Tisztelt Olvasók!

Tudom, utálja mindenki a postát. Mint én volt dolgozó én is. Nem szeretitek ha biztosítást meg egyéb dolgokat kínálgatnak nektek hát akkor nem vagytok egyedül. Én is utáltam kínálgatni. De ez a kötelező elvárás, és amennyiben nem teszem és észreveszi egy a tömegben elvegyült ellenőr akkor jegyzőkönyv írás, levonás stb.

Elfogadjuk hogy kevesebb a levél mint régen és ezt pl zsibvásárral, biztosításokkal, sorsjeggyel próbálja ellensúlyozni a cég az egy dolog és aláírjuk. 

De az már túlzás szerintem hogy a mai világban a régi tervgazdálkodásnak megfelelően tervek szerint kelljen értékesíteni. Pl elő van írva hogy kötelezően havi 1 bankszámlára rá kell beszélni valakit, vagy hogy melyik hónapban mennyi lakásbiztosítást kell kötni. Ezt már egész évre előre meghatározzák és tartani kell a tervet. Azt nem kalkulálják bele hogy QUAESTOR meg hasonlók miatt a B betűs veszedelmektől (Bank, Behajtó, Biztosító) már eleve elzárkóznak az emberek, de az időjárásjelentésre figyelnek, ha nagy vihart jósolnak akkor jön a fax hogy használjuk ki az időjárást, beszéljünk rá valakit a postafészekőrre...

Ja hogy pl felhőszakadás miatti beázást nem fizet, csak "csendes esős" beázást az már megint más téma.
De erre külön ember van  aki piszkálja emiatt a postákat, postásokat. Ha nincs meg a terv akkor leváltják a postavezetőt, utánképzésre küldenek, a rosszabbik esetben meg hazaküldenek. 
A napiszintű telefonos fenyegetést kell hallgatni, és a faxok érkezéséről ne is beszéljünk.
De felfogható ez is egyfajta fizetéscsökkentésnek. Mert minden dolgozó ilyen ittapirosottapiros biztosításokat köt magára csak hogy ne piszkálják. De ugye a végtelenségig több és több biztosítást nem lehet kötni sem magunkra sem másokra.
Pláne ilyen gazdaságos kategóriával. Nem is olcsó, nem is jó, nem is jószívvel "ajánlom."

A vezető fenyegeti az alatta lévőt mert nincs meg a terv és így tovább, és mivelhogy mindenki két kézzel kapaszkodik az állásáért máris kialakult a terrorpiramis amiből az ügyfélnek is jut.

De terv van a lottóra, sorsjegyre stb is. Érdekes, csomagra és levélre nincs terv. Az nem fontos. 

Pedig szerintem azzal is lehetnénk versenyképesek hogyha időben és épségben kiérne minden. Biztosításból is lehetne normálisat is ajánlani, olyat ami tényleg segít az embernek ha baj van.

Nemcsakhogy külön ember van arra aki faxolgatja meg telefonálgatja a fenyegetéseket, sőt személyesen autóval több 10 km-eket megy hogy személyesen is megregulázzon minket mert csak 30%-os a terv, hanem külön ellenőrbrigádjai is vannak a postának. Minden nap kijönnek véletlenszerűen egy postára, egész nap ottvannak, és írják sorban a jegyzőkönyveket ami miatt levonás, fegyelmiket stb-ket lehet begyűjteni. 

Ez az egész biztosításosdi amúgy arra megy ki hogy a kézbesítők által maguk felé kiépített bizalmat akarja kihasználni a cég. Tehát ha a kisnyugdíjjas ezer éve ismeri és jóban van a kézbesítővel akkor így elég jóeséllyel mondatja fel a meglévő biztosítást és téríti át a postához az ügyfelet. Csak a kézbesítőt kell eléggé megfélemlíteni hogy visszaéljen a bizalmával és az előnytelen ajánlatot rátukmálja az ügyfélre. 

