Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Mt!

Röviden vázolnám a történteket: 7 évig dolgoztam egy cégnél, tavaly nyáron költözés miatt kértem "fizetetlen" szabadságot a főnökömtől és a feleségétől, 1 hónap kellett volna, 2 hetet adtak. Mihelyst letelt a 2 hét bementem, próbáltam meggyőzni őket, hogy csak két hét volna, nem jött össze, így közös megegyezéssel leszámoltam.

A főnököm felesége elég nehéz eset, de nem voltam haragba vele. Valamiért berághatott, tán felsőbbrendűségi nézetei lehetnek, nem tudom, de nem is érdekel. Azóta, hogy elmentem onnan dolgoztam pár helyen, ami nem vág abba "szakmába", amiben dolgoztam ott. Igen, ám de minden csoda 3 napig tart, így hát mentem, sorba adtam be önéletrajzokat különféle cégekhez, hol neten, hol személyesen. Interjún is voltam, be is ajánlottak ismerősök, nem is egy, aztán visszahallom, hogy vagy 3 cégtől is azért nem vettek fel, mert az előző munkáltatóm megalázó, lejárató szöveget mondott, most nem mennék bele hogy mit, de engedetlenségre hivatkozott.

Holott ez mind kitaláció, kamuzás. Miért teszi ezt? Tudom, hogy a cégek között van ilyen kapcsolat, munkaerő felmérés, ki- kicsoda, miért számolt le, elküldték vagy sem, bla bla... A lényegre visszatérve, becsületsértésért fel lehet -e jelenteni a volt munkáltatóm, mert ígérték, hogy felvesznek, csakhogy a volt munkáltatóm lejáratott, hozzáteszem kitalált szöveggel.

Még ha igaz volna, de nem az, és ha igaz lenne, jogában áll mindez? Mint mondtam, nem igaz az, hogy engedetlen volnék. Mit tehetnék ez ügyben, azért mert nem kedvelt, miért járat le több cégnél is miután visszakeresnek engem önéletrajzon feltüntetett adatok után.

Miért teszi ezt, és jogos -e az amit tesz. Ha így folytatja, nem találok munkát. Jól dolgoztam, és ez a hála. Csak mert nem vagyok egy talpnyaló típus. Mik az esélyeim, mit tehetek szerintetek?

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Történetem szinte mesébe illik. Én soha nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges és nem is hittem volna el, ha valaki elmeséli, s nem velem történik meg. Megpróbálom indulatok nélkül a lényeget leírni.

Közel 30 éve végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán Többek között a Miniszterelnök Úr, Simicska Lajos, Fodor Gábor is az évfolyamtársaim voltak. Végzett jogészként 1987.-ben az ország egyik hátrányos helytetű megyéjében helyezkedtem el, mert nem vonzott a főváros és itt születtem és nőttem fel, a családom is ide kötött. Jogi ügyintézőként kezdtem, több mint 25 évet a közigazgatásban dolgoztam különböző beosztásokban. Voltam polgármesteri hivatalban vagyonkezelői csoportvezető, közigazgatási osztályvezető, aljegyző, jegyző, majd 2013.-tól a megyei kormányhivatal egyik járási hivatalához kerültem. Munkámat mindig precízen, a legnagyobb odafigyeléssel, ügyfélbarát módon végeztem. A megye egyik legelmertebb szakembereként ismertek. Köztiszteletben álló személy vagyok. Példás családi életet éltem és élek, két nagykorú gyermekem van, a fiatalabb még tanul. 2014. októberében, mint derült égből a villámcsapás, hivatott a járási hivatalvezető és közölte, hogy vegyem át a felmentésemet, mert bizalomvesztés címén a kormánytisztviselői jogviszonyomat megszünteti. A munkaidő végéig még 1 óra volt hátra, s mivel másnaptól már nem tartott a munkavégzésemre igényt, mentesített a felmentési időre a munkavégzés alól, ezért gyorsan át kellett adnom azt a kb. 200 folyamatban lévő ügyet, amely nálam volt .Az átadásról természetesen jegyzőkönyv készült. Természetesen levegőt sem kaptam, nem értettem mi a bizalomvesztés indoka, mit követtem el. A kollégák is megdöbbenve álltak a helyzet előtt.

