Munkahelyi (T)error

2020.feb.19.
Írta: Despota 8 komment

Az álláskeresés nehézségei Magyarországon

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

A saját tapasztalat oda vitt,  hogy írjak néhány sort a munkakeresés nehézségeiről. Ha valakinek megszűnik a munkahelye, vagy magától vált, igen furcsa helyzetbe kerülhet.

Ezt már szociális ügyintézőként is láttam. 

Sokan a hirdetéseket nem ismerik. Sokan a nethez se értenek. 

Így amikor már feketén ajánlanak nekik munkát, örülnek,  hogy valamit találtak. 

Aki szegény,  átlagos tudású, nem talál mást csak profession,  jobinfo, jobline vagy jofogas, workforce,  más hasonló állasgyűjtő portált vagy állásközvetítő oldalt.

Ezekben sok a hirdetés látszólag. Vannak országos szintű oldalak és vannak budapestiek. Van ahol egy címre futnak be a jelentkezések, vannak ahol evidens, hogy pár ember válogat és vannak ahol soha nem válaszolnak. Van amikor véletlen egy szóbeli meghallgatás történik.

Ez sok ember tapasztalata. Sokan több száz emailt küldenek el és semmi nem történik.  Így segélyre kerülnek és mivel alacsony az összeg,  könnyen rezsitartozást halmozhatnak fel. Ez egy nemzetközi probléma már eddigiek alapján az alábbiakkal. 

A munkaügyi központ tipikusan fizikai munkát gyűjt. Listában hetente. 

A munkaadók és munkavállalók is hibásak, egyébként sok szereplő. Se a szegény nem szól, pláne ha nem tudja, sőt lefelé süllyed, mert a minimum gondoskodó államot nem látják, sem az ügyintézők nem feltétlen hibásak, mert a vezetés menedzsment szinteken elakadtak.

Ez lehet ötlethiánya, megkapta a feladatokat és ellátja, lehet nem ismerik a lehetőséget,  nincs engedélye,  nem tanulta,  vezető nem támogatja,  elveszi,  támogatást nem gyakorlati oldal és szakértő kezdeményezi, lehet korrupciós pozíciószerzés mindebből,  miközben évekig semmi nem történik egyes hivatalra bontva. Amikor jön a felelősségre vonás, visszaüt az ügyintézőre. 

image_1.jpg

Jogi tempó,  látott elvárt minimum az nem megtartott. 

Európai felfogás szint az mintha néha nem is lenne.

Ez technika,  munkaviszony munkajoga,  állammenedzsment,  szociális minimum,  mely általános elvek eu Charta szinten, mégis a logika nem vezet automatikusan helyi fejlesztésbe. 

Én már hasonló levelekkel értem el Pénzügyminisztérium támogatta kapcsolódó levelekkel mintaprojekteket, eus támogatást.  Illetve a Novák Katalin államtitkársággal egy 70 központos családsegítés is létrejött. 

Ami még hiányzik,  konkrétan összegyűjteni főleg a regisztrált munkanélkülieknek való ajánlatokat. 

Hasonló technikai tudáshiányban az álláskereső portálfejlesztések segítése. A technika és infrastrukturális hatalmától és erejétől ami egy járási hivatal/vezető hatáskörébe tartozik sokkal több várható. 

Ennek történelmi okai is vannak,  illetve a képzések egyoldalúsága és komplex szemlélet hiányállapot máig nem teljesen átvett az európai menedzserektöl. 

Ezt külön tanítani érdemes. Ennek elvrendszere van. Ez önmagában egy projektet felismeréshez kell,  de szükséges hozzá a szociális tudás/hiány vizsgálata. 

Empátia is tanulható. Az ügyfelek szociopszichológiai helyzetének felismerése és segítése itt lép be. 

Ez is egy külön képzés. Ezek nincsenek így külön munka területre összegyűjtve az iskolákon túl gyakorlatias szemszögből. Noha mindenki tanulmányoz pénzügyet, pszichológiát,  szociális kérdéseket. Az egyetem jogi szöveg, tudományos felsorolása nem biztos, hogy beugrik egy helyzetben. Sok elvre és szabályra kell figyelni. Ezeknek egy hierachiája lenne, de nem sok olyan vezető van,  aki sajnos tapasztalatot tud átadni. Sok diplomával lehet betölteni egy hasonló kapcsolódó munkakört. Nagy a fluktuáció. Így sokszor egy fiatalabb vagy új kollégának a betanulás,  vagy a kollégák megismerése elvesz hónapokat pláne a politikai helyzete és a hivatalvezetés szokásai. 