Heti de van hogy napiszinten jön a telefon hogy most azonnali jelentést kell küldeni hogy mennyi biztosítás, sorsjegy stb fogyott. Persze amíg megírod kézzel, majd elfaxolod addig az ügyfél meg toporog és szid.

Na ez meg a másik. Hiába van internet a postán!!!, IPH rendszer, ennek ellenére sokminden faxon megy. Hogy miért így kell azt ne tőlem kérdezzétek. Igaz a a számítógépes rendszer olyan lassú hogy mire kinyomtat az ember egy számlát fél év mire elkezdődik a nyomtatás, persze közbe nő a sor.

Persze az állandó leépítési hullám is mindig a nyakunkon van. Tavaly is volt nagy leépítés, illetve most a burkolt leépítés zajlik. 
Küldik a papírt csak úgy szó nélkül hogy írd alá hogy csökkentik az óraszámodat. Napi 8 helyett csak 6-ot, 6 helyett csak 4-et fizetnek. Ja persze munka ugyanannyi sőt több, mert már ez a sokadik leépítés.

Elküldtek egy embert két éve, meg levettek 8-ról 6 órába, most meg még ebből akartak 4 órába levenni.
Így kerültem az utcára, napi 4 órás bejelentett munkáért annyit sem lehet keresni mint közmunkásként utcát söpörve.Nem írtam alá. Ennyiből már nem tudom fenntartani magamat, kénytelen vagyok másnem közmunkába menni.

Az ügyfelek ebből csak annyit látnak hogy idegesek a postások, a kézbesítő rohan mert soha nem ér a végére, a sor kígyózik az ablakoknál, a levelek késve jönnek stb.

Az ügyfelek ahelyett hogy panaszkönyvet ragadnának, vagy írnának a központba inkább szépen csendben elpártolnak.  A felsővezetés meg azt látja hogyha nincs panasz akkor gond sincs, ugye hogy meglehet ezt csinálni 4 órában is a 8 helyett...

Sok ügyfél megértő hogyha hetente csak egyszer megy feléje a postás mondván tudván tudja hogy nem lustaságból hanem időhiány miatt van ez.

Szerintem az ellenőr és csesztetőbrigádokkal, vízfejekkel ha csökkentenénk a létszámot máris sok más embernek jutna keret akik tényleg az ügyfél érdekeit szolgálnák. 

Tehát kérném az ügyfeleket hogy ne rajtunk akik az ablakban ülnek és csinálnak is valamit hanem azokon töltsék ki dühüket akik ezért felelősek. Ragadjanak panaszkönyvet, írjanak a központba stb. Hátha belátja a vezetés is hogyha rövidebb a sor mert több a munkás akkor talán előbb kötnek biztosítást is az emberek.

Pestmegyében most olyan óraszám és ezzel együtt létszámcsökkentések vannak a postákon hogy mostmár az ügyfelek is nagyon erősen meg fogják érezni ennek hatását. Kígyózó sorok, későn kiérő levek, kell ennél több a posta tönkretételéhez? A mostani leépítést már nem tudják a lelkiismeretes megszállott dolgozók sem ellensúlyozni... 

Kedves Olvasók! A blog átmenetileg időszakosan működik, technikai okok miatt, hamarosan újra napi rendszerességgel jelentkezünk.

Sajnos veszélyeztetett terhesként vagyok itthon. A munkáltatót miután tájékoztattam ennek meglétéről, elmondta, hogy innentől kezdve az OEP fogja utalni a havi járandóságomat. Továbbá tájékoztatott arról, hogy részarányosan fogom megkapni a cafeteriát. Majd ezt követően több vezetői döntés volt, pl. a cafeteriára vonatkozóan, majd ezután átérkezett a munkabér. Én jóhiszeműen azt hittem, hogy ezek szerint  ez is járt, és hogy ez ugyanúgy vezetői döntés volt, így nem szóltam, csak megköszöntem a nagy segítséget!

