Az ember a családját nem válogthatja meg, ahogy a munkatársait sem...

Tisztelt "Despota"!

Szabolcs megyei 30-as fiatalasszony vagyok,egyedül nevelem kk.gyermekem.

Érettségim van,kereskedelmim,nem tartom magam buta embernek.
Az utóbbi években sajnos nem volt állandó munkahelyem,mert vagy "becsődölt" a cég pár hónap alatt,vagy helyi lakost kerestek eleve.
Jelenleg a "vissza a munkába" program keretén belül közhasznú munkára vett fel az önkormányzat pár hónapja.
Örültem neki nagyon,mert így nem kell segélyért könyörögnöm,és hasznosnak is éreztem magam mindezidáig.
Közhasznú munkásként,gyakornoki beosztással vettek fel egy helyi intézménybe.

Első naptól kezdve takarítüi munkát végeztem,ez sem érdekelt...még az sem,hogy kb.10 főt vettek fel ugyanoda iskolázatlanul vagy 8 általánossal,s miközben ők boltba jártak,vagy épp kávéztak én a wc-t pucoltam.
Az intézményt második otthonomként rendben tartottam,közvetlen főnököm csodálatára,aki többször megdícsért,hogy nem kell útbaigazítania,észreveszem a tennivalókat magam is.

Nem érdekelt az sem hogy a munkatársaim be sem jártak dolgozni,vagy 7 óra helyett 10-re jöttek be és délben szaladtak haza.
Hozzánk került kb.1 hónap múlva egy középkorú asszony akit az iskolából helyeztek át,mert a felettesét majdnem ledobta az emeletről,mert felhívta a figyelmét rá,hogy dolgoznia is kellene ám.
Nálunk sem csinált semmit,munkára bírni nem lehetett,de nem foglalkoztunk vele.
Hangoztatta hogy neki nincs szüksége a munkára,mert öt a családja eltartja,és esze ágában nincs dolgozni.
Megkérdeztük,akkor miért nem szól a polgármesternek,hogy olyan jöhessen a helyére,akinek szüksége van a munkára és az ezzel járó anyagiakra is.

A felelete annyi volt,hogy akkor nem kapná a hivatali segélyt...(megjegyzem,az illető nem roma származású!)
Jelenleg a férje ,a lánya és a fia is bekerült a programba,és nap-mint nap nevetve meséli,hogy arra buzdítja őket,ne csináljanak semmit munkaidőben..
Ezzel sem foglalkoztunk,mosolyogtunk a butaságán...kollégáinkkal örültünk hogy van munkát,és azt végezhetjük.
A gondunk néhány hete kezdődött.
Buzdította a kollégákat a semmittevésre...

Mindenkit elkezdett piszkálni mindenféle magánéleti dolgokkal..
Igyekeztünk nyelni és nem figyelni rá.
A mai napon bementem dolgozni.Mivel ők csoportosan nekiláttak a takarításnak,így elkezdtem megírni jelenléti ívüket,mellyel hónapok óta én vagyok megbízva.

Már reggel nekilátott flegmán parancsolgatni,amit nem álltam meg szó nélkül.Kérte,ha végeztem a munkámmal zárjam be magam után az ajtót(mellesleg sosem zárjuk),
én visszakérdeztem:mert?mi lesz,ha nem teszem?
Válasza ennyi volt:bajban leszel!!
Nem foglalkoztam vele.

Majd a többi kollégával közös munkát végeztünk ollóval a kezünkbe...Beszélgettem egy fiatalabb kolléganővel,teljesen általános dologról...Hogy a lánya Katinéninél van...stb.
Fel is nézett s kérdezte milyen Katinéninél?Mondtam:nem mindegy?
Rögtön szikrákat szórt a szeme....mit képzelek magamról,hogy így beszélek vele..

Nyugodtan mondtam neki,hogy ha nem haragszik,nem vele beszélgetek...és ne akarjon már mindig mindenről tudni...
mire felpattant az ollóval fenyegetve,hogy majd ő megnevel,meg hogy kinyomja a szemem,felpofoz,ésatöbbi...
megállt bennem az ütő!

Szikrákat szórt a szeme ,hadonászott az ollóval és ordítozott.
Közvetlen főnököm ,az intézményvezető a távolabb lévő irodából ezt meghallva kiabált,hogy menjek be hozzá...
Aztán még én kaptam letolást,hogy ne veszekedjünk..
Elmondtam neki,hogy nem szóltam egy rossz szót sem,és hogy halálosan megfenyegettek...vártam,hogy behívja a kolléganőmet,hogy tisztázzuk a helyzetet,erre csak annyit mondott hogy nyeljek csendesen ,mert a kolléganő az idősebb...
Hát kérdezem én!

Különb helyeken dolgoztam már,megbecsültek eddigi munkahelyeimen....ezt érdemlem??
Hogy menjek be nyugodtan dolgozni a munkahelyemre,úgy hogy közben ne rettegjek attól,hogy bármikor belémköthetnek,leszúrhatnak,és a többi....???
Kirugni nem fogják,mert a támogatást felveszi utána az önkormányzat...áthelyezni sem fogják,mert tartanak tőle a hivatalban...

Már előre látom,ahogy a polgármesternek jelzem az incidenst,és kérni fogom összeférhetetlenségre hivatkozva a kolléganő áthelyezését,megint nekem kell majd nyelnem.

Biztos vagyok benne,hogy mosolyogva kell majd fogadnom,ahogyan áthelyeznek majd egy másik naplopó brigádhoz dolgozni,és meg is kell majd köszönnöm hogy folytathatom a munkám...
Inspiráló lesz ismét megszokni,hogy 10-20 munkatárs ugyanúgy nem csinál semmit...

Dolgozni szeretnék...gályázni,adózni...a mostani munkahelyemen...mert bármilyen fura,de szeretem csinálni.
Van ebből kiút???