/Az egy külön kérdés,  hogy miért kell politikához vagy szokáshoz alkalmazkodni vagy egy eus támogatás helybeni és alacsonyabb/ magasabb tudású személyek véleményétöl miért függetlenül csoportosan egyeztetés nélkül - bele nem szól, aki ott ül alapon magasról kerül elbírálásra,  eldöntésre. /

Vannak, akik belefáradnak az egyhelyben ülése, amely egészségügyi feltételként van megszabva. Noha minden munkakörben vannak kapcsolatteremtö,  médiával vagy más egyeztetö munkakörökhöz kötödö feladatok. Köteles vagyok szólni ekkor és akkor. 

Mai diplomások sajnos csoportjában hasonló szemlélettel indulnak, majd olvadnak be. Viszont 2020 elött már ezt a tendenciát jó lenne megállítani. 

Az egy helyen tartás kiváltása,  érték,  befektetett humán töke,  kártérítés lehetösége sokkal jelentösebbek a közigazgatásban. A magánszférától sokmindenben lehet tanulni. Munkatörvénykönyve sokmindenben kellene, hogy modernebb Európát kövesse. 

 

Kirúgtak a munkahelyi baleset után

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!

Biztosan sok sorstársam van, aki ezekben a „munkaerőhiányos” időkben is a munkát keres. Én Magyarország déli, kissé elmaradott szegletében élek, ahol nemigen lehet egyik napról a másikra elhelyezkedni. Középkorú nő vagyok, aki két kiskorú gyermekét egyedül neveli, ami még ront az esélyeimen. Egy hónapja mégis rám mosolygott a szerencse. Egy kiskereskedelmi bolthálózat egyik egységébe vettek fel eladónőként. Nem volt nálam boldogabb ember. Az első napomon leadtam a papírjaimat, majd az üzlet vezetőjének a lánya közölte, hogy ezen a napon csak napi bejelentéssel fogok dolgozni. A raktárba küldtek egy kedves kolléganőmmel a polcokat törölgetni. Az egyik mozdulatnál az egyik polc erősen kopott fém széle megvágta a kezem.

uzemi.jpg

A kolléganőm azonnal sokkot kapott, én a polc tövéhez ültem. Szerencsre jött valaki az üzlettérből és észrevette, hogy véresen, sírva ülök a polc mellett és segítséget hívott. Bekötötték a kezem és a főnök lány a közeli városba vitt a sürgősségi osztályra, közben arra kért, hogy mondjam azt, hogy az eset otthon történt. Csak a kórházban jöttem rá igazán, hogy ez nem egy felületi sérülés. Röntgeneztek, aztán injekciókat kaptam és végül egy méretes kötést. Ezután jeleztem a munkahelyi vezetőmnek hogy mi történt. Illetve elmondtam neki, hogy cca.: egy hét múlva kisebb munkákat meg tudnék csinálni, akár 4 órában is. Jobbulást kívánt és arra kért, ha teljesen meggyógyulok, akkor menjek be. Kétnaponta jártam kötözésre.

Két héttel az eset után az üzletvezető a kezembe nyomott egy borítékot, amelyben 5 napi munkabérem volt. Többször bementem közben az üzletbe, de egyre fagyosabb lett körülöttem a légkör. Tegnap aztán (előre jeleztem telefonon) bementem dolgozni. Egy borítékban össze voltak készítve a papírjaim, amelyeken nem is szerepel, hogy ott dolgoztam. Egyik vezetőt sem értem el. Csak a helyettes üzletvezetőt, aki átadott egy üzenetet: „Ez egy kis település. Jobb, ha elfelejted, ami történt”.

Ennyit érek? Nem én voltam az első (ezt egy kolléganőm) monda el, aki ezeknél a polcoknál megsérült, igaz az én sérülésem volt a legsúlyosabb. Egy hónap alatt szinte minden félretett pénzem elment az utazgatásra, gyógyszerekre. Miattuk és a kérésükre hazudtam. És ezt kaptam cserébe. Mit tehetek? Van esetleg jogi lehetőségem, vagy én is hibát követtem el?

Várom a válaszukat, M.

Annyi rossz munkahelyem volt, hogy pánikrohamot kapok

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Munkahelyi Terror!

28 éves vagyok, de már most annyi rossz munkahelyem volt, hogy ha 8 órás állásra gondolok, pánik rohamot kapok. Nem tudom, hogy képes leszek-e még valaha normálisan bejárni egy munkahelyre. Most alkalmi munkákból tengődök, de annak a története, hogy hogyan is alakult ez így nem is olyan bonyolult. Nem igazán vagyok szerencsés az állásinterjúkon, vagy csak túl sok a rossz hely.