DE! Egy hónappal később felkerestek, hogy szinte a teljes munkabérem tévesen lett kiutalva, és hogy 1 héten belül fizessem vissza a teljes összeget.

A munkáltatót tájékoztattam, hogy nem tudom egy összegben visszafizetni, mert jelenleg egy fizetés érkezik be, a páromé. Ezután a munkáltató felajánlotta, hogy írjam meg hogy milyen részletekben tudnám kifizetni az összeget, így én visszaírtam a vezetőségnek, hogy szeretnék részletfizetést kapni,és hogy hogyan gondoltam,  de elutasította.

Azt mondta, hogy Ő úgy számol, hogy az OEP legfeljebb 90 napra fogja kifizetni a béremet, így ad 3 hónapot, hogy egy összegben befizessem a pénzt.  Erre én írtam egy másik részletfizetési kérelmet, amelyben sérelmeztem, hogy miért ajánlják fel a részletfizetési lehetőséget, ha úgy is elutasítják, illetve semmiféle garancia nem volt, és nincs arra, hogy az OEP valóban elutalja addig a teljes összeget, de kérelmemet másodjára is elutasította  a munkáltató.

Teljesen bepánikoltunk a párommal, hogy most akkor mi lesz? Hogyan fogjuk befizetni? Vajon az OEP ténylegesen elutalja időben az összeget?

Aztán a végén, amikor már nagyon idegesek voltunk, felhívtam az OEP-et, kézbe vettem a dolgot, és kiderült, hogy tévesen tájékoztatott a bérszámfejtő. A táppénzre vonatkozó szabályok ugyanis 2015.01.01.-től megváltoztak, ami azt jelenti, hogy miután beérkezik a táppénzes papír és rögzítésre kerül, onnantól számított 18 napon belül kifizetésre a bér. Ekkor megnyugodtunk!

/Nagyon sok felesleges levelezést folytattunk ezért  szegény  asszisztens kolléganővel, mire végül mind a ketten besolkaltunk. /

Ezután a munkáltatónak jeleztem, hogy a bérszámfejtő  tévesen tájékoztatott, és hogy ez már nem az első eset. Például, mikor amikor a családi adókedvezményre vonatkozóan nem adott teljes körű tájékoztatást, nem nézett utána alaposan, és végül szintén nekem kellett intézkednem.

Igen nagy kellemetlenséget okozott ezzel, persze megértem, hogy a dolgozó ember hibázik, de ez már egy kicsit sok volt!

A munkáltató azonban arra hivatkozott, hogy igaz speciális eset vagyok, de 40 ember dolgozik ott, és hogy nem tudnak mindenkire figyelni, és ha ez nem felel meg nekem, akkor fel is mondhatok. A felmondási lehetőséget akkor mondta, amikor megkérdeztem, hogy lehetne-e az, hogy én beküldöm az OEP-nem a táppénzes papírt, hogy minél hamarabb megkaphassam a bért, és minél hamarabb betudja fizetni a tévesen kiutalt munkabért. 

Persze ezt végül a munkáltató nem engedélyezte(mivel ha munkaügyi ellenőrzést kap, akkor neki bizonyítani kell a távollétemet.(később az OEP-hez betelefonáltam, ahol azt mondták, hogy miért ne vihetném be, adnak erről igazolást, amit be tud mutatni a munkáltató ha kimegy hozzá egy munkaügyi ellenőr) DE! én megértettem a cég álláspontját, és elfogadtam.

Mondom annyit mondott, hogy felmondhatok, vagy továbbra is együttműködöm velük!

Megértem, de ha speciális eset vagyok,  akkor elvileg jobban is odafigyelnek rám, illetve odafigyelhetnének, de a fenti eset alapján sajnos ez mégsem így van!

