Ne feledjétek, munkanélküli olvasóink számára lehetőség nyílik ingyen és bérmentve hirdetni blogunkon, részletek ITT.

Aktív álláskeresőinket megtekinthetitek ITT.

Sziasztok!

Én életem első munkahelyén felemás tapasztalatokkal gazdagodtam: volt benne nagyon jó és kissé rossz is.
2008-ban leérettségiztem, de nem jutottam be egyetemre/főiskolára még a pótflvételi alkalmával sem, így nem volt más hátra, el kellett mennem dolgozni, hogy tudjam segíteni a családomat anyagilag. A párom nővére éppen akkortájt készült otthagyni a munkahelyét, és mivel pot azon az osztályon volt munkaerőfelvétel, felajánlotta, hogy az önéletrajzomat és a motivációs levelemet beviszi az osztályvezetőnek, aki majd 1-2 héten belül felkeres telefonon. Ez nem történt meg, csak szeptember végén kaptam egy e-mailt a cégtől, hogy fáradjak be a székházba, hogy kitöltsük a belépési papírokat. A munkakör állománykezelés volt (rögzítés és módosítás), és amikor körbenézve olyan embereket is megláttam, akikről lerítt, hogy valószínűleg számítógépet csak egy sci-fiben láttak.

Az első két napon termékismertető nap volt, az első napon ingyenes ebédet is kaptunk, utána csak ásványvizet és kávét, bár ez nem annyira lényeges.
A termékismertető után beültettek minket (kb. 50 embert zsúfoltak egymás hegyére-hátára) egy számítógépekkel felszerelt terembe, ahol megtanították nekünk a Lotus Notes, az AS/400, és még egyéb kisebb-nagyobb program használatát, ami nekem nagyon gyorsan ment, mert informatikából érettségiztem, és a korom miatt még elég fogékony is vagyok, viszont a betanulási szakaszt rémesen lelassították azok az emberek, akiknek azzal kellett kezdeni az oktatást, hogy megmutatták nekik a gép indítógombját. Emellett folyton megkérdeztek mindent hússzor egymás után, holott már hússzor a szájukba rágtak mindent. A betanulás másfél hónapra húzódott a betrvezett 1 hónap helyett, és a két hónapos próbaidő után rendeteg embert elbocsátottak, ami lássuk be, például egy hatvanéves hölgy esetében érthető: nem tudta hozni még a 20-30 évesek normáját sem.

Néha feljött az osztályvezető, hogy buzdító beszédeket tartson, és bejelentette, hogy a próbaidő végén a csoport fele fog csak maradni a határozott időre, és közülük is csak öt embert marasztalnak majd határozatlan időre. Én beleadtam mindent a tanulásba és a munkába, tisztesen ledolgoztam a nyolc órákat, a szüneteimet nagyon rövidre szabtam, és ennek meg is lett az eredménye, ám a határozott idő lejártával mégsem kaptam határozatlan idejű szerződést. Viszont tíz embernek felajánlottak még egy hónapos munkát, amire már nem járt műszakpótlék az egyműszakos munka miatt, de vállaltam, mert nem akartam hónapokig munka nélkül tengődni tudván, hogy nyelvvizsga, több éves szakmai tapasztalat meg B kategóriás jogosítvány nélkül sehol nem fognak velem szóba állni, maximum a McDonald'sban, azt pedig nem nevezném fizetésnek, amit ott kapni lehet.

Szóval maradtam, viszont február közepén kiderült, hogy 4 hetes terhes vagyok, így sürgőssé vált az, hogy állást találjak, ki tudjam tölteni a próbaidőt anélkül, hogy kiderülne a dolog - terhes nőt meg ki akarna alkamazni? Végül ez a probléma is megoldódott - ideiglenesen. Február végén feljött az osztályvezető egy másik osztályvezetővel, és felajánlott egy másik munkakört, 6 órás beosztással (ergo megint nuku műszakpótlék), 20 ezerrel alacsonyabb fizetésért, de én ismét megragadtam az alkalmat.
Az állásinterjún megegyeztünk abban, hogy mivel próbaidőre már tehetnek, 3 hónapos határozott idejű szerződést írtunk alá, amelynek a végére eldöntötték, hogy maradok-e vagy sem. Ismét belehúztam a tanulásba az átképzés alatt, ám ezúttal nehezebb dolgom volt: el kellett mennem vér-és vizeletvizsgálatra, terhesgondozásra, kardiolódiára, fogászatra, vizsgálatok egész sorára, így sok tananyagról lemaradtam. Az oktatás ismét másfél hónapos volt, de a második hónap végére kiderült, hogy átszervezés miatt az osztályvezetőt áthelyezték a cég leányvállalatához, mi pedig kaptunk egy másik főnököt, akiről úgy hírlett, nagyon szigorú. Ekkor már komolyan imákoztam azért, hogy aláírhassam a határozatlan idejű szerződést, mert nem voltam biztos benne, hogy immár 2 hónapos terhesen alkalmaznának.

Március végén aújabb meglepetés jött: az új főnök csak 3 hónapra hosszabbított szerődést, én meg kétségbeestem. Ha kivárok, akkor már elég nagy lesz a hasam, már nem titkolhatom a dolgot, és együttműködés elmulasztása miatt simán elküldhetnének augusztus végén, és akkor GYEDre már semmiképpen sem mehetek.
Összeszedtem a bátorságomat, és június elején bementem a főnökhöz közölni, hogy mi a helyzet. Előtte senki mással nem közöltem a cégnél, mert gusztustalannak tartottam volna, hogy ő tudja meg utoljára, holott ő dönt mindenben.

Elmondhatatlanul megkönnyebbültem, amikor a főnök gratulált, és közölte velem, hogy tény, a határozott szerződést elfelejthetem, de szeptember végéig, vagy ameddig bírom a munkát és szeretném is csinálni, meghosszabbítják a szerződésemet, augusztus végén visszatérünk rá. Augusztusban sajnos elég sűrűn elkerültük egymást, de amikor végre sikerült bejutnom hozzá, hogy akkor most hogy lesz a munkaszerződés, közölte velem, hogy már elküldte a szerződés-módosításokat az illetékes osztálynak, már csak vissza kell kapnia, hogy aláírhassuk, és az én munkaviszonyom szeptember végéig lett kitolva.

Szóval az állami segélyes probléma megoldva, lesz egy hónapom, hogy kipihenjem magam szülés előtt, viszont két év múlva kezdhetem elölről a munkakeresést, amit könnyíteni fog a tény, hogy addigra elvégzek egy OKJ-s web-programozói tanfolyamot, és lesz két nyelvvizsgám, meg egy év szkmai tapasztalatom, de ott lesz "hátrányomra" a kétéves kisgyermek. Örülök, hogy ennél a cégnél dolgozhattam, és sokat tanultam a felnőtté válásról, de jobban esett volna, ha nem 3 havonta hosszabbítanak munkaviszonyt, és nem változtatnak folyton véleményt.