Mostanában hanyagoltam az izgalmasabb kommentek publikálását, ma mégis egy hozzászólás következik Saffranektől, aki belefáradt a hazai áldatlan állapotokba és külföldön próbálna szerencsét.

8 éve vagyok a szakmámban, értek hozzá - DTP operátor vagyok (kiadványszerkesztő). Eddigi munkahelyeimen vagy minimálbérért dolgoztam - tényleg -, vagy minimálbérre bejelentve, simán szar bérért. Nem volt ritka a 12, 14, 16 órázás. Éhbérért. Ez a sokadik munkahelyem, ugyanabban a szakmában, de mindenhol ugyanaz van. Kontrollálatlan munkaidő, legutóbb 30 (!) óráztam, na akkor mondtam azt, hogy 1-2 hónap és tépek innen!! Albérletet csak 2 éve tudok kifizetni, az angol nyelvvizsgát ilyen túlórák mellett nem tettem le, csak simán beszélek angolul, rákészülni már nem tudtam a vizsgákra. Este 5-9-ig tartottak az órák. 8-10 év munkaviszony után keresek 102 000 nettót + étkezési hozzájárulás 6000 Ft. Mi a faszhoz értsek még? Repülni ne tanuljak meg?! Amikor nincs sok meló, akkor meg tengek lengek, perspektíva nulla. Belefáradtam az egészbe, megyek innen. Házat venni, családot alapítani, utazni? Jót röhögök. Tavaly voltam életemben először a tengerparton.

Teljesen egyetértek a cikk írójával: menni kell innen.
Ha ez összejön, akkor 1 hónap múlva már Angliában leszek, takarítok, de nem érdekel, mert minden költség, rezsi, albérlet, stb. levonása után is 100-150 000 forintnak megfelelő összeg marad a zsebemben. Csinálom három hónapig, fél évig, és mellette keresek a szakmámban állást. Van. Tudom. Néztem a neten. Nem egy nap, nem kettő, de lesz normális állásom. Kábé 550 000 forintnak megfelelő összeget fizet a szakmám ott. És nincs huszonfaszomhányórázás, meg be nem jelentett bér, stb.
Sok sikert neked is, meg magamnak is!! :))

Ez az ország halott fos, mocsár. Soha nem jövök vissza.