Nagyon rossz érzés,. idegeskedek most a pénz miatt. Ezek szerint, akkor tényleg szólnom kellett volna, hogy átjött a munkabérem. Egyszerűen azt érzem, hogy olyan mintha még én lennék ennek az egésznek az okozója. Amikor azt mondta a telefonban az asszisztens, hogy 40 emberre kell odafigyelni, és értsem meg, hogy ez nem egyszerű, és egyébként is ők mindent megtesznek, illetve fel is mondhatok ha akarok... Szinte azt éreztem, hogy valami rosszat tettem, mert bántom a bérszámfejtőt.....vagy nem tudom.

Ezért segítséget szeretnék kérni, és szeretném megkérdezni, hogy :

1. A törvény szerint nekem valóban egy összegben kell a tévesen utalt munkabért visszafizetni, vagy lehet több részletben is?

(valahol azt olvastam, hogy a teljes összeget nem kérheti egyben vissza a munkáltató, a munkabér 50%-ig állapíthatja meg a visszafizetést.)

2. Azt mondta a munkáltató, hogy hamarosan küldi az ezzel kapcsolatos dokumentumokat. Megtudnák mondani, hogy hogy néz ki ez a dokumentum, és mit kell hogy tartalmazzon?

Segítségüket megköszönve!

Szeretném leírni nektek az elmúlt egy évem történetét, lehetőleg azért tömören, bár nem kevés megpróbáltatásban volt részem így munka terén.Először is odáig kanyarodnék vissza, hogy a közigazgatásban dolgozom, és a munkám mellett két éve elvégeztem egy főiskolát levelező szakon. Közben egész ügyesen elnavigáltam, a munkámra is odafigyeltem, ha megcsúsztam, hát ráhúztam annyi órát, amennyit csak szükséges, vagy hétvégén is bementem befejezni. Amúgy is sok feladatom volt, és természetes, hogy ez így még inkább halmozódott, azért mégiscsak néhány pénteket a főiskolán töltöttem, helyettesem nem volt, így ezeket az alkalmakat valamikor pótolni kellett.

Már a főiskola után következett egy teljesítményértékelés, ahol nagyon meglepődtem a főnököm véleményén. Én azt hittem, mindent megteszek a hivatalért, amit emberileg lehetséges, és hogy ha ki nem is emel, de azért nem lesz rólam ennyire lesújtó véleménnyel. Ugyanis konkrétan közölte, hogy elégedetlen a teljesítményemmel, és most még megúszom kettesekkel, de örüljek neki, hogy nem ment fel a munkavégzés alól egy alkalmatlan minősítéssel. Nem volt ennek előszele, fogalmam sem volt róla, hogy elégedetlen velem, de tudomásul vettem. Eltelt egy év, jött a következő teljesítményértékelés. Addigra már még jobban odafigyeltem, hogy mindent azonnal és jól elintézzek, semmibe ne lehessen belekötni.

Behívatott magához, és közölte, hogy a véleménye nem változott rólam, ezért felkínál két lehetőséget. Vagy aláírom a közös megegyezést és akkor harag nélkül szépen távozok, vagy alkalmatlannak minősít, de akkor ők mondanak fel, és nem találok egykönnyen munkát. Természetesen az én álláspontom az volt, hogy a közös megegyezést nem írom alá, mert joghátrányom keletkezik belőle, a teljesítményértékelést pedig szintén vitatom, nem értek vele egyet, mert nem fedi a valóságot.  Látta, hogy nem bír velem, megszervezett egy találkozót, ahol csak a nagyfőnökkel vettem részt, ő nem volt ott. A nagyfőnök valamivel diplomatikusabban, udvariasabban, de szintén a közös megegyezésre próbált rávenni, azzal érvelt, hogy ő nem tud mit csinálni, ha a vezető nem tud és nem akar velem együtt dolgozni, akkor ez a helyzet így tarthatatlan. Kértem, mondjanak fel ők. Rámutattam, hogy a teljesítményértékelés több sebből vérzik, sikerrel tudnám támadni, ha akarnám (pl. nincs munkaköri leírásom, nem csak azt a munkát végeztem, ami a teljesítményértékelés alapját képezte, hanem rámlőcsöltek mindenféle mást). Rájöttek, hogy igazam van, s végülis nem készült el a teljesítményértékelésem, és egyelőre kirúgni sem tudtak. De nem győztem. Továbbra is ott dolgoztam, de egy közfoglalkoztatott segédkezett mellettem, aki igyekezett ellesni a munkám minden apró mozzanatát, sőt utólag a holmijai közt fénymásolatokat találtam a jegyzeteimről, ezek szerint neki mondták, hogy el leszek távolítva onnan, és lessen el tőlem mindent, még amíg lehet. Így dolgoztunk ketten fél évig, és jól ki is jöttünk a fiatal lánnyal, akivel amúgy egy fősulin végeztünk.