Történetem ott kezdődik, hogy egy szervezetnél dolgoztunk, melynek a célja a segítés. Hárman alkottuk a helyi szervezetet és sajnos mivel megyeszékhelynél voltunk a megyések túl közel voltak. Azzal az ígérettel vettek fel, hogy a kolléganőm helyére kerülök majd, mert ő az első pillanattól kezdve veszélyeztetett terhes lesz. Minden szépen is működött hármunk között. Ők voltak azok, akikkel szerettem együtt dolgozni. Csak hát ugyebár a megyések nem voltak messze… Röviddel azután, hogy felvettek a megyei igazgatót kirúgták adminisztrációs hibára hivatkozva. Ez annyit jelentett, hogy ott lopta szét a szervezetet, ahol csak tudta. Minden „értékes” adomány az ő házában kötött ki, minden elismerésért járó jutalom az ő zsebébe került. Mi városiak semmibe se voltunk nézve. Utána jött egy helyettes igazgató, amíg újat nem találtak. Mivel féltékeny volt ránk, hogy jól működünk és az alapszervezeteink is, akik hozzánk tartoznak, megtett mindent annak érdekében, hogy megalázzon vagy akadályozzon minket. A minden évben megrendezett ünnepségre való összeg információját az utolsó pillanatig visszatartotta, ezért nem is nagyon mertünk költekezni. Újra és újra el kellett küldeni neki a jelentéseket, mert „nem tartalmazza az információkat a fájl”. Ellenőriztük többször is, de hát persze mindig mi dolgozunk rosszul. Ezután jött az új igazgató. Munkatársaim beajánlották, mert hát abban reménykedtek, hogy jó irányba fog általa változni a hely. Természetesen tévedtek. Először nekem nem hosszabbította meg a szerződésemet, majd először a magasabb rangú munkatársamnak, később akinek a helyére kerültem volna munkatársamnak szüntette meg a státuszát. Mint városi szervezet már nem is létezett, mert elég a megye. A megyéseket is megritkította és bevitte a barátait.

Későbbiekben egy irattári munkásokat közvetítő cégnél dolgoztam. Egyik banknak a telephelyére kerültem. Kapásból úgy kezdtük, hogy amikor én akartam szabadságra menni, soha se mehettem, mert a férfi főnököt nem szórakoztattam. El lettem dugva, mert nem vagyok vonzó és egy meglehetősen fura társaságba kerültem. Hogy is mondjam… egyedül én voltam ott értelmiségi. A többiek hát szépen fogalmazva alacsonyabb IQ-val rendelkeztek. Ott volt egy nem főnök, de mégis főnök banki alkalmazott és a kis „kutyája”. Vannak meleg barátaim, de néha ők is használják a buzi szót bizonyos személyekre. Na ő ilyen volt. Meglehet, hogy havonta menstruált is, mert hát minden hónapban volt egy olyan időszak, amikor a viccekben, gúnyos megjegyzésekben szereplő menstruációs nő jellemzőit vette fel. Persze mivel én kilógok a sorból mindenki engem piszkált. Nem vagyok trendi és a tv-ben szereplő erkölcsileg romboló showkat se nézem. Szeretek olvasni és játékokkal játszani. A banki alkalmazottak annyira éreztetni akarták, ők az istenek, hogy még jó dolgokért is leszidtak. Minden egyes irat el volt látva vonalkóddal és más azonosítókkal. Egyszer csak rájöttek, hogy nem kellene az egy ügyfélhez tartozó anyagokat külön-külön tárolni, így elkezdtük összerakni. Egyszer csak a „kutya” vitte a gazdájához az egyik dossziét. Le lettünk szidva, mert egy dossziéban két külön vonalkóddal ellátott anyag volt. Mint mondtam, előzőleg ezt kellett csinálni. Mindig találtak valami ürügyet arra, hogy éppen aktuálisan miért dolgozunk rosszul.

 

Ezek után egy szállítmányozással foglalkozó cégnél dolgoztam. Azt hittem itt is minden rendben lesz. Az elején jó is volt. Sokat besegítettem egyik kollégámnak, mert nagyon el volt havazva. Egy idő után elkezdték az emberek átpakolni hozzám a dolgaikat. 8 órából hónap vége felé 12 lett ebédszünet nélkül. Mivel ezt a részt előzőleg a cég, akinek dolgozott a szállítmányozó cég, vezette, a megszokottól eltérően működött. Egyszer jöttek a nagyok és mi mint a disznóvágás alkalmával a disznók reszkettünk az ajtó előtt. Kit fognak kirúgni? Hát sokan megkapták, hogy holnaptól, jövő héttől nem kell dolgozniuk. Én még több munkát kaptam és amikor már meg se kérdeztek, hogy besegítenék-e, csak oda dobták a dolgokat, itt is felmondtam. Míg ott dolgoztam megkaptam, hogy kamu beteg vagyok. Megrázott az áram a „remek” albérletemben zuhanyzás közben. Teljesen ki volt a szervezetem. Azóta a kéthegyű billentyűm tüneteket produkál, mert nem mertem otthon kipihenni magam a megrázó élmény után.

