Csatlakozzon a Civilek a Munkahelyi Terror ellen Közhasznú Egyesülethez! További részletekért kattintson IDE!

Tisztelt Mt!

 

Az én történetem is hasonló, mint amit az indexen ma olvastam, csak velem mar meg is történt a dolog.Le is írom a sztorimat:Két éve dolgozom Zalaegerszegen amerikai multinacionális vállalatnál, amely elektronikai termékek gyártásával és szervizelésével foglalkozik, minden túlórán (a jogtalanul elrendelteken is) ott voltam és dolgoztam, mert kellett a pénz, táppénzen sem voltam, mert nem vagyok az a beteges típus.

 

Pár hete azonban kisebb nőgyógyászati problémám jött elő, és el kellett mennem orvoshoz, aki 5 nap táppénzre ki is irt, így 1 hétig plusz azon a héten az elrendelt túlórán nem tudtam jelen lenni egészségügyi okokból.

Csatlakozzon a Civilek a Munkahelyi Terror ellen Közhasznú Egyesülethez! További részletekért kattintson IDE!

Tisztelt Munkahelyi Terror Blog, Kedves Olvasó!

 

Megérdemelt szabadnapom reggeli kávéjának társaságában bújom az internet adta szórakoztató oldalak valamelyikét, ahol egészen véletlenül ráakadtam az Önök blogjának egy cikkére! Később 8-10 bejegyzés elolvasása után egész fellelkesültem, -habár félve írok, mert véletlenül sem akarok telhetetlennek, vagy éppen elfogultnak tűnni önmagammal szemben ezzel- hogy írok egy szösszenetet! Célom nem panaszkodás, az elején leszögezem, pusztán csak egy nagy kérdés! Hogy változtassak? Amire nálam tapasztaltabb, (a megfelelő szó talán) talpraesettebb munkavállaló, akár munkáltató olvasóktól remélek válaszokat! Netán ha valaki hasonló cipőben járna tanulság legyen neki is!

 

Történetem kb. 10 hónapja kezdődött egy kis vállalkozásnál ami akkor összesen hét emberrel működött és többféle javítási szolgáltatással foglalkozik. Egyszerű segédmunkás a hivatalos beosztásom. Mivel anno mindkét (a cégem profiljába teljesen bele illő) szakmát kijártam, de nem vizsgáztam le egyikből sem, papír nélkül -ami nem egyenlő a tudás hiányával- érettségivel, ennyit érek papíron (ezt persze nevetve mondom, nem sajnálatot akarok kelteni és nem is mást okolok ezért, mindenki a maga sorsának a kovácsa, biztosan építhettem volna másfele is életem útját).

Csatlakozzon a Civilek a Munkahelyi Terror ellen Közhasznú Egyesülethez! További részletekért kattintson IDE!

Tisztelt Mt!

 

Sürgős segítségre, tanácsra volna szükségem, remélem tudnak tanácsolni valamit. Az a helyzet, hogy a feleségemmel és a kislányunkkal befizettünk egy egy hetes horvátországi nyaralást még március elején. Nem azért, de kb 10 éve nem voltunk 1-2 napnál hosszabb időre nyaralni, Ezt a nyaralást is évek óta tervezgettük, de sosem volt rá keret, most is elég sok lemondást követően sikerült valahogy elintéznünk. Lényeg, a lényeg, hogy 11-én indulnánk.

 

 

Minden rendben lett volna, már a nyaralás befizetése előtt írásban és szóban jeleztem, hogy a szabadságomból 5 napot erre az időszakra szeretnék kivenni, ezt el is fogadták. Most, bő egy héttel az indulás előtt pedig úgy néz ki, még sem akarnak elengedni. Azt mondják, a cégünk jelenlegi helyzete egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy bárki is kivegye a szabadságát, aki mégis megpróbálja, attól végleg elköszönnek. Tehát, ha mégis úgy döntök, hogy 11-én nem veszem fel a munkát, akkor kereshetek magamnak új állást.

 

Fogalmam sincsen, mit tehetnék. Az egyik barátom azt javasolta, táppénzre írassam ki magam, de az sem megoldás, mert azt is mondták bent, hogy ha ezzel próbálkoznék, akkor szintén felmondanak nekem. Teljesen el vagyok keseredve, a feleségem is szomorú és egyben dühös. Hiába rendelkezhetnék a szabadságom egy részével, hiába szerettem volna pihenni, ami mindannyiunkra ránk fért volna, úgy látszik nem lesz belőle semmi. Ha netán valaki tud valami megoldást, akkor kérem írja meg.

 

Köszönettel: R

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.