A munkaidő lejárta után hazatérve, kerültem abba a helyzetbe, hogy az iratokat áttanulmányozzam. De sajnos, okosabb nem lettem, továbbra sem derült ki számomra, hogy mi a bizalomvesztés indoka, milyen magatartással valósítottam meg, egyáltalán mit követtem el. A felmentés jogszerűségét vitatva panasszal fordultam a Miniszterelnökség Kormánytisztviselői Döntőbizottságához, hiszen a megtámadásra 30 nap áll rendelkezésre. Közben személyes meghallgatást kértem a kormányhivatalt vezető kormánymegbízott úrtól. A kormánymegbízott úr régi ismerősként üdvözölt, mivel hosszú évek óta ismerjük egymást. Tájékoztattam a kialakult helyzetről, s kértem, hogy egy másik munkahelyet biztosítson a közigazgatásban, s én a panaszomat visszavonom. Kormánymegbízott úr megígérte, hogy intézkedik, tisztában van a járási hivatal vezető személyiségi és szakmai kvalitásával. Ezt követően többször kerestem kormánymegbízott urat, néhányszor sikerült is elérnem, de ígéreten kívül mást nem kaptam. Ezen idő alatt természetesen próbáltam munkát találni, de a beadott pályázataimra a legtöbbször választ sem kaptam, ha igen akkor elutasítót. Gondolom nem a kis manó keze volt a dologban. Volt olyan őszinte ember is, aki megmondta, hogy az egyik baj az, hogy bizalomvesztés címén felmentettek, akkor hogy akarok köztisztviselő, vagy kormánytisztviselő lenni, amúgy meg perben állok a kormányhivatallal. Úgy éreztem magam, mint az a bizonyos nyuszika: " van sapkája, nincs sapkája". Természetesen a munkaügyi eljárás az ment a maga útján.

A Kormánytisztviselői Döntőbizottság megállapította a bizalomvesztés címén történő felmentés jogellenességét és 2.300.000.- Ft átalány-kártérítés megfizetésére kötelezte a kormányhivatalt. Ettől sajnos nekem munkahelyem nem lett. A Döntőbizottság határozata ellen a kormányhivatal keresetet nyújtott be az illetékes munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, a Döntőbizottság határozatát helybenhagyta. Az I. fokú bíróság ítélete ellen a kormányhivatal fellebbezéssel fordult az illetékes törvényszékhez. A törvényszék az I. fokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a fellebbezést elutasította. De ettől függetlenül nekem a már jogerősen jogellenes felmentés ellenére nincs munkahelyem, pályázataimat rendszeresen a kormányhivatal nyomására elutasítják. 8 hónapja ellátás nélküli, regisztrált munkanélküli vagyok jogi diplomával, jogi szakvizsgával, egyéb képesítésekkel.

A kormányhivatal a megítélt átalány-kártérítést sem fizette és fizeti ki, a végrehajtási eljárást is meg kellett indítanom. A számláim jönnek, a férjem cukor beteg és már volt egy infarktusa, a fiatalabb gyermekemet még taníttatom. Ez a munkahely-teremtés és korrekt eljárás az állam részérő? Elmennék én bárhova dolgozni, de a beteg férjemet és a rákos beteg anyukámat ki fogja gondozni és rendezni?

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Cím !

Leírnám a problémámat, megpróbálom lényegretörően. Úgy érzem munkahelyi terror célpontja vagyok. 28 éve dolgozom a szakrendelőben.2008.óta főnővérként., a 4 . intézményvezető mellett. Jelen vezetőt én tájékoztattam az intézményvezetői posztról, melyre sikeresen pályázott. Hozta magával munkaügyi jogviszony nélkül az élettársát, aki dolgozott is vele a szakrendelésen. Mikor idejöttek, zajlott egy rendelőintézeti felújítás, melynek kapcsán a barátnője igazgatta a hozzám tartozó nővéreket, a költözésbe mi hova kerüljön aktívan beleszólt. Ezt szóvá tettem a Főorvosnak. Közben Önkormányzattól is jelezték, hogy összeférhetetlenség van, nem dolgozhat itt az élettársa. Ezt követően elment az élettárs másik munkahelyre. Gondolom ez egy tüske volt a Főorvos szemében. A pályázat kapcsán digitális röntgenberendezést kaptunk, mely munkahelyre két röntgenasszisztens került felvételre.