16392433932_94881c9c06_c.jpg

Egy hosszabb szünet után kerekekkel és görgőkkel foglalkozó cégnél dolgoztam. Mivel az itt dolgozó pasiknak nem nyújtottam szórakozást a társaságommal (azaz nem voltam üres fejű picsa, aki mindenen nevet), beszéltek a cégtulajdonossal, hogy tegyenek már át másik helyre. Meg is történt rögtön betegszabadságom után a tudtom nélkül. Nem is értem miért nem találtam ki mikor bementem, hogy nekem már máshol van a helyem. Be se lettem tanítva, minden érthetetlen „rendben” sorakozott az elavult papírokkal tele. A gépen olyan káosz volt, hogy még az előttem dolgozó se talált meg ott semmit. Az én munkakörömbe tartozott a munkaruha osztás/rendelés, irodaszer osztás/rendelés (olyan szinten, hogy a férfinak nem nevezhető egyedek még tonert se cseréltek), iktatás, postázás, minden nyomtató szervizeltetése, autókkal kapcsolatos teendők, két cégtulaj személyi titkára és mindent nekem kellett csinálni, amit más nem akart megcsinálni. Ja persze és felszolgáló is voltam. Mindenkinek kávét, üdítőt kellett vinnem, de én nem fogyaszthattam. Nagyon utáltam ezen a helyen dolgozni. Az egyik tulaj mindig csak fél mondatig jutott el és a többit nekem kellett kitalálni. Utána meg én voltam a hülye, ha nem találtam ki. A könyvelő semmilyen adókedvezményt nem adott meg, mert ő nem fogja minden hónapban figyelni a pipát a programban. A pénzügyes meg túlterheltségében mindig üvöltött és csapkodott. Egyszer csak megjelent egy nő és be kellett tanítanom. Nem értettem semmit, de itt ez volt a megszokott. Majd később ahogy jött, úgy is távozott. Hirtelen. Egy idő után annyira nem tudtam elviselni a légkört, hogy itt is felmondtam. Annyira jó volt látni, hogy én, mint az egyetlen bátor ember megmondtam az egyik tulajdonosnak, hogy miért mondok fel. A nem megfelelő bánásmód említésénél úgy remegett a cigi a kezében, hogy öröm volt nézni. Végre ő is félt és nem csak másokat tartott félelemben. Végig csak szabadkozott, de hát ő is tudta, hogy nekem van igazam.

Egy hotelekre specializálódott kereskedelmi cégnél kötöttem ki ezek után. Az ottani mindennapok olyanok voltak, mintha szappanopera egyik szereplője lennék. A főnök erősen téveszmés volt. Azt magyarázta nekem, hogy előző életében ő ölte meg Hitlert és a világ első jogosítványa is az övé volt. Szerinte 12 család okoz minden rosszat a világon. Nem érdekelte, ha neked dolgod van, szórakoztasd. Én megtettem azt is, hogy elkezdett hülyeségeket mesélni és egy idő után megelégeltem és felhívtam az egyik ügyfelet, mert hát valakinek dolgoznia is kell. A tetteit nem vállalta fel, mindent másra hárított. Rajta kívül voltunk még heten. Két táborra oszlott a cég, akik minden nap drámáztak. Egy idő után megelégeltem és itt is felmondtam.

Mindezek mellett a párom 7 éve dolgozik ugyan azon a helyen. Egy neves iskolában rendszergazda. Alig látom, pedig együtt élünk. Nem kap nagy fizetést, csak ígéreteket. Csináld meg ezt, azt és nőni fog a fizetésed. Persze nem tartják be. Közben a tanároknak mindent megtesz, mert hát mostoha munkaköre van. Senki se ismeri el. Mindig azt mondja, hogy ha ezt megteszi, akkor legközelebb az a tanár megvédi, amikor újra szidják. Minden egyes alkalommal, ha valakit utálni kell, akkor őt utálják.

A fentebb olvasható emlékek olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy már félek. Félek az emberektől, mert átgázolnak, megalázzák és kihasználják egymást. Ha azt mondod te másképp csinálnád, elkezdik bizonygatni, hogy te is lopnál, hazudnál és kihasználnád a másikat. Mert minden ember bukott. Minden emberből hiányzik az igazi jó. Az alkalmi munkát csak azért tudom csinálni, mert meghatározott ideig kell az emberek között lennem. Nem évekig, hónapokig, csak napokig. Utána elmegyek és nem látom őket. Nem akarok ebbe a szennybe tartozni. Köszönöm, hogy meghallgattál!

Üdvözlettel,

Elarin