és nekem ezt nem kötelességem eltűrni. Csak annyit várok mástól amit én adok. Tiszteletet, emberi hangot , minden körülmények között. Ha fogkefével kell kipucolnom a húspultot meg teszem, csak kérjen szépen ahogyan kell.
A kis főnök meg kért oldjuk meg a vitát, szembesítette a kollégát aki be ismerte, hogy valóban szokott bunkó lenni ,ígéretet tett hogy meg változik. Maradtam.
Hogy-hogy nem karácsony közeledett amikor is nőtt a forgalom fel vettek egy kolleginát akivel együtt nyomtuk a pultot, a vásárlók kiszolgálását amíg ü.v.h. hátul bontott. Amikor le csenget a karácsony húzós hete, egyik reggel amikor be értem látom, hogy a kolléganő zokog, mert kiderült csak december végéig van igény a munkájára. Zokogott, hogy neki hosszútávú munka helyre lett volna szüksége ( mint mindenkinek aki munkát keres)
Teljesen kibuktam. Nem azért mert 2 hét alatt országos cimborák lettünk hanem mert ad1. ez velem is meg történhet, ad2. milyen eljárás ez?
Csak mondtam és mondtam a magamét jó hangosan, ki kelve magamból, felháborodva, hogy ilyet nem lehet meg tenni senkivel.
Az ü.v.h. csak hallgatott, nem szólt semmit. Meg érkezett a kis főnök aki újfent ki ment ü.v.h.-val beszélgetni, majd amikor v issza jöttek ki hívott, a falhoz állított és ordítva közölte,, nekem az a dolgom, hogy eladjak és nem az hogy bele szóljak bármibe is. Mondtam neki értem és tudomásul vettem, de ez nem bele szólás csupán vélemény kinyilvánítás, ahhoz viszont van jogom. Azt kiabálta az arcomba ez nem az a hely ahol el mondhatom a véleményemet és a szabim után át helyez egy másik boltba.
Át kerültem egy másik piac üzletébe ahol mindenki furán tekintett rám, lesték minden mozdulatomat, voltunk hatan a hosszú pulton. Nem értettem ezt a viselkedést majd az egyik kolléganő akivel meg találtam a hangot közölte a kis főnök szerint az előző üzletben valami nem stimmelt a leltárral azért tettek át megfigyelésre.Le esett az állam. Olyan dühöt, megalázást éreztem amit előtte soha.
Még aznap az első munka napomon mindenkihez oda mentem és azt mondtam műszak végén mindenkivel beszélni akarok. Nagyon féltem, de tiszta vizet akartam önteni a pohárba és el mondtam a történetemet, az át kerülésemet. Mindenki megértette,majd közölték ne haragudjak, ők is állandó stresszben dolgoznak, mert itt mindig, minden héten valaki tolvaj. NA BUMM!
Egy évet dolgoztam itt, hétről hétre hétvégén stressz a leltárnál, kamera mindenhol , cserélődtek a kollégák hónapról hónapra, mert valaki mindig tolvaj volt. Retorziók be vezetése, akkor ehetsz ha nincsen senki ( olyan sose volt ) Cigi 13 óra alatt 3 szál.
Amikor ezt finoman szóvá tettem üvöltve közölte a kis főnök, ha nem tetszik takarodhatsz!!!!! Mindenki áll, senki levegőt sem mer venni, mondtam értem csak a felvételinél nem volt ki kötve, hogy nem dohányzó embert keresnek, nem dohányozni vagyunk itt, ez rendben van de ha minden el van végezve akkor szerintem bele férhet egy cigi, kávé, evés nyugodtan. Hát nem, kiabáltam, akkor van evés ivás, dohányzás és hugyozás ha azt mi meg engedjük. ( üvöltve )
Eljött a nap amikor be következett: Én jöttem soron.
Ki hívott a kis főnök az ajtó elé ahol közölte, nem jó a heti leltár. Miért eddig jó volt bármikor is, kérdeztem.
Nem nem volt jó jött a válasz, ezért választhatsz, vagy át jössz a központba egy másik munka kört betölteni mint hús előkészítő vagy fel is út le is út.
Érdekes, hogy tudomásom szerint évek óta tartó probléma a leltárhiány mégis az én egy éves itt tartózkodásomra hivatkozol ez ügyben. Kajánul nevetett a képembe és azt mondta mindegy mit mondok nincs más választásom. Valami eltört bennem, a tudat hogy így falhoz tudnak állítani, a tehetetlenség, kavarogtam a gondolatok mit tegyek. Albérletben lakunk fizetni kell, cserben hagyom a férjem, dolgozni kell.
Vettem egy nagy levegőt és azt mondtam akkor megyek.
Akkor indulj, vedd a holmid. Most? Igen most. Zokogtam amikor össze pakoltam nem láttam a könnyeimtől, körülöttem a kollégák némán néztek,sajnálkozva simogattak, hogy minden rendben lesz. Elbúcsúzni nem tudtam tőluk.
Mondták hogy írjak alá egy papírt hogy vettem fel fizu előleget, mondtam nem, mert az nem fizetés előleg volt hanem a heti fizetésem egy része amit múlt hét hétvégén kellett volna meg kapnia mindenkinek de nem kaptuk meg az egészet csak 15 ezret a 30 ezerből. Nem vettem fel sose előre fizetést.
Jó akkor majd az irodában meg beszéljük.
Be ültünk a kocsiba én nem bírtam abba hagyni a zokogást, olyan volt mintha álmodnék, mintha nem is velem történne ez az egész.