Az akkori Főorvosnak jeleztem hogy elég lenne egy fő, illetve hogy munkaügyi peres előéletük van. Az interjú kapcsán arról nyilatkoztak ha felvesszük őket bármely rendelésre bemennek ahol szükség van rájuk a röntgenes munkahelyen kívül. A két röntgenasszisztensről sok panasz érkezett felém, szóban, írásban, melyet jeleztem a Főorvosnak. Semmi nem történt. Információim szerint napi baráti kapcsolatban vannak, a titkárság adminisztrátora elmondás szerint rendszeresen tájékoztatja őket arról ami az irodában történik. Az információim egy velük egy munkaterületen dolgozó asszisztensektől, technikai személyzettől erednek. Én az emeleten dolgozom az irodában, nem vagyok velük egy folyosón, így nem tudhatok konkrétumot. De a következmények alapján sejthető hogy az információk valósak. Kaptam információt hogy el akarnak távolítani a főnővéri székből, minden feladatot elvesznek tőlem, melyről osztályértekezleten hallottam is, és be is következtek. Előzetes megbeszélések köztem és a Főorvos között nincsenek, én is az értekezleten hallom meg a változtatást, holott én vagyok a helyettese hivatalosan. A feladatköröket bontva elvette tőlem, és akiknek kiadta, 30-30 ezer Ft.-ot kaptak havonta.

Mivel ezen és egyéb plusz kiadások megterhelték a költségvetést jelentős hiány keletkezett, így az Önkormányzati jelzés miatt ezen feladatkörök visszavonásra kerültek. Úgy, hogy nekem nem adták vissza szóban sem és írásban sem a feladatot, de mivel csinálni kell valakinek, így csinálom tovább. Eddig a 4 dolgozó 120 ezer bruttó fizetést kapott ezen feladatok elvégzéséért. Egy hónapja szabadságom ideje alatt kaptam információt hogy a Főorvos rendkívüli osztályértekezletet hívott össze , és a nővérek beosztásának SZMSZ.-ben rögzített feladatkörét akarják elvenni Az osztályértekezletre bejöttem, és a Főorvos el is vette a beosztáskészítés jogát tőlem, megkapta egy teljesen kezdő fiatal nővér. A beosztás sajnos nem jó, tele van hibával, változtatásokkal. Utolsó osztályértekezleten mindenki előtt a Főorvos kérdést intézett hozzám, de előtte azt mondta mindenki előtt hogy ne ijedjek meg. Nekem rendkívül megalázó, és sorozatos tekintélyrombolásnak érzem a helyzetet. A nővérek hallják ezeket, és nyilván azt gondolják hogy ezt és ezt a feladatot is elveszik tőlem, akkor én egy senki vagyok. Beteg vagyok sűrűn azóta, járok dolgozni, csinálok mindent amit eddig, a Főorvos fizetetlen szabadságon van több hete. A rendelőben eltöltött 28 évem alatt a második otthonomnak tekintettem, nem sajnáltam sem az időmet, sem az anyagiakat az intézmény működése érdekében.

Arra gondoltam a testületi ülésen fotókkal , dokumentumokkal bizonyítom az általam elvégzett feladataimat. Nem gondolom hogy alkalmatlan lennék a feladatra, Két főiskolát végeztem el, egy harmadikat kezdtem. Rendkívül bánt, és igazságtalannak érzem a helyzetet. A jelenlegi Főorvos az előzőnek kinyilvánította hogy velem nem lehet együtt dolgozni, melyre reagálva az előző Főorvos mondta hogy nem volt velem semmi baj, kijelentette hogy én viszem gyakorlatilag az intézményt, és sztahanovista vagyok. Innen nem tudom sajnos a megoldást, én menjek el 28 év után? Itt a házunk, a család, 54 évesen hova vesznek fel, utaznom kellene vagy elköltözni ha másik munkahelyre vagyok kényszerülve elmenni. Nagyon fáj a lelkem.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!