Aztán április végén közölte a főnököm, hogy a jövő havi bérletet már máshova vegyem meg, áthelyeznek. Mindenféle áthelyezési papír nélkül. Tulajdonképpen a cég egy vidéki kirendeltségébe helyeztek át, ahol alig van munka, így várható, hogy ez a hivatal majd megszűnik. Az olvasóban felmerülhet, hogy miért fogadtam el az áthelyezést, nos sajnos kilométerben sem okoz aránytalan terhet, mert kb. ugyanolyan messze van, mint az előző munkahelyem. Erre azért ügyeltek. Szándékosan pont ide tettek, mert ha megszűnik a hivatal, jogszerűen is fel tudnak mondani nekem. Ugyanis a közmunkás kolleginát viszont június 1-jével állandóra felveszik a régi helyemre. Szakirányú végzettsége neki nincs, csak nekem, de manapság az nem szokott gond lenni.

Egyelőre járok a vidéki kis irodába, és azt a kevés feladatot, ami ott adódik, lelkiismeretesen elvégzem. Úgy fogom fel, hogy időt nyertem az álláskereséshez, ami azonban egyelőre csupa kudarccal kecsegtet.

Viszont itt jön be a nagyobb probléma, ami miatt tulajdonképpen írok. 33 éves vagyok, még hajadon, gyermektelen, piacképes és kevésbé piacképes papírokkal (ez inkább a főiskolai végzettségem), és a szakterületemen tíz évnél több releváns tapasztalattal. A bizonyítványaim mindegyike kitűnő eredményű, igyekeztem szakmán belül maradni mindig, és fejlődni, új ismeretekre szert tenni. A külsőm átlagos, diszkriminációra nem adhatna okot.

Amióta tudom, hogy elégedetlen velem a főnök, azóta böngészem az állásokat, és ahova 100%-ban megfelelnék, oda jelentkezem is. Ahol olyat kérnek, ami nekem nincs meg, oda nem is küldök jelentkezést, mert ott meg még kevesebb esélyt látok.

Az elmúlt hónapok folyamán 4 személyes, és egy telefonos interjúm volt. Mindenhol elutasítottak, illetve fentiek közül egy helyről várok még választ. 

Ahova nem kell diploma, vagy úgy érzem, hogy hátrány, oda be sem írom, igyekszem az elvárásokra fókuszálni, így minden pályázathoz új önéletrajzot és motivációs levelet készítek. Nem vagyok fővárosi, de Budapestre kiváló tömegközlekedési lehetőségeim lennének, egy órán belül fenn lennék. De ez sem érdekli a munkáltatókat, be sem hívnak. 

Nincs gyermekem, de nagy valószínűséggel nem is lehet, mert van egy bizonyos betegségem, ami nagyon rizikóssá teszi a szülést. Viszont 33 évesen attól tartok, hogy vagy azt hiszik, hamarosan szülni akarok, vagy azt, hogy már van is gyerekem, csak elhallgattam. Az interjút sem kezdhetem azzal, hogy valószínűleg meddő vagyok, főleg ha senki sem kérdezte. Tehát azt gondolom, hogy kényes ez a kor, és bizony ez is okot adhat diszkriminációra. 