Azt sulykolta végig, jobban járnék ha maradnék, nem lesz rossz higgyem el a nagy vezérrel nem érdemes kekeckedni mert én húzom a rövidebbet.
Meg érkeztünk a központba, ahol várt a tulajdonos, majd a kis főnökkel együtt elém toltam egy közös megegyezéses papír,t ha alá írom most kifizetik a fizetésemet az " előleg " levonása után. Nem láttam a könnyeimtől taknyom nyálam folyt, csak azt hajtogattam érthetetlenül, hogy nem nem nem nem, nem írok alá semmit el akarok menni. A nagy főnök nagyon ideges lett azt mondta ha tovább szórakozok hónapokba is bele telik mire meg kapom a fizetésem, úgyhogy maradjak gondolkodni majd ki ment rám zárta az iroda ajtót a kis főnök velem maradt aki csak azt hajtogatta írd alá, írd alá jobb lesz ha alá írod.
Mondtam nem. Nem rúghatnak kis szóban, csak így és ha ki rúgnak írják le miért. Írják le hogy loptam és azért. Azt mondta de akkor engem sehova nem fognak felvenni dolgozni. Mondtam nem érdekel, nem írok alá közös meg egyezést, csak azt hogy elbocsátanak és indokolják meg. Papírt sem írok alá hogy fizetést át vettem amikor nem vettem át, nincs előlegem csak meg nem kapott fizetés rész, és nem 8 órában dolgoztam hanem 13 órában.
Egy óra múlva elengedtek mert látták semmire nem mennek velem semmire, közölték ezt még meg bánom.
A szerencsém hogy amikor alá írtam a munka szerződésem nem az a cég alkalmazott akinél valóban dolgoztam hanem egy másik, nem értettem miért de azt mondták ez csak formalitás nem érdekes nem foglalkozzak vele majd a belépést követő egy héten belül hozták a valódi cég nevével ellátott szerződést és meg kértek adjam le a másikat. De én ezt elfelejtettem...ahogyan ők is.
Jött a telefon az ismeretlen nevét adó cégtől, hogy tudomásukra jutott, hogy nem dolgozom már a cégnél, menjek az ő központjukba, ahol át vehetem a kilépő papírjaimat és a maradék fizetésemet.
El mentem és ki akarták szúrni a szemem valami nevetséges fizetéssel 8 órában elszámolva az " előleget " levonva. Akkor már indulatoktól fel vértezve jelentem meg ott. Majd nyugodt hangon közöltem nem veszem át mert 13 órát dolgoztam, előleget sosem vettem fel. Felhívta a tulajdonost közölve vele a tényállást, át adta a kagylót ahol a tulajdonos ordibált, hogy ne baszakodjak vele mert nem ismerem és elintéz egy életre.
Le tettem a telefont és elő vettem az egyik majd a másik munka szerződést, ugyanarra az időpontra datálva, ugyanarra a munkakörre, ugyanarra a munka vállaló vagyis az én nevemre szólva kettő nem azonos cég névvel kiállítva. Azt mondtam a hölgynek, jó akkor én most el megyek, meg keresem az első rendőrséget amit itt a kerületben találok, második utam a az összes olyan hatóság ahol ilyenekkel foglalkoznak ugyanis ők értenek ehhez nekem nem tisztem ezzel foglalkozni.
Ott hagytam, haza értem és csörgött a telefon, hogy meg beszélték a dolgot a tulajjal és ha alá írom a papírt, hogy semmiféle követelésem nincs feléjük mármint a fiktív munka adó felé és nem élek a polgári perhez szükséges jogaimmal akkor korrekt módon elszámolnak ahogy nekem jó.
Másnap vissza mentem, valóban korrekt módon a fizetésem meg kaptam és alá írtam, hogy nincs feléjük a továbbiakban semmi követelésem. A hölgy már mosolygott, örült, hogy megoldásra talált az ügyünk és békében el tudunk válni. Én is biztosítottam róla nagyon kedvesen, hogy az ő cégük és köztem rendben van minden, no de nem írtam alá papírt arról, hogy a valódi munka adómnak nincs elszámolni valója, és hát a két különböző névvel ellátott szerződés még mindig nálam, amivel bizony a munka adómat még be perelhetem. Lefagyott az arcáról a mosoly.
Mentem haza felé amikor újabb hívás érkezett egy kollégámtól, hogy mindenki őrjöng mert fel kavartam az álló vizet és ha valóban meg teszem a feljelentést akkor az összes bolt le húzhatja a rolót mert bizony van mit takargatni. Azt mondta rokoni kapcsolatban áll a tulajjal és segítség kép ha gondolom, neki van egy boltja ahová keres meg bízható embert és ahogyan mindenki úgy ő is tudja az vagyok, felajánl nekem egy állást ha nem teszek lépéseket ebben az ügyben, nekem is jó mert dolgozhatok, neki jó pont a családban hogy megoldotta az ügyet, pihenjek egy hetet nyugodjak meg gondoljam át, mert ha bezárnak a boltok, márpedig erre hatalmas az esély mennyi ember válik munkanélkülivé. Hatásos beszéd volt, a lelkemre hatott és hogy szerettem mindenkit aki a kollégám volt.
El fogadtam. Dolgozom. Azóta is ott. Probléma nincs. A leltár mindig tökéletes. Üzletvezető vagyok és nagyon kedves! :)
Mindenkinek kitartást kívánok!
Üdv
Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!