De a fő problémám az, hogy egyre gyanúsabbá válik, hogy a cégek referenciát kérnek rólam, és a munkahelyem lesújtó véleményt mond. Pedig nyilván így nem tudnak megszabadulni tőlem, de szerintem nem is akarnak, gondolják, ha nem írtam alá a közös megegyezést, akkor csak bűnhődjek.

Ahova most kihelyeztek, oda is közfoglalkoztatottat terveznek, akit nekem kell majd betanítanom. Főnököm ezt már közölte velem. Számomra sincs munka, nemhogy két ember számára. Tett is rá utalást, hogy hosszú távon biztos, hogy nem fog két ember maradni. De úgy, ahogy az előző helyemről kigolyóztak, itt is ezt tervezik majd velem. Ezen az új helyen szintén ő a vezető egyébként. 

A közmunkaprogrammal eredendően semmi bajom, egy jó lehetőség arra, hogy az álláskeresőket visszazökkentsék a munka világába, a napi rutinba, és a legtöbb esetben hálisten ez normál munkaszerződéssel/kinevezéssel zárul. Önmagában véve ez is jó dolog, de ne a régi tapasztalt, szakirányú végzettségű és szaktudású munkaerők kiváltására használják őket fel. Ez egész biztosan jogellenes így, de bevett szokássá vált. 

Nem  a bosszú vezérel, hanem hogy lapozzak, új állást találjak. Ez azonban nem sikerül hosszú hónapok óta, így itt is megtűrt személy vagyok, meg máshova sem kellek, sajnos már beindult egy olyan lelki folyamat, hogy egyre kevesebbre értékelem magamat, ezt nevezik önmagát beteljesítő jóslatnak. Azért még tudom magamról, hogy jó szakember vagyok, de ez sajnos a mai világban senkit nem érdekel, és a sok kudarc miatt az önérvényesítő-képességem is kezd csökkenni. Az interjúkon nincs szakmai teszt, csak pofavizit. Ahol van is, első a pofavizit-kör.

Egy helyről most úgy kaptam elutasítást egy egyszerű ügyintézői állással kapcsolatban, hogy még egy bánatos gépelési feladat sem volt, pedig óriási túljelentkezésről számolt be az interjúztató. Ő nem is kertelt, bevallotta, hogy a személyes benyomás alapján fog dönteni.

Ki mit tenne ebben a helyzetben azon kívül, hogy gőzerővel keresne állást, amit persze én is teszek?  Tudom, lesz olyan válasz is, hogy tanuljak piacképesebb dolgot is, ha a meglévővel nem boldogulok. Egy ilyet már kinéztem magamnak, de csak később kezdődik, és egy évig tart, addig is kellene valahol dolgozni, másrészt meg sajnos szeretem a szakmámat, pályamódosításra elsősorban csak a kényszer fog rávinni.

Jogi lépések nem visznek előre, ha meg is nyerem a köröket, miért akarnék olyan helyen dolgozni, ahol utálnak? Logikusabbnak tartom az álláskeresést, illetve legszívesebben beadnám a felmondásomat, de egyelőre még bírom a pszichológiai hadviselést - csak már ez is szomorú, ha valaki a munkahelyén anélkül, hogy rászolgált volna, ilyenre kényszerül.

A cégeknél óriási túljelentkezés van, szakmai tesztet alig alkalmaznak, a pofaviziten meg nem feltétlenül megyek át, főleg hogyha mögöttem áll egy rosszindulatú főnök, aki el akar lehetetleníteni.

Tudom, hogy az árnyékától csak úgy szabadulok meg, ha már lesz egy másik munkahelyem, ahol elégedettek lesznek velem, és ha valaha mennem kellene onnan is, már nem ezt a mostani főnökömet fogják megkérdezni rólam.

Hát ennyi az én történetem, várom a véleményeket, javaslatokat, köszönöm, hogy átrágtátok magatokat a bejegyzésemen, ami sajnos mégsem sikerült túl rövidre.

Mindenkinek szép napot!

